Mozgókép

Mozgókép

Mozgókép

Egy fejezet lezárul – Avengers: Infinity War kritika

Szerző

Közzétéve

2018. ápr. 29.

Kommentek

0

Tíz év után a Marvel moziverzum eddigi legnagyobb mérföldkövéhez érkezett. Az a stúdió, amely egy filmes műfajt teremtett, elért oda, hogy lezárjon egy korszakot. Nagy dolog ez, hiszen a rengeteg szólókaland és a sok közös szereplés után végre megérkezett a legnagyobb ellenfél, hogy rendet rakjon a Bosszúállók között. Az ígéretek és az elvárások ezáltal egyértelműen hatalmasra nőttek, így jogosan merül fel a kérdés: A Végtelen háború igazi filmklasszikus lett, vagy csak egy újabb pop-corn mozi a sok közül?


Az a Thanos, akit a korábbi Marvel filmekben már láthattunk pár másodpercre, végre elérkezettnek látja az időt és megtámadja a Földet, hogy szerezzen magának pár borzasztóan erős elemi ásványt, a Végtelen köveket. Ezek a kis kavicsok szükségesek ugyanis grandiózus tervének megvalósításához, mely szerint egy új, számára békés világot hozna létre. A bukott titán már ezen motivációjával nagyot vert a stúdió eddigi híresen csapnivaló gonoszaira (tisztelet a kivételnek), azonban ami igazán kellemes meglepetést okozott, hogy még ezen túl is tudott újat mutatni. Bizony, nem túlzás azt mondani, hogy Thanos karaktere minden téren lenyűgöző. Hatalmas ereje ellenére érzelmi vívódásai sebezhetővé teszik, és még betegesen szélsőséges célja is elgondolkodtató. Lehet vele szimpatizálni, sőt mi több, néha azonosulni is ijesztően könnyű a karakterrel. Maradjunk annyiban, ha Kilmonger még élne, valószínűleg könnyen összebarátkozott volna a galaxist fenyegető titánnal.
Nem hiába kezdtem Thanossal a karakterek bemutatását, hiszen gyakorlatilag ő lett a film főszereplője. Bizony, a Bosszúállók csak mellékszereplőként tevékenykedtek a filmben, és ez így is volt rendben, főleg hogy a Polgárháború által bekövetkezett szétesés miatt nem is láthattuk egyszerre az egész csapatot a nagyvásznon. Ennek fényében az egész mozi három külön történeti szálon fut, melyek közül csak kettő forr össze a végén. Ezek többnyire jól működnek így, azonban néhol hiányérzetet keltenek. Emiatt ugyanis nem volt kellő érzelmi lökete a filmnek, és a néző nem érezhette át teljesen a Végtelen Háborút megelőző eseménysorozatok súlyát. Ezt pótolták ugyan a film közbeni veszteségek, de még így is kiaknázatlan lehetőségként tekinthetünk rá.

null
Na de, ha már Bosszúállók, akkor nézzük is meg, hogyan sikerült kitölteniük a nekik szánt játékidőt. A főgonosz után Thor kapta a legtöbb lehetőséget, amit jól ki is használt. Levetkőzte magáról a Ragnarok színes/vicces stílusát, azonban megtartotta az ott megismert isteni karaktert. Ereje, és ahogyan azt használja egyszerűen hidegrázós élmény, végső belépője pedig kis túlzással a valaha volt legmenőbb jelenet a Marvel filmek történelmében. Megjegyezném azt is, hogy Chris Hemsworth végre színészként is mutatott valamit, így talán van reménye egy Avengers utáni karriernek is. Nincs erre szüksége Vasembernek, akinek láthatóan még mindig nem kell magát megerőltetni ahhoz, hogy maradandót alkosson. Doctor Strange-dzsel való közös jeleneteik nem merültek ki egy ki az arrogánsabb versenyben, emellett hamar kialakul közöttük egy igen érdekes kötelék.

