Biztosan találkoztatok már számtalan reklámmal, amelyek telefonos, vagy böngészős játékot hirdetettek. Ezek többsége a lehető legtávolabb van az igazságtól és fáradhatatlanul próbálnak minket átverni. A teljesség igénye nélkül szemezgettem ezekből a gyöngyszemekből.
A mobilos és böngészős játékok reklámjai olyanok, mint azok, akik cigit kunyerálnak vagy engedély nélkül árusítanak az aluljáróban. Sosem akartam közel kerülni hozzájuk, de mégis már ismerem őket látásból és valószínűleg a szándékaik sem éppen tisztességesek. Biztos vagyok benne, hogy a nagy többséget már érte a balszerencse, hogyha csak egy pár pillanatra is, de egy ilyen hirdetéssel nézzen farkasszemet. Legyen szó a legnépszerűbb videómegosztóról, vagy más alkalmazásokról, kéretlenül felbukkannak és pofátlanul hazudnak.
Persze a játékiparban mindig is jellemzők voltak a ferdítések és a szépítések, sőt, egy-két rendes átverésnek is voltunk már tanúi, de mindez semmi ahhoz képest, amit a telefonos játékok közegében tapasztalhatunk. Tartsatok velem ennek a kétes iparágnak a feneketlen ciszternájába, amely alapján (kis túlzással) még egészen jól jártunk a megjelenés pillanatában lévő No Man’s Sky-jal.
[h]Nem éppen jóhiszemű eltulajdonítás [/h]
Bár egy előzetes során számtalan lehetőség van arra, hogy a készítők valótlanságokat állítsanak, de azt azért nehéz felülmúlni, amikor a videóban nem is a saját játékuk szerepel. Pedig valami ilyesmi esett meg a Game Hollywood által kiadott Dragon Awaken című játékkal. Az eredetileg böngészős és mobilos alapokkal rendelkező „alkotás” még Steamre is eljutott, még ha nem is ez fogja letaszítani a CS:GO-t és társait a népszerűségi listák éléről. Maga a játék egyébként egy teljesen igénytelen és közönséges körökre osztott stratégia, a különböző, Facebook-on megjelenő trailerek azonban egészen másról tanúskodtak.
A rendkívül látványos, és a kész termékkel semmiféle rokon vonást nem mutató tartalmakat ugyanis nemes egyszerűséggel ellopták. Lenyúlták a még fejlesztés alatt álló Project Awakaning előzetesét, és a Monster Hunter Online játékmenetével is találkozhattunk hasonló körülmények között.
Vannak persze olyanok is, akik kicsit szégyenlősebbek és inkább csak beállításról beállításra újramodellezték egy másik csapat munkáját, csak kriminális minőségben. A Mobile Royale úgy másolta le a For Honor házi feladatát, hogy egy kutya közben legalább kétszer megemésztette azt a bizonyos füzetet. A League of Angels című förmedvény készítői sem riadtak vissza lopástól. Ők nem kisebb játékból, mint a League of Legends-ből szereztek képernyőmentéseket, de a megosztó, és kevéssé burkolt szexuális tartalmairól híres Dead or Alive 5-től is zsákmányoltak.
[h] „Fütyülsz bazdmeg és hazudsz!” [/h]
Mucsi Zoltán híres mondata az elkövetkező játékok nagy többségére igaz lesz, de elsőként azokat veszem sorba, akik a hirdetéseiken keresztül kívántak nagyságrendekkel jobb képet kialakítani magukról, mint ahogyan azt megérdemelnék. A Mobile Strike esetén például a büdzsé 90%-a biztosan a marketingre ment el, mert a reklámok látványos harcokról tanúskodnak, sőt, még magát Arnold Schwarzeneggert is sikerült megszerezniük egy jelenet erejéig. Csak milyen kár, hogy a sugallott látványos, taktikus játékmenet valójában egy ocsmány, gyenge városmenedzselős címet takar, amelyik az eddig említett többi alkalmazással együtt otthonosan érezheti magát a 3 pont alattiak veretes társaságában.
