A komédia világából érkező Jordan Peele rendező a Get Out! (Tűnj el!) és az Us (Mi) során megmutatta, hogy képes konzisztens habarcsot keverni horrorral, thrillerrel, társadalomkritikával és némi humorral. Legújabb filmje, a Nope (Nem) valamelyest szakít az eddigi mintázatokkal, és nyári közönségfilmnek álcázza a Peele-féle gondolatokat, de így sem kell attól tartani, hogy egy felszínes alkotással lenne dolgunk.
[h]Rossz csoda[/h]
A Haywood-család nemzedékek óta foglalkozik lovak idomításával, melyeket előszeretettel használnak hollywoodi produkciókhoz. A film története szerint a Haywoodékig visszavezethető a “The Horse In Motion” című kronofotográfia (19. századi technika, hogy leképezzék állatok – és persze emberek – mozgását) eredete. Ez persze csak Peele adaléka, ugyanis a képen szereplő fekete zsoké személye a múlt homályába veszett.
A Haywood Hollywood Horses ranch és a család feje rejtélyes körülmények között meghal, amikor az égből tárgyak esnek alá és egy pénzérme hatalmas sebességgel eltalálja. A farmot és a bizniszt fiának, OJ-nek (Daniel Kaluya) kell tovább vezetni, aki ugyan ért a lovakhoz, de nem kifejezetten egy társasági ember. Nem úgy nővére, Emerald (Keke Palmer), aki igazi nagyszájú showmanként is pompásan helytállna.
Egy balul elsült reklámfilm forgatást követően megismerjük OJ és a ranch anyagi problémáit, és a Haywoodék szomszédságában álló western-tematikájú vidámparkszerűséget, meg annak fejesét Ricky ‘Jupe’ Parkot (Steven Yeun). Jupe veszi át OJ-től lovait, mikor egy kis pénzre van szüksége. Itt kiderül, hogy Jupe egy sikeres gyerekszínész volt, akit bőven kísért tragikus múltja.
A spoilermentesen csak majmos fiaskóként hivatkozott rész a film kontextusában elég nehezen értelmezhető, és ha csak a felszínen kapargatunk, akkor teljesen kihagyható lehett volna. Habár nincs direkt vonatkozása a Nem cselekményével, mégis több van ott a mélyben, mint ami elsőre látszik.
[h]Azonosítatlan repülő objektum[/h]
Már csak az előbbi bekezdésekből látszik, hogy mennyi minden történik a filmben, pedig ez még csak a karakterépítés és az atmoszféra teremtés, ami nagyjából a Nem első felét el is viszi. Rengeteg remek párbeszédet kapunk, és alaposan megismerhetjük szereplőinket, de érezhetően túl lett húzva a felvezetés. A langyos, eseménytelen western attitűd tudatos rendezői döntés lehetett, amit vérmérséklettől függően ítélhetnek a nézők pozitív, vagy negatív irányba.
Az események, ha nem is rohamtempóban, de akkor indulnak be, amikor egyik éjjel OJ figyelmes lesz a felhők között átsuhanó azonosítatlan repülő tárgyra.
Nem tart sokáig levonni a konklúziót, hogy bizony UFO-t látott. Nővére pazar ötletére hagyatkozva az lesz a céljuk, hogy megcsinálják az első eredeti, nem kamu felvételt, ami bizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban.
A ház különböző pontjára helyezett kamerák telepítésében a film comic relief karaktere, Angel (Brandon Perea) segíti a testvérpárt. A Nem pedig ennél a pontnál indul be igazán, innen már nincs megállás egészen a vége főcímig.
[h]Könnyedebb szórakozás[/h]
A film, amikor ijesztgetni kell, akkor azt is megteszi, de a hangsúly végig a sci-fi és western kontraszton marad. Kapunk ugyan pár véres és nem is egy borzasztóan emlékezetes jelenetet, de még így sem nevezném könnyű szívvel horrornak a Nem-et. A thriller és az akció annál inkább közelebb áll, ha zsánerekbe akarjuk suvasztani.
Peele-től cseppet sem megszokott módon a lehetőségeihez képest kerüli a mély társadalomkritikát, és nem is akar nagy megfejtéseket kommunikálni a nézők felé. Amit viszont remekül tesz, hogy kicsavarja az unásig látott UFO-s toposzokat. A Nem még így is több rétegben értelmezhető, és a film vége sem varr el feltétlenül minden szálat, úgyhogy a nyitott elmével rendelkező nézők még azért tudnak csemegézni a mozitermeket elhagyván is. A nyitott kérdések java részére megadja a film a válaszokat, csak legfeljebb aludni kell rá egyet, és figyelmesen össze kell kötögetni a pontokat.
Azért nem állítom, hogy így is teljes mértékben megértettem az egész filmet, szóval egy második nézést abszolút megérdemel a Nem.
[h]Moziért üvölt[/h]
A film minden elemében jól néz ki, és abszolút tanácsos moziban megnézni. Egyszerűen üvölt a nagy vászonért a fantasztikusan felvett nappali és éjszakai tájképeivel, és egyéb látványos okok is megkövetelik, hogy egy vetítőteremben izguljuk végig. Nem beszélve a remekül kikevert térhatású hangokról, amik egészen intuitív módon húzzák be a hangulatba a nézőket.
Az operatőri munka fantasztikus, ahogy a beállítások és a képek is kiválóak. A látvány, amikor monumentálisnak kell lenni, akkor igen nagyszabású, de a ranchot és környékét is mindig érzékletesen mutatták be. A nézőben folyamatosan ott mocorog az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, és figyelnek minket, és folyamatosan azon kaptam magamat, hogy a tudatosan a vászon felét elfoglaló eget bámultam.
A színészek kiváló munkát végeztek, amin egy kicsit rontott a magyar szinkron. Mivel nem találtunk megfelelő időpontban feliratos vetítést, maradt ez a verzió, de látatlanban is az eredeti hanggal való megtekintésre buzdítanék mindenkit. A szinkron nem borzasztóan rossz, de elég gyakran tudott kirántani az élményből.
A szereplők ellentétes személyisége remekül kiegészítik egymást. Míg OJ egy vérbeli székely sztoikusságával és szófukarságával teszi a dolgát, addig Em egy kirobbanó energiabomba. Mindez nagyon jól áll mindkét színésznek, de mellettük is frankónk működik Yeun és Perea karaktere is.
[h]El-Peele-edve[/h]
A Nem egyik hibája, hogy nem spórolt a játékidővel. A maga 130 percét nem feltétlenül tudta mindig jól kihasználni, emiatt én nem bántam volna, ha valamivel rövidebbre vágják a filmet. A kimondottan vánszorgó felvezetés ugyan később meghálálja magát, de itt-ott azért le lehetett volna csípni belőle, hogy még feszesebb maradjon az egyébként remek atmoszférával rendelkező Nem.
Ugyan teljesen logikus, hogy a kvázi unalmasabb részből vált át a tempós akcióba, és a felvezetés sem tűnik mesterkéltnek, mégis akadtak olyan részek, amik elnyújtották a filmet.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Nem egy kiváló sci-fi-western-thriller némi horror-elemmel megspékelve. Peele ezúttal sem nyúlt mellé, és eddigi eszköztárát kibővítette nagyszerű akciójelenetekkel is. A történet önmagában is érdekes, a körítés és a cselekmény pedig nem tucatmozikról ad tanúbizonyságot. De nagyon ügyesen fordította ki a berögzült UFO-kliséket is.
Megtekintéséhez türelem kell, lehetett volna rövidebb és néhol adhatott volna több támpontot is, hogy miről akar szólni, mert többször fókuszt vesztett a temérdek mondanivaló és réteg között. A nyitott kérdések nagy része azonban megválaszolható, ha újrázzuk a filmet, vagy kicsit utánagondolunk a történéseknek, de maradt így is pár dolog, ami a nézőre lett bízva.
Több pontján érezhető, hogy Peele visszanyúlt a nagyokhoz, és nem kisebb nevektől ihletődött, mint Carpenter, Spielberg, vagy Hitchcock. Az ő nyomuk egyértelműen felfedezhető, de szerencsére nem csak ipari főhajtásnak tűnik a film, hiszen a rendező-író sikeresen bele tudta vinni saját gondolatiságát is.
Nyárvégi kikapcsolódásnak abszolút tökéletes, de arra felhívnám a figyelmét a nézőknek, hogy ne a következő Get Out!-ra várjanak, ugyanis bevallottan egészen mással akart próbálkozni Peele.