Nagyban zajlik a #HorrorHónap a blogon, ennek apropójából egy újabb slasher-klasszikust hoztunk neked, ismét a kedvenc évtizedünkből, a 80-as évekből. Sok kultikus film ujranézését követően kellett csalódnom, így félve ültem neki a Rémálom az Elm utcában első részének. Utólag fellélegeztem, még mindig megállja a helyét a horrorklasszikusok panteonjában. Nézzük meg, miért!
[h]Egy-két, Freddy hozzád lép…[/h]
A Rémálom az Elm utcában megkerülhetetlen alkotás, ha horrorról van szó. Ha nem is stílusteremtő, de sokkal hatékonyabban használja a slasher műfaji jellemzőit, amit előtte a Péntek 13, vagy a Halloween már kitaposott – vagy legalábbis megpróbált kitaposni. Ha követitek a blogot és a #HorrorHónapot, akkor azt már tudjátok, hogy nekem nem ütött az első, 1980-as Péntek 13. És ugyan a Halloween-filmsorozat bemutatóink a jövő héten kerülnek ki az oldalra, annyit elárulhatok, hogy szerény megítélésem szerint azok sem öregedtek jól.
1984-ben új ikonikus horrorszereplő született Freddy Krueger személyében. Ezzel felállhatott a képzeletbeli dobogóra az olyan népszerű horrorgonoszok mellé, mint Michael Myers, vagy Jason Vorhees. Az összeégett arcú, csíkos pulóveres, kalapos, hosszú karmos-kesztyűs férfi ráadásul ott bánt bennünket, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk: az álmainkban. A klasszikus, 80-as évekbeli horror gonoszok közül számomra talán Freddy az all-time favorit. Nem csak a karatker miatt mondom ezt, de az első Rémálom az Elm utcában is egy kellemes kikapcsolódás a műfaj kedvelőinek. Bizonyos dolgokat már megszépített a nosztalgia, de összességében sokkal kellemesebb hangulatban keltem fel a film újrázása után, mint hasonló korabeli alkotásokat követően.
[h]…Kilenc, tíz senkiben se bízz.[/h]
A történetről nem szeretnék kifejezetten szót ejteni, mert egy ízig-vérig horrorsztoriról van szó, amit közepesen tehetséges színészek mozgatnak előre. Aki már látta a filmet, annak már nem lehet újat mondani vele. Akinél kimaradt, annak dióhéjban talán annyit érdemes tudni, hogy egy rejtélyes ok miatt Freddy gyerekek álmában kísért. Ha a rémálomban megsebesül a delikvens, akkor a valódi világban is ugyanolyan hatás éri. Tehát, ha álmodban megöl Freddy, akkor nem kelsz fel többet.
Mindmáig az Elm utca esszenciája a hangulatában van. Rengeteg, a mai napig emlékezetes képsor van a filmben, ami újranézve sem veszített az erejéből. Freddy is örökérvényűen emlékezetes maradt az utókor számára, ami bizton köszönhető Wes Craven rendezesének is. Persze azért itt is adódnak röhejes, vagy mai fejjel gagyinak tűnő jelenetek, de összességében úgy gondolom, hogy nem látszódik rajta a kor annyira.
Ahogy a nagy sikerű horrorfilmeknél szokás, A Rémálom az Elm utcából is kismillió ilyen-olyan folytatás érkezett abszolút hullámzó minőségben. Nem ígérem, hogy a közeljövőben alaposabban górcső alá veszem a sorozatot, de előbb-utóbb biztosan érkezni fog a többi Rémálom az Elm utcában retro-filmbemutató is.
Összességében tehát, akinél még kimaradt ez a széria, nyugodtan belevághat, szerintem nem fog csalódni ennyi év távlatából sem. Aki ezerszer látta már, nosztalgiából újra leülhet elé, mindmáig elég erős darabról beszélhetünk. Pluszpont a fiatal Johnny Depp, aki messze a legjobban alakított szinésztársai közül a filmben.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Az első tematikus hónapunk a horror jegyében telik. Ha van bármilyen érdekes sztorid, hogyan és mikor találkoztál a műfajjal, ne tartsd magadban! Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és beszélgess velünk bármilyen geek témában!
Olvasd el a többi horror cikkünket: HorrorGeek
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