A böngészős játékok koronázatlan királya, a Game of Thrones: Winter is Coming sem maradhat ki. A mindenhol felbukkanó promóciók természetesen érdemtelenül fényezik az igénytelenségbe süppedő játékot, de a legnagyobb átverés még a játék gombra kattintás utánig is elkísér minket. Itt a könyvek/sorozat karakterei közül választhatunk egyet, majd egy karakterosztály mellett is dönthetünk. Csak ezután kerül sor a regisztrációra, hogy a valódi játékba belépve rájöjjünk, nem a választott szereplőt irányítjuk és a választott kaszt sem lesz a miénk. De erről a játékról is csak óvatosan szabad véleményt nyilvánítani, mert megjelennek a tört angolt beszélő hozzászólás-botok. Egyszerűen zseniális.
[h] Tömény hülyeség [/h]
Aztán pedig vannak olyanok is, akik meg sem próbálnak pozitív képet festeni a saját termékükről, de az is lehet, hogy a marketinges meetingek helyett kocsmatúrát tartottak. Az ilyen társaságoknak köszönhetjük az olyan gyöngyszemeket is, mint a Mafia City. Itt is egy kíméletlenül primitív menedzselős játékról van szó, de a reklámok furcsán animált, gyakran szintet lépő, nőkben és pénzben fürdő hősöket mutattak be. Hogy ebben mennyi volt a komoly meggyőzési szándék és mennyi a szándékos baromság, azt én sem pontosan tudom eldönteni (bár a “döntési helyzetekkel” kínosan próbálták bevonni a nézőket), de a mémgépezet beindult és a Mafia City minden tagadhatatlan hibája mellett is egy már-már nosztalgikus emlékként uralta 2019 elejét. Sőt, remek animációik meglepő módon a mai napig folytatják ámokfutásukat.
Azonban úgy tűnik, hogy a hasonló eszközök nyakló nélküli használata nem recept az instant sikerhez. Ugyanis az AFK Arena és a Zombie Strike: Last War of Idle Battle reklámjai nem értek el hasonló ikonikus státuszt. Pedig itt is voltak vadul szintet lépő emberek, véletlenszerű és ostoba döntési helyzetek, mindez egy idegesítő köntösben. És természetesen annyi köze van mindennek a valós játékhoz, mint Bobby Koticknak az egészséges céges kultúrához. A játékmenetüket nagyon nagy jóindulattal csúfolhatnám körökre osztott stratégiának, de inkább csak a saját maguk által is büszkén hirdetett „idle” jelzővel illetném őket.
[h] Vegyes felvágott [/h]
Az AFK Arena esetében azonban nem is álltak meg ennyinél, és még csak arra se figyeltek, hogy a reklámokban következetesek legyenek a látványvilággal kapcsolatban. Így nem csak rajzfilmes, de 3D-s (persze rusnya) grafikával is találkozhatunk, ezek alapján pedig meg sem próbálják elhitetni velünk, hogy igaz, amit látunk. A hasonló technikákhoz nyúló Last Shelter: Survival-hoz hasonlóan a hangsúly vélhetően a figyelmen van, azt pedig már csak amiatt is megkapják, mert teleszemetelik velük a YouTube-videókat. És sajnos nem csak a celebek világában igaz, hogy a negatív reklám is reklám: ha nem idegesítenek halálba ezekkel a hirdetésekkel, a tudatlanság jótékony homálya fedné őket.
Aztán persze az Escape Room: Mystery Word és társai is megérnek egy misét. Természetesen a kőegyszerű szó-kitalálós játéknak itt sincs köze a jóval mozgalmasabb előzetesekhez, és előszeretettel használják a szándékosan hibázó játékos taktikáját. Nem tudom, hogy a bizonyítási vágyamra bazíroznak-e, hogy meg tudok-e fejteni egy négybetűs kirakóst, de nem éppen ügyes próbálkozás (cserébe nem kevéssé idegesítő). Hasonlóval előrukkolt a Hero Wars is, legyen az az óvodásokat sem zavarba hozó csöves feladvány, vagy az alsós aritmetikát szigorúan számon kérő toronyfoglalás. Utóbbinak legalább időnként köze van a végeredményhez, de néha meg nem. A Pro vs. Noob, Mum vs. Dad és hasonló összehasonlításon alapuló reklámokat pedig csak nem tudom hová tenni, de lehet, hogy a készítőik sem.
[h] Influen(za)szerek [/h]
Régen bevett szokás, hogy a termékeket ismert emberek arcával hirdetik, a mai internetes közönség celebjei pedig a videósok. Természetes tehát, hogy számos videojátékot népszerűsítenek rajtuk keresztül és alapvetően ezzel nincs is semmi probléma. Az már más kérdés, hogy előszeretettel adják a szájukba a jól hangzó marketinges mondatokat, ezáltal pedig a hitelessége meglehetősen megkérdőjelezhető egy-egy ilyen szponzorációs videónak.
Vannak, akik olyan messzire elmennek a hasonló „sugalmazással”, hogy szó szerint megadják, mi hangozzon el a videóban. Így történt ez a Raid: Shadow Legends esetében is. Egy YouTube videós, Upper Echelon Gamers videójában (amely ezen cikk egyik fő forrása – ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az említett csatorna nézeteivel vagy politikai állásfogallásával egyetértenék) mutatta meg a megkeresést, amelyben az elvárások listája is helyet kapott. A videósnak gyakorlatilag szó szerint kell olyan képtelen dolgokat állítania, hogy elképesztő történet, konzolos és PC-s játékokat megszégyenítő játékmenet, és gyönyörű grafika vár, így érdemes mindent elfelejtenünk, amit a mobilos játékokról eddig gondoltunk. Természetesen a tartalomgyártónak nyitnia kell egy saját klánt is és egy linket is kap, ahol némi minimális bónusz is várja a nézőket. Bár Upper Echelon Games visszautasította az ajánlatot, az itt talált mondatok szó szerint visszaköszönnek JonTron egyik videójában. Pénzre persze mindenkinek szüksége van, mégis kicsit illúzióromboló látni, hogy alapvetően tehetséges és értéket képviselő tartalomgyártók hajolnak le az apróért hírhedten nem őszinte cégek kegyeit kutatva. De hát ilyen ez a popszakma.
[h] Vicc nincs, reklám van [/h]
Olyan is előfordul, hogy az egész videó a szponzoráció áldozatául esik. Ez történt a Dragon City-vel is, akik a hírhedt YouTube-komikust, Lele Pons-t kérték fel játékuk promotálására. A videóra – amely azóta törlésre került – természetesen jellemző volt az előadó agresszív humortalansága (mindez 90% feletti like-dislike arány és milliós nézettség mellett), de a játékmenetből vajmi keveset láthattunk. Érthető módon ugyanis a szponzorok a legritkább esetben hagynak lehetőséget az őszinte véleménynyilvánításra, és igyekeznek a valós terméket minél jobban elrejteni.
És hogy mindezzel mi a probléma? Az, hogy a fiatal, akár 10 év alatti korosztály végtelenül befolyásolható az internetes celebek által, akik egyfajta személyi kultuszt építettek ki maguk körül, akarva vagy akaratlanul. Amit mondanak, az meghatározó ezeknek a gyerekeknek, és ha ők gyenge minőségű, mikrotranzakciókkal tűzdelt játékokhoz vezetik őket, meglepően sok kárt tudnak okozni.
Lele Pons remekművéhez hasonlóak a Mobile Legends: Bang Bang és társainak a reklámjai, ahol például az elért szintek méricskélésével és az ebből származó, Vad Angyalt megszégyenítő drámával próbálják minél toxikusabbnak eladni a saját közösségüket. Ha ez sem válik be, jöhetnek az Oscar-gyanús alakítások (jó, hát nem minden játék lehet Coin Masters, hogy hozzájuk járjanak a nagy sztárok leégetni magukat), miközben egy előgyártott gameplay fut a háttérben. Ez utóbbi bevált szokás, és az is belefér, ha egy címnél többen is felhasználják ugyanazt a felvételt. Ha pedig valaki nagyon megszorul, még egy nagyszínpadi bemutatót is hamisíthat magának, mint ahogy a Tales of Wind is tette.
[h] A gödör mélyén [/h]
És ha valakit nem lehet csak úgy átverni, a farkánál fogva biztos sokkal meggyőzhetőbb lesz, gondolhatták marketinges hőseink egy tárgyalóterem vagy Zoom-hívás mélyén. A sikerhez nincs is más szükség, mint csöcsökre és seggekre, hátsókra és mellekre, tomporokra és emlőkre. Ehhez a taktikához folyamodott a már említett Hero Wars és League of Angels is, de mesteri szinte a Kiss of War emelte. Természetesen a reklám és valós játék között bármi hasonlóság a véletlen műve, de a kanosság csak Google Playen több mint 5 millió embert vett rá a letöltésre.
Ezt pedig mi mással lehetne megfejelni, mint egy csipetnyi direkt szexizmussal. Ha nem elég a tárgyiasítás, ábrázolják a nőket elérhető jutalomként, mint a Game of Sultansban, vagy családon belüli erőszak elszenvedőjeként (de leginkább a “komikus hatás” kedvéért), mint az Emperror and Beauties-ban. Szánalmas, hogy hogy a YouTube és más hirdetőfelületek mennyire nem képesek kiszűrni a hasonló tartalmakat, ahogy az is, hogy a marketingesek ilyesmivel próbálják egyszerre fedezni és népszerűsíteni igénytelen tákolmányaikat (hiszen ezeknek megint csak semmi kapcsolódási pontja nincs a valódi fércművel).
[h] Pénz beszél, a kritikus ugat [/h]
Nagy általánosságban kijelenthető, (tisztelet a kivételnek), hogy a telefonos játékok reklámjai arcátlanul hazudnak. Az itt mutatott példák csak töredéke annak a fertőnek, ami az internet mélyére ásva fogadhat minket ebben a témában, de szerintem felesleges lenne ezt mind felszínre hozni. A tanulságot így is levonhatjuk: az őszinteség még a megszokottnál is jobban hiányzik ezekből a hirdetésekből, még a konszolidáltabb, nagyobb cégek reklámjai is rengeteg ferdítést tartalmaznak (például a Goodgame Empire esetében).
Ez pedig rendkívül káros, hiszen hazugságaikkal rengeteg embert irányítanak a mobilos piacra, amely sajnos nem éppen a minőségéről híres. A mobilos játékok hihetetlen térnyerése rossz irányba tereli a közízlést, a játékipar trendjeit; az átvert, egyszeri játékos pedig nem csak az idejét, de sokszor a pénzét is pazarolja a kapzsi, undorítóan túltolt mikrotranzakcióknak köszönhetően. Utóbbiakról egyelőre csak annyit, hogy a több tízezer forintos tétel egyáltalán nem számít kirívónak, és mindehhez csak két kattintás kell.
Ráadásul úgy tűnik, ez működik is majdnem minden esetben, hiszen hiába igénytelenek ezek a címek, hiába nincsen semmi közük a reklámjaikhoz, emiatt nem nagyon éri őket negatív visszajelzés. Google Play-en az említett játékok szinte mindegyike 4 csillag felett van, és jó pár eléri a 4,5 csillagot is az ötből. Ez még amellett is katasztrofális, hogy az értékelések jelentős többsége a játék által lett forszírozva felugró ablakok formájában. Az ingerküszöb valahol a föld alatt van, és lassan minden jónak számít, ami nagyobb élmény, mint a fűkaszával borotválkozás.
Remélem, ezek a trendek nem terjednek át még jobban a mainstream játékiparra, mert akkor a helyzet jóformán menthetetlen lesz.