Az előítéletesség sosem jó barát. Amikor megláttam az első képeket a DC-féle Titans című sorozatból, nem tértem magamhoz. Előre temettem az egészet, mert el nem tudtam képzelni, hogyan lehet abból a néhány képkockából megítélve egy értelmes széria. Pláne, hogy egy kicsit már nekem is elegem van a sötétszürke filteres, túl komor DC-s alkotásokból. Addig idegesítettem magamat, hogy saját szememmel akartam látni, mennyire elszúrták a Titanst, hogy majd egy rage-cikkben kidühöngjem magamból az érzéseket. De csalódást kell okoznom, a Titans egy rohadt jó első évadot tudhat maga mögött.
A következő cikk helyenként SPOILERT tartalmazhat!
[h]Ne ítélj előre![/h]
Mielőtt megkérdeznétek, igen, szükségünk volt egy igazi R-besorolású DC-sorozatra. Mert nem csak attól búskomor az egész, mert ott a szűrő, ami arról árulkodik, hogy itt most minden nagyon dark, hanem a szereplők trágárul beszélnek, csontokat törnek és boldogulások érdekében néha ölnek is.
Az első szezon története a csapat megalakulását mutatja attól a pillanattól, mikor Dick Grayson otthagyja Batmant Gothamben és Chicagóba költözik, ahol nyomozónak áll. Az élet azonban összehozza Rachellel, a különleges képességekkel rendelkező lánnyal (később Raven), Garral, aki állattá tud alakulni (Beast Boy), és a mindenkiből furcsa reakciókat kiváltó Korival (Starfire).
Miután Rachelről kiderül, hogy egy vészjósló prófécia részét képezi, a csapat szépen lassan kimondatlanul is Titánokká válik, és megpróbálják közösen felgöngyölíteni a sok-sok rejtéllyel övezett szálakat. Mindeközben eszméletlen menő harc-és akciójeleneteket láthatunk, visszaköszön néhány érdekes DC-karakter is és nem mellesleg viszonylag sokszor van Batman is felemlegetve. Ráadásul sosem úgy, ahogy azt megszokhattuk.
Dickben még bőven maradtak szálkák azután is, hogy otthagyta Gothamet, főleg, mikor utódjával, a forrófejű Jason Toddal is összehozza az élet. És ilyenkor elő-előjönnek olyan vélemények is Bruce Wayne-t illetően, amilyenekkel ritkán találkozunk, pláne, hogy olyan bensőséges kapcsolatból származnak a kritikák, mint Batman és Robin, így testközelből láthatjuk, ahogy eloszlatják a pátoszt Gotham védelmezője körül.
Nem utolsó sorban pedig az ex-Robinként szolgáló Dick szempontjából is bemutatják a legendás szakítást, ami új szemszögből közelíti meg az eseményt.
[h]Sötét, de máshogyan[/h]
A Titans, amellett, hogy vérbeli újvonalú DC-sorozat, remek karakterdrámákat is kapunk a tizenegy epizód alatt, melyek tele vannak emberileg is megfogható konfliktusokkal. A nézők által kontroverznek ítélt szereplőválasztások elsőre tényleg elég furák lehetnek (nyilván mindenki Starfire-re gondol), de még ha nem is ad szájbarágós magyarázatot a sorozat e döntésre, azért elég hamar átlendülhetünk rajta, ha elkapott minket a történet. Főleg, hogy mindegyik színész baromi jól alakít.
Tetszett a Titans első évada során, hogy lehozták a földre a szuperhősöket. Batmanen kívül ugyan egyik “nagy”hőst sem látjuk a képernyőn, mégis úgy vannak kezelve, mintha totál természetes lenne Superman és Wonder Woman a világban. És tényleg azok; a Földön, ahol szuperhősök és gonoszok, illetve metahumánok élnek, a hétköznapi emberek már alig vesznek róluk tudomás, legalábbis nem kifejezetten mutatja meg a sorozat, mi a véleményük a szuperképességekkel rendelkező személyekről; jóllehet a hangsúly sem ezen az aspektuson van.
Az évad fináléjában Gothamet egy olyan szenny, legalja városnak láthatjuk, ahogy csak nagy ritkán merik bevállalni, akár képregény szintjén is. Mindent átitatott a bűn, a mocsok és a fertő. Dick, az ex-Robin egy reveláció során visszatér Gothambe, ahol Batmant kell lebeszélnie arról, hogy megölje a Jokert. Ami ebben az epizódban történik, egyszerűen lehengerlő és fenomenális. Megmutatják Batman legsötétebb oldalát, és hogy ténylegesen milyen ereje van. Még akkor is, ha ez a rész tényleg csak egy kvázi lázálom volt, a DC-sorozatok egyik, ha nem a legjobb évadzárója volt.
[h]Teen Titans, Go![/h]
Nagyon nem bánom, hogy végül rávettem magamat, hogy belenézzek a Titans-be, mert rég csalódtam pozitívan ekkorát. A történet nem tud nagy trüvájokat, de a tálalás, a brutalitás és a karakterek messze túlszárnyalták elképzeléseimet.
Összességében tehát a Titans egy kiváló, tényleg kemény DC-adaptáció. Jó volt látni másfajta megközelítését igazából mindennek, ahogy ismerjük a hősöket, és úgy érzem méltó debütálást kaptak az előszereplős Titánok a kisképernyőkön. A második évadot már berendelték, úgyhogy a szezon zárásánál lévő cliffhanger Trigon és Raven sötét egyesülésével fog folytatódni. Illetve a napokban indul a Titans-ben is bemutatkozott Doom Patrol önálló sorozata, ami ha feleannyira is szórakoztató lesz, mint Robinék vesszőfutása, akkor már nagyon boldog leszek.
