2006-ban a Crytek csapata bejelentette, hogy a Far Cry után egy újabb fps címen dolgoznak, ám ezúttal teljesen új irányból kívánták megközelíteni a műfajt. Az ötlet sikeresen létrejött, és a saját fejlesztésű CryEngine segítségével megalkották a videojáték történelem egyik legemlékezetesebb darabját. A Crysis főleg mindent elsöprő szépségével és részletességével vette le célközönségét a lábáról, de más apró műfaji újítássokkal is belopta magát a játékosok szívébe.
Ha magát a sztorit és a játékmenet alapjait vesszük szemügyre, nem kapunk mást, mint egy középszerű belső nézetes lövöldét, valami gyorsan összedobott, gyenge történettel. A Crysis erőssége nem az események elmesélésében, és a karakterek kidolgozottságában rejlik, hiszen a játék kevés hibája közül talán ez a legszembetűnőbb. A történet a közeli jövőben, pontosan 2020-ban játszódik egy észak-koreai fennhatóság alatt álló szigeten. Innen érkezik segédhívás egy ott ragadt régészcsapattól, akik megmentésére egy különleges ruhába bújtatott tengerészgyalogos osztag indul. Nomad, vagyis az általunk alakított szuperkatona, és négy társa hamar elszakad egymástól, miután egy ismeretlen eredetű valami megzavarta a földre érkezésüket. Egyedül indulunk megkeresni elveszett bajtársainkat, és szépen lassan rájövünk, hogy a szigeten több rejtőzik, mint pár koreai katona.
Így indul hát a nagy kaland, amely az általunk viselt nanoruha miatt válik igazán izgalmassá. Nélküle csupán földönfutók lennénk, akiket nagy valószínűséggel az első adandó alkalommal agyonlőnének. Ez persze egy túl realista gondolat, hiszen annyi ilyen játékban játszottuk már el az egyszemélyes hadsereget, és nem ismeretlen téma ez a Crytek kiadónál sem. De nekünk szerencsére most itt van a ruha, amely különleges erőkkel ruházza fel viselőjét. Többféle képességet aktiválhatunk vele, annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabb és legélvezetesebb módon jussunk keresztül ellenfeleinken. Legfontosabb képességünk talán a láthatatlanná válás lesz, de mellette a szupererő és a gyors futás is sok szituációban segíthet rajtunk. Ezen képességeket mind aktiválni tudjuk, ha pedig egyiket sem használjuk, akkor a ruha golyóálló viseletként funkcionál. Természetesen az erősebb lövések kárt tudnak okozni bennünk, illetve a sortüzeket sem bírja örökké, de arra pont elég, hogy ne haljunk bele az első lövésbe.
Egyedi öltözetünk mellett nagy segítséget nyújtanak még a személyre szabható fegyverek is. Minden egyes begyűjtött fegyvert úgy alakíthatunk, hogy azok a lehető leghatékonyabb módon segítsenek minket. Lopakodáshoz hangtompítót szerelhetünk fel, a célzást pedig lézerirányzék és több fajta tartozék segíti. A durvább akciókhoz gránátvetőt is bevethetünk, vagy megnövelhetjük a tárak kapacitását. Nagyobb távolságok megtételéhez használhatjuk a környéken található járműveket. Autókat, motorcsónakokat és akár tankokat is irányíthatunk. A játék szeretné, hogy minél több szállítóeszközt használjunk, egészen annyira, hogy a sztori közepe felé egy hatalmas tankcsatába is belekerülünk. Itt tűnik fel igazán, hogy mekkora bejárható teret kapunk, és mennyi lehetőséget kínálnak nekünk egyetlen feladat megvalósításához. Emellett fontos szerepet kap a majdnem végtelenségig rombolható környezet is. A történet szempontjából egyébként itt érkezünk el egy komoly fordulóponthoz, hiszen kezd megmutatkozni a sziget igazi arca. Az idegen lények hamarosan kitörnek, és a játékmenet átvált egy igazi akcióorgiába.
Ezek után a lélegzetelállító szépség csak hab a tortán. Pedig nem szabad emellett olyan könnyen elmenni, hiszen az akkor még kicsinek számító kiadó saját engine-el adta ki az akkori idők legszebb játékát. Persze mindennek megvolt az ára, hiszen 2007-ben kevés olyan pc tulajdonos volt, akinél simán futott a játék. Megelégedve természetesen nem mindneki lehetett, hiszen sokszor zavaró textúrahibák tűntek fel, vagy a mesterséges intelligencia mutatta meg sötétebb oldalát. Néha ugyanis fura dolgokat műveltek ellenfelink és társaink egyaránt. Beragadtak valahova, vagy bolond módjára hagyták, hogy levadásszuk őket.
A Crysis tehát nem hiába lett meghatározó mű. Bár a klisés történet és a karakterek hagynak némi kivetnivalót maguk után, de ezeket félretéve azonban egy páratlan kalandban lesz részünk. Ráadásul mindez nem ért véget, ugyanis a szigeten történt esemény csupán egy globális probléma első fejezete volt.