A beszámoló során nem tisztem kiállni teljes mellszélességgel sem a DC sem a Marvel oldalán. Tény, hogy régebb óta fogyasztom a DC berkeiben megteremtett képregényhősök kalandjait, és ha szabad ilyet mondanom talán jobban is tudok azonosulni velük, mint Marveles megfelelőikkel. Ez korábban némi elfogultságra vezetett, és mindamellett, hogy az összes MCU alkotásra beültem a mozikba, valahol mindig azért szurkoltam, bár csak bukta lenne az adott film. Tudom, szörnyű dolog, de szerettem volna, ha a Marvel-rajongóknak letörik a szarva, és büszkén állíthattam volna, hogy igen a DCEU filmjei jobbak! Ha csak a kritikai fogadtatásokat nézzük, tudjuk, hogy nem volt igazam. A későbbiekben valami átfordult bennem és már nem érdekelt, hogy az egyik Marvel, a másik DC; előbbi lehet ugyanannyira jó, utóbbi pedig lehet annyira gáz, hogy inkább tagadom képregényrajongásomat.
A DC filmes univerzum építése láthatóan nyögvenyelősen halad, minden dolog ami elromolhat, el is romlik körülötte. Rendezőváltások, színészi bizonytalanságok, újraforgatások, kritikai lehúzások övezik minden egyes kiadott DC-alkotást. Talán a legtöbb probléma a most mozikba került Igazság Ligájával akadt. Az egy mondattal fentebb említett negatív hatások itt érvényesültek a legjobban. A filmen sajnos túl sokszor látszódnak meg a viszontagságok. Az okokat külön nem részletezném, egyébként is tele volt az internet velük, térjünk is rá magára a filmre.
Zack Snyder rendező családi tragédiája miatt nem tudta befejezni az Igazság Ligájának forgatását, de egyébként is szóba került, hogy mást ültetnek majd helyére. Így esett a választás a Marvel univerzumból ismert Joss Whedonra (Bosszúállók 1-2), akinek már nem kevés tapasztalata volt egy csapatnyi hőst egyszerre a vásznon szerepeltetni. Tehát aki szkeptikusan ült be a filmre, azt egyáltalán nem lehet hibáztatni. Ennek ellenére én úgy érzem, kellemes meglepetés lett az Igazság Ligája.
A történet szerint Superman halálával a remény is odaveszett. Batman azonban továbbra sem nyugszik, paradémonokra vadászik Gotham sötét utcáin, és megpróbálja egyedül kordában tartani a kitörni készülő káoszt. Azonban hamarosan megérkezik a film gonosza, Steppenwolf, aki a Földön elhelyezett három anyadobozt akarja megszerezni, melyek egyesítésével végtelen erőt vételezhet magához. Bruce Wayne kénytelen lesz társakat szervezni maga mellé, így kerül a képbe Aquaman, Wonder Woman, Flash és Cyborg. Itt már ki is térnék a film talán legnagyobb problémájához, amit reméltem, hogy nem kell majd leírnom: rövid a két óra. Egész egyszerűen nincs idő karakterbemutatásra, rendes történetfelépítésre, és a film gyakran átmegy kapkodásba. Egy felől ez abból a szempontból nem probléma, hogy nagyon pörgős és feszes a tempó, persze még így is sikerül néhányszor úgy leültetni a cselekményt, hogy azt hinné az ember, örökkévalóságig tart egy-egy jelenet. Másfelől pedig ordas probléma, mivel nem jut idő lényegében semmire, alig tudunk izgulni a szereplőkért. Batmant és Wonder Womant ismerjük már, miattuk annyira azért nem is kell izgulni, meg tudják védeni magukat. De ott van például Aquaman, akiről szinte semmi bemutatást nem kapunk. Jó lett volna pár percet szentelni Atlantiszra, vagy éppen Aquaman motivációira, életére. Cyborg is bőven elbírt volna pár jelenetet, mert a “mérges vagyok, mindenki kapja be” mentalitásból egy csapásra váltott át “meg akarom menteni a világot” attitűdre. Flasht számomra pedig a Barry Allent játszó Ezra Miller adta el, mert kétségtelen: miatta lett ennyire szórakoztató a karakter. Egyszerre infantilis, és néha bugyuta, mégis abszolút helye van az Igazság Ligájában. Talán, ha a film még fél órával hosszabb lett volna, akkor kicsit jobban kifejthettek volna bizonyos dolgokat, de ettől függetlenül sem lett nézhetetlen szerencsére.