Viszont Stark még ennél is jobban kijött az ifjú Pókemberrel, kettejük kapcsolata most már tényleg igazi apa-fiú dolognak mondható, és jól is működik. Ahogy a Galaxis Őrzőinek bevonása is, hiszen meglepő módon teljesen belepasszolnak az eseményekbe és a film hangulatába is. Kellemetlen meglepetés lehet viszont sokaknak az, hogy Amerika Kapitány meglehetősen kevés szerephez jutott, de legalább jól ki tudta használni azt a pár percet. Így tettek a többiek is, a két és fél órás játékidőben ugyanis kivétel nélkül mindenki megtalálta a helyét, és kellőképpen ki tudtak bontakozni. Ismét volt időnk megtekinteni kicsit Wakanda törzseit, jutott hely az érzelmesebb jeleneteknek, sőt még a női karaktereket is összehozták pár perc erejéig. Egyedül Hulk és Banner doktor voltak kissé erőltetettek, kettejük vívódása ugyanis elég felesleges, sőt néha már kínos is volt.

avengers-infinity-war01_1581_107673393

Fontos kiemelni, hogy a film tényleg igyekszik több lenni egy szokásos szuperhős mozinál, ezért próbál fontosabb témákat feszegetni. Nem kell “Feketepárduci” magasságokban gondolkodni, itt csak egy egyszerű morális kérdésekről van szó, melynek szelleme átjárja az egész filmet. Nem új dolog ez egyébként a Marvel háza táján, hiszen az Amerika Kapitány utolsó szóló kalandja is erről szólt, azonban itt hatásosabban tudtak hozzányúlni a témához, és ami igazán fontos, hogy elengedhetetlen eleme volt Thanos karakterének is.
Szóval a fentiekből azt már le lehetett szűrni, hogy ez a film bizony többnyire rendben van karakterek, történetmesélés és tartalom szempontjából is. De vajon hogy szuperál mozis élményként? Ami azt illeti a Végtelen Háború bizony ezen a téren sem okoz csalódást, hiszen pazar szórakozás lehet majdnem bárki számára. Azt talán mondani se kell, hogy a látványba egy pillanatra sem lehet belekötni – mindamellett humora is kellően vegyítette a gyerekeknek szánt bájos viccelődést, és az érett poénkodásokat is. A CGI tökéletes, az új hősszerkók jól néznek ki, és használóik teljes mértékben ki is aknázzák a bennük rejlő lehetőségeket. Viszont ezt Thanosnak nem mindig sikerült összehozni, ugyanis a kövekben lévő hatalmas potenciált ritkán láthattuk igazán kihasználni. A zene is hasonló cipőben jár, hiszen csak háttérzajként funkcionált, hangulatfokozóként pedig egyáltalán nem működött. De ezért pótoltak minket a maratoni hosszúságú és kivételesen jól koreografált harcjelenetek, amelyeket pazarul vágtak össze. Az a helyzet hogy a Végtelen Háború nem csak jól meséli a történetet, hanem gyönyörű képekbe is öltözteti azt.

landscape-1522945902-mlu-17652-r
Tegyük fel ismét a kérdést: A Végtelen háború igazi filmklasszikus lett, vagy csak egy újabb popcorn mozi a sok közül? A Bosszúállók harmadik közös kalandja kétségtelenül sokkal több lett mint egy szimpla szuperhősfilm. Végig rabul ejti a nézőt, és olyat mutat neki, amit még sosem láthatott. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a legnagyobbak közé emelkedjen, hiába lett majdnem tökéletes a film. Marvel Mozi lévén a Végtelen Háború ugyanis egy rétegfilm, amelynek megértéséhez a stúdió majdnem összes termékét ismerni kell, legalábbis előnyös, ha van némi előképzettségünk. Ez a mozi nem olyan lett, amit bárki maradéktalanul élvezhet, hiszen egy olyan ember, akit eddig nem kötött le Vasember és haverjainak kalandja, az a mostani történéseket egyáltalán nem fogja érteni.

Hiába a kiemelkedő főgonosz, a jól kidolgozott karakterek és a kivételes képi világ, háttérismeret hiányában mindez élvezhetetlen lehet a nem megfelelő közönség számára. De kit is érdekelhet ez, amikor a Marvelnak van így is a világ talán legnagyobb rajongói bázisa? Ők biztosan le lesznek nyűgözve és egy átlagos filmfogyasztó is értékelni fogja a látottakat. Büszkék lehetnek magukra a Russo fivérek, hiszen nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy mostani munkájuk kétség kívül a Marvel univerzum tíz éves pályafutásának legjobb darabja lett, még a Vasember első részét és a Tél Katonáját is simán leveri ezzel a teljesítménnyel. Méltó zárása ez egy fejezetnek, így már csak azt remélhetjük, hogy a folytatás is hasonló módon elkápráztat majd minket!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren. Ha pedig szeretnél támogatni egy jelképes összeggel, az alábbi Patreon linken teheted meg: PATREON.

Friss

Kapcsolódó

User Review
0 (0 votes)