Kiemelt cikkekMozgókép

Kiemelt cikkekMozgókép

Kiemelt cikkekMozgókép

Mindhunter 2.évad SOROZATAJÁNLÓ

Szerző

Közzétéve

2019. szept. 1.

Kommentek

0

A Netflix gondozásában megjelent Mindhunter című sorozat első évada is lehengerlő volt. Szerencsére résen voltam és még a premier előtt elolvastam az alapjául szolgáló a könyvet. A korai FBI és azonbelül is a Viselkedéstudományi Részleg (BSU) indulását bemutató és kulisszái mögé betekentist engedő kötet egyszerűen a rabjává ejtett.

John E. Douglas, a legendás profilozó olyan történeteket mesélt el, amelyeket nagyon nehéz feldolgozni, főleg megérteni, hogy ezek bizony megtörténtek. A sorozat pedig megkísérelte feldolgozni mindezt, a lehető legtökéletesebb kivitelben.


A Mindhunter második évadának sorsa alighanem betonbiztos volt. A történet, a színészek, az atmoszféra és a megtörtént események pontos részleteinek kidolgozottsága mind-mind hozzájárultak egy meghatározó élményhez, ami aztán sikerre vitte a szériát.

[h]Beszélgetés a gyilkosokkal[/h]

A sorozat folytatása ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Holden Ford (Jonathan Groff) kórházban fekszik pánikrohama miatt, és a quanticói FBI iroda új igazgatót kap Ted Gunn (Michael Cerveris) személyében. Az ő karaktere nem valódi személyen alapszik, mindinkább egyfajta szimbóluma a változásnak, amit az FBI eszközölt a gyilkosok profilozása érdekében. Gunn nagyban támogatja a BSU működését, plusz erőforrásokat szerez, és még azt is elintézi, hogy Holden és Bill Tench (Holt McCallany) bemenjen egy interjúra az amerikai történelem egyik legfurcsább személyéhez, Charles Mansonhoz (Damon Herriman).

A részleg munkája nem áll le, hiszen újabbnál újabb pszichológiai kategóriákat és elméleteket hoznak létre annak érdekében, hogy finomítsák módszereiket. Azonban Atlantában kibontakozni látszik egy egész Amerikát lázban tartó gyilkossági hullám, amely később az atlantai gyermekgyilkosságok néven vált ismertté.

1979 és 1981 között 29 fekete gyermeket öltek meg, de a későbbi gyanúsítottra csupán kettőt tudtak rábizonyítani. A Mindhunter történetének szerves részét képezi az eset, így mélyebben nem is mennék bele, hiszen aki nem ismeri az események alakulását, azt megfosztanám egy roppant feszült és izgalmasan kibontakozó élménytől, amit a Mindhunter kínál a nézőknek.

[h]Mesteri dráma[/h]

Az amerikai bürokrácia miatt fölöslegesnek tűnő huzavona után Holdenék végül hivatalosan is megérkeznek Atlantába, hogy minél hamarabb fényt derítsenek a brutális gyilkossági sorozat rejtélyeire. Nem beszélve arról, hogy ekkora sajtóviszhang mellett ez lehet az FBI nagy dobása, hogy szélesebb körben is komolyan vegyék a profilozó tevékenységet. De ahogy minden a valóságban, semmi sem ilyen egyszerű.

Mindeközben Wendy Carr (Anna Torv) és Gregg Smith (Joe Tuttle) kezükbe veszik az interjúkat, és elég döcögősen, de ők is kiveszik részüket a terepmunkából.

Ha nem lenne elég a drámából, Bill magánélete kezd összeomlani, amit ráadásul rettentő nehéz lesz munkájával összeegyeztetnie. A kilenc epizód fokozatosan rakja rá a feszültséget a nézőre, szinte fojtogatja egészen az utolsó képsorokig, ahol aztán a várt feloldozás elmarad. Hiszen újfent színre lép a kegyetlen valóság, és eszünkbe juttatja, hogy nem a hétköznap esti helyszínelős műsort láthatjuk, így a happy end is elmarad.

[h]Gyilkosnak születnek, vagy azzá válnak?[/h]

A közismert sorozatgyilkosok elméjébe betekintést nyerni egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Megismerni motivációjukat, nehéz gyermekkorukat, sikertelenségüket az életben felfoghatatlan kettőséget ébreszt a nézőben. Egyfelől azt érezzük, hogy sérült emberekről van szó, akik a rendszer vagy családjuk áldozatai voltak, másfelől ez nem lehet mentség mindarra a bizarr aberrációra, amelyeket elkövettek áldozataikkal.

Összeségében tehát a Mindhunter második évada is tele van feszültséggel, drámával és erős thriller elemekkel. A megtörtént események roppant részletes bemutatása tényleg hihetővé és igazivá teszik mindazt, amit a képernyőn láthatunk. A rendezés, a zenék, az operatőri munka nagyszabású produkcióról árulkodni. Nem beszélve a nagyon tehetséges színészekről, akik lélegzetelállítóan adják vissza nem csak a pszichopaták, de a főszereplők gondolatait is.

Hihetetlen, hogy gyakorlatilag csak párbeszédekkel mennyire erélyesen képesek fenntartani a figyelmet. Nincsenek megrázó helyszínelések, visszaemlékezések a gyilkosságokról, nem kapunk arcba semmilyen befolyásoló ingert. Minden az elménkre van bízva, hogyan vagyunk képesek elképzelni mindazt, amit ezek a gyilkosok valóban végrehajtottak. Mesélnek magukról, mindarról, ami bennük zajlott le, és kényszerességükről, amit képtelenek megállítani, vagy csillapítani.

A Mindhunter minden tekintetben egy zseniális alkotás. David Fincher rendezése aprólékos, erőteljes, és tökéletesen szétválasztja a fiktív tartalmakat a megtörténektől. A színészek egyszerűen az utolsó porcikájukig beleillenek karaktereikbe, a 70-es évek szettingje autentikus és roppant részletes.

A színvonal továbbra sem csökkent, sőt talán egyre feljebb emelkedik, így mindenkit arra buzdítok, hogy nézzen Mindhuntert, mert ennél hatásosabb krimi-thrillert aligha találni mostanság.

[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]

Sending
User Review
0 (0 votes)