A magyar zsánerirodalom felemelkedő tendenciát mutat, vagy legalábbis én így szeretném látni. A könyvesboltok polcain a korábbiakhoz képest egészen sok hazai író köteteit látni, és szerencsére a minőség is gyakran találkozik az elvárásokkal. Az alábbiakban egy interjút olvashattok Michael Waldennel, kinek Eshtar című regényfolyama immáron harmadik részéhez érkezett.
Májusban jelenik meg az általam álszerénység nélkül hazai Dűnének aposztrofált Eshtar harmadik része, amely az utóbbi évek talán leggrandiózusabb próbálkozása – hazai mércén – univerzumépítés terén. Az íróval, Michael Waldennel beszélgettem írásról, alkotásról, felelős női szerepekről.
GeekVilág: Indítsuk is a beszélgetést egy bemutatkozással. Mesélj egy kicsit magadról!
Michael Walden: Waldmann Szabolcs vagyok, közgazdász, sportoktató, Michael Walden álnéven szerző. Zenélek, főzök, vívást tanítok, modellezek, pörgök mintha nem lenne holnap.
GV: Mikor és miért kezdtél el írni?
MW: Konkrétan regényt 2015 áprilisában, bár tudományos témákban már korábban is voltak publikációm. Azért álltam neki, mert nem tudtam tovább elfojtani a késztetést! Fiatalon képregénybe, később szerepjátékba csatornáztam a kreativitásom, de az is kevés volt az alkotási vágyat igazán kiélni.
GV: Májusban jelenik meg harmadik köteted, az Eshtar – Harmadik Könyv. Minek, vagy kinek köszönhető Eshtar világának létrejötte?
MW: Erre azt szoktam mondani, hogy úgy nagyjából minden benne van, amit magamra szedtem vagy harminc év alatt. Szerelem, hősiesség, a felelősségvállalás, a halál, a vallás kérdései… Mivel vallásfenomenológiával is foglalkozom, Eshtar történetének mélyén valójában egy amalgám található ír legendákból, a sumer vallásból és a keresztény kultúrkörből. Amikor elkezdtem írni ezt az igazán monumentálisra sikeredett történetet, pár helyszínt és karaktert még gyorsan megfuttattam a barátaimmal szerepjátékos kaland keretében, hogy kiderüljön, működnek-e.
GV: Egyértelmű, hogy odáig vagy a sci-fi és fantasy műfajokért. Mióta tart a szerelem?
MW: Huh. Nem vagyok épp öreg, de azért elég rég óta vagyok már fiatal. Én még láttam a szovjet propagandagépezet munkáját. Szinte minden gyerekjáték, bélyeg, könyvecske és hír a tudományról, az űrkutatásról és persze a Szovjetunió sikereiről szólt. Szerintem a „Soyuz” volt az első szó, amit magamtól el tudtam olvasni.
GV: Mi a kedvenc sci-fi alkotásod?
MW: Nem szeretnék egyetlen választ adni, mert ez egy összetett kép. Inkább vagyok Trekker mint Star Warsos, inkább Heinleint kedvelem, mint Asimovot, és inkább Brett Shaw mint Buck Rogers. Ha választanom kellene egyetlen űrhajót, ami az enyém lehetne, a Tardis lenne az.
GV: Mi a kedvenc fantasyd?
MW: Sokáig a Willow volt az. Mostanra azt hiszem, a Gyűrűk Ura filmek, s bár újra nézve itt-ott megkoptak, azok nagyon oda lettek téve, azt gondolom.
GV: A “nagyok” közül voltak, akik inspiráltak téged az Eshtar megírására?
MW: János apostol a jelenések könyvével. Az Alfa Holdbázis a „Sárkány Birodalma” című résszel. Heinlein azzal, ahogy a jelen problémáit sci-fi környezetbe helyezve próbálta feltárni, megoldani. Persze Asimov is hasonlóan járt el, de ő inkább ír dolgokról, mint emberekről. Fonyódi Tibor és Szélesi Sándor. És persze Alfred Bester!
GV: Néhány mondatban, persze spoiler-mentesen mutasd be, miről is szól az Eshtar!
MW: Leginkább egy hisztis, kissé elviselhetetlen lányról, aki bár a Földön nő fel a huszonegyedik század eleji Amerikában, mégis egy idegen bolygón találja meg élete célját és küldetését. Hadvezérré, harcos hercegnővé kell válnia, hogy felvehesse a harcot az emberiség nagy ellenfeleivel, a Férgekkel. Látjuk őt felnőtté érni, és párhuzamosan azt is, hogy mi történik vele az élete végén, egy ötszáz évvel későbbi visszaemlékezésben. Szól olyan negatív, tömeggyilkos, etikátlan szereplőkről, akik szerelmet találhatnak, szól Gilgamesről, Uruk királyáról, aki megmenti istennőjét, szól egy régészről, aki császárrá kell érjen, szól egy ősöreg csatahajóról, egy szörnyetegről, aki a tizenhatodik században ragad, az Áramlás erejéről, galaxisokat leigázó, sötét istenekről, az emberiség és a Férgek küzdelméről téren és időn át. Tizenkét idősík, közel hetven karakter, amik egyetlen történetté olvadnak össze. Remélem, a nyájas olvasó kiejti majd a kezéből a harmadik könyvet a döbbenettől, amikor megérti.
GV: Miért olvassanak az emberek Eshtart?
MW: Mert szexi, mert izgalmas, mert nem arról szól, amiről szól, mert kényelmetlen kérdéseket feszeget. Nem lehet eltagadni, féltégla mindegyik könyv, így annak javaslom, aki szereti az epikus, nagy volumenű történeteket. Mondták már róla, hogy ez a magyar Trónok Harca – itt kizárólag a komplexitásra és a méretre gondolok, amikor ezt írom. Nehéz kategóriákba szorítani, mert a karakterek kibontakozó szerepvállalása és annak kihívásai miatt inkább young / new adultnak indul. Igyekeztem a tudomány jelenlegi állását is belefoglalni, amitől van hard-SF áthallása, mégis inkább science fantasynak mondanám. Pár helyen horrorba fordul, és bizony beleírtam a saját ötven árnyalatomat is. If you know what I mean…
GV: Fordítsuk evezőinket kicsit személyesebb irányba. Kimondhatjuk, hogy a Galaktika Start szerzői közül te váltál a legnépszerűbbé. Te hogyan látod ezt?
MW: Nem egészen így. Bár nem ismerem a jelenlegi eladási számaikat, Molnár Csaba egy korábbi könyve négyezer példányt mért, Ronil Caine pedig most hozza le második könyvét. A siker és a népszerűség relatív fogalmak, attól függ, milyen aspektusát nézi az ember.
Az Eshtarral sikerült egy olyan hangot megütnöm, vagy olyan piaci rést találnom, ami hatásosnak bizonyult, annak ellenére, hogy kezdő szerző vagyok. Azt szoktam mondani, hogy a sikerhez három dolog kell, szinte mindegy, miről van szó: egy kis tehetség, rengeteg munka és óriási szerencse. Némely lépés tetszőlegesen helyettesíthető pénzzel, természetesen, de szerencse nélkül nem megy. Úgyhogy nem panaszkodom. Meg aztán, ha mással nem, a méretével biztosan kitűnik: hirtelen nem is tudok magyar, egybefüggő történetű sci-fi trilógiát mondani a piacon ezen kívül.
GV: Most, hogy lassan túl vagy négy köteten (a negyedikről kicsit később), plusz novellákon, hova tovább? Mik a terveid a következő pár évre?
MW: Írok, mint a gép. A Tuan kiadóval van egy közös elképzelésünk összesen négy könyvre, elkezdtem egy teljesen új űroperát „Redshift Seven” címmel, és írom tovább az Eshtar világát is, bár a trilógiával a történet lezárul: az új regényem címe Saida, majdnem kész vagyok vele. Ugyanott játszódik, de nem kapcsolódik közvetlenül az Eshtarhoz, lehet olvasni annak ismerete nélkül is.
GV: Itt a Geek Világ blogon egészen biztosan lesz egy Eshtar III bemutató, de addig is, összefoglalnád nekünk mi várható a kötetben?
MW: Minden is. A történet vége. Világégés. Nagy revelációk. Szerelem, és annak határai. Napfényre kerülnek az ördögi titkok, és nem mindenki éli túl a napot. Tessék bekészíteni csipszet, italt, elégséges zsebkendőt, az utolsó párