Két éve hatalmas élmény volt a Deadpool, ugyanis végre moziban láthattuk azt a nyers antihőst, akire vártunk. Végre nem azt a béna Wolverine filmben látott elcseszett Wade Wilsont, hanem a piros ruhás, kattant, de mégis szerethető sorozatgyilkost láthattuk a moziban. Több szempontból is egyedi alkotásnak számított a film, hiszen zseniális humora ez idáig át nem lépett határokat tudott áttörni. Nagy is volt az elvárás a folytatással szemben, amely minden szempontból igyekezett megfelelni a nézőknek.
Wade Wilson mit sem változott, ugyanis Francis kiiktatása után ismét visszatért a fejvadász bizniszbe. Képességeit kihasználva most azonban veszélyesebb akciókat is bevállal, melyből adódóan rengeteg ellenséget szerez magának. Nem csoda hát, hogy munkájának köszönhetően élete egy pillanat alatt gyökeresen megváltozik. A sztori központjába egy veszélyes mutáns fiú kerül, akit Deadpool meg akar védeni a jövőből érkező Kábeltől.
Természetesen semmi sem olyan egyszerű, ahogy azt főhősünk elképzelte, hamar ráébred, hogy egyedül nem képes legyőzni ellenfelét. Persze kétségbe most sem esett, viszont ezúttal nem egyedül vág neki legújabb kalandjának. Így jön létre hát az X-Force, Deadpool mutánsokból álló különleges csapata, akik mind egyedi képességekkel bírnak. Mindez úgy hangzik, mint valami halál komolyan gondolt szuperhősfilm sztorija, de természetesen köze sincs hozzá. Mit is vártunk, igaz?
A film második része szintén hoz pár igen ütős poént, és ismét tele lesz egy rakás popkultúrális utalással. Most is ugyanúgy képes viccet csinálni önmagából a film és a karakter, na meg maga Ryan Reynolds is. Milyen jól hangzik, láthatólag azt kaptuk, amire vártunk. De elég ez nekünk? Sajnos nem teljesen. Az első rész sikere egyértelműen a fent kiemelt pozitívumokból ered, és a készítők úgy gondolták, hogy ez másodjára is működni fog.
Talán ment is volna, ha nem teljes mértékben másolják az első részt. A folytatásnak csak a története különbözik elődjétől, minden más elemében szinte teljesen ugyanaz. Persze nem teljesen, mert ott még a suta poénok is hatalmasat szóltak, míg itt már vontatottak voltak, mintha kicsit hamar elfáradt volna maga a karakter is. És a film sem tudott már úgy nevetni magán, ahogy azt az első részben tette, arról meg ne is beszéljünk, hogy T.J. Miller vontatott baromságaival a világból ki lehetne kergetni mindenkit.
Szerencsére a Deadpool mindezek ellenére jó mozi lett, van amiben ugyanis felül tudta múlni elődjét. Ahogy az első felvonás, ez a film szintén elég identitászavarosra sikerült, ám jó értelemben. Az akcióvígjáték alap mellé most is kapunk egy kis karakterdrámát, és ha már Deadpool családi filmet ígért nekünk, akkor abból is jut valamennyi. Ez az a koncepció, ami még mindig jól működik, talán mert egy hatalmas érzelmi hullámvasútra ülteti fel a nézőt. A főszereplő szenvedése vagy éppen öröme teljesen átérezhető, és ehhez tökéletesen igazodik a film hangulata is.
Na de ha már ennyi szó esett a főszereplőről, itt az ideje megnézni, hogy mit alkottak a többiek. Ahogy fentebb már említettem, Deadpool legjobb cimborája Weasel csak egy idegesítő tag, akinek van ugyan egy-két jobb megmozdulása, de még így sem lopta be magát a nézők szívébe. A taxis Dopinder már egy fokkal jobb figura, ő legalább szerethető és naivsága miatt többször csal mosolyt Deadpool arcára. Hasonlóképpen tesz Domino is, bár őt szerencsére többször láthatjuk a nagyvásznon.
Az X-Force legemlékezetesebb tagja halál lazán verekszi végig magát a szűk kétórás játékidőn, szerencséjének köszönhetően pedig felejthetetlen pillanatokkal lepi meg a nézőket. A csapathoz egyébként a már jól ismert mutáns páros, Kolosszus és a negaszonikus akármi is csatlakozott, ők pedig hozták a tőlük már egyszer látott színvonalat.
Végül pedig a következzen a második felvonás legjobban várt karaktere, maga Kábel. Sokáig kérdés volt, hogy végül ki kapja szerepet, végül pedig Josh Brolin bizonyult a legjobb választásnak. Mellé nem nyúlhattak vele, a színész ugyanis már bizonyította rátermettségét. Tudjuk róla, hogy ha kell szénné tudja gyúrni magát, és nem mellesleg küllemre eléggé hasonlítanak egymásra. Végeredményben pedig kaptunk egy igen képregényhű, eszméletlenül kemény Kábelt.
Harcjelenetei a film legjobb akciópillanatai voltak, a 80-as évek akciófilmjeiből merített fapofával kinyögött beszólásait pedig még maga Deadpool is nehezen tudta megfelelően lereagálni. Ha pedig mégis sikerült neki, akkor annak bizony nagy nevetés lett a vége. Mindennek végeredménye az lett, hogy Deadpool, Domino és Kábel között jól működik az a bizonyos kémia, és ha a főszereplő esetleg tényleg elfáradt volna, társaiban van annyi potenciál, hogy megmentsék őt a totális pofára eséstől.
Látszott a filmen, hogy az első rész sikerének köszönhetően az alacsony költségvetésnek búcsút mondhattak a készítők, és lehetőségük nyílt komolyabb technikával dolgozni. Persze nyilván rengeteg pénzt felemésztett a színészek bére, de határozott fejlődés volt tapasztalható a látványvilágban és sok másban is.
Nem azt mondom, hogy az előd csúnya lett volna, az első rész autópályás jelenete például többszázmilliós büdzsével rendelkező filmek hasonló akcióit is képes volt megszégyeníteni, de a fináléban már láthatóan kezdtek spórolni, melynek végeredménye egy középszerű zárás lett. Itt már nem ütötte fel a fejét jasonló probléma, minden jelenet eléri azt a szintet, amit 2018-ban elvárunk egy ekkora volumenű produkciótól. Ennek köszönhetően pedig több akciójelenetet láthatunk, amelyek jól koreografáltak, izgalmasabbak és mindennek tetejében néha még viccesek is.
A folytatás tehát olyan lett amilyennek vártuk, de mégsem. Maga a főhős humortára mintha kicsit kifogyott volna, de társai szerencséjére kisegítik a szorult helyzetből. Az első rész poénjait szinte kivétel nélkül mind újrahallani már annyira nem vicces, de valahol mégis tudott újulni a széria. Ha lesz folytatás remélhetőleg az X-Force legalább ugyanekkora szerepet kap majd, és nem dobják bele őket ugyanabba a hibába, amibe Deadpoolt sikerült.
Összességében a film hibái ellenére nagyon jól sikerült. Kicsit megfáradtnak tűnik a széria ugyan, de ahol képes volt megújulni, ott nagyot ütött. Bár nem fog mindenkinek teljes élményt nyújtani majd, mégis akárkinek lehet ajánlani. Azok akik pedig értik majd a popkultúláris utalásokat és az egyéb kikacsintásokat, most is jót fognak majd szórakozni, de közel sem annyira mint az első részen.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!