Folytassuk is egyelőre a negatívumok hangsúlyozásával, hogy a vállamról letehessem a nagy terhet. Steppenwolf egyáltalán nem volt “jó” gonosz. Sótlan, ízetlen, olyan igazán semmilyen. Jött, mert gonosz. El akart pusztítani mindenkit, mert gonosz. Lényegi haszna csupán annyi volt, hogy a Liga egyesült miatta. A következő probléma a változó minőségű speciális effektek. Volt olyan, mikor elképesztő látványosan lettek elkészítve bizonyos jelenetek (300 millió dolláros büdzséből lehet el is várjuk), máskor pedig fogtam a fejem, hogy mennyire igénytelenül gagyin nézett ki néhány szereplő (300 millió dollár!!). Nem szeretnék kitérni Henry Cavill bajuszeltávolító, extra költségnövelő szídzsíájjal arcszőrtelenítő mutatványára, de te jó ég: miért?
Végig érződött a filmen a vívódás: most komor legyen, vagy humoros? A depresszív szürke állna jól, vagy hajigáljunk be plusz színeket? Voltak tényleg vicces egysorosok, főleg, mikor a Ligatagok egymás agyát húzzák, de néha átmentek ezek B-kategóriába. Az az érzésem volt a film során, mintha a DC és a Marvel harcolt volna egymással mind hangulatban és történetben. Egyik sem lett dominánsabb a másiknál, ami olyan hajszálvékony mezsgyét eredményezett a szórakoztató blockbuster és a hulladék között, hogy mindig attól tartottam, hogy átcsúszik az utóbbiba. Szerencsére nem így történt, és minden negatívumot meghazudtolva, magamnak is ellentmondva, az Igazság Ligája baromi jó film lett. Nézeti magát, működik a szereplők közötti kémia, végig izgalmas, és noha nincsenek mélyenszántó gondolatok (a remény olyan, mint a slusszkulcs – WTF?), vagy bármiféle tanulság, ettől függetlenül egy igazi látványos blockbuster, semmivel sem több. Hemzseg az ostoba hibáktól, nem tagadom, és könyörgök egy háromórás verzióért, és nagyon látni akarom a következő részt, meg eleve mindent, ami a DCEU háza táján történik. A túl sok negatív visszhang sem tudta elrontani a filmet, bár a bevételek egyelőre nem arról adnak bizonyosságot, hogy megérte volna a Warnernek, azért bízom benne, hogy legalább a gyártási költséget megtermeli a kasszáknál.
Összességében az Igazság Ligája nem lett a világ legjobb látványfilmje, de kár is lenne temetni. Hozza a kötelezőt, a színészeken látszik, hogy élvezték az egészet, és ez kihat a mozi élményre is. A 3D meglepően jól működött, és voltak kifejezetten emlékezetes jelenetek. A rajongóknak szánt utalásokat is egész sokan értették, hiszen a fél moziterem egyszerre eresztett el egy-egy kacajfoszlányt ezeknél a részeknél. Aki nem szereti a DC-t, ne rohanjon a mozikba, de aki egy picit is fogékony a szuperhősfilmekre, és még nincs elege latexruhás igazságosztókból, tegyen egy próbát vele. Nem kell félni tőle, egyáltalán nem lett rossz, lazán megéri a jegyárat.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor lájkolj minket Facebookon, vagy kövess minket Twitteren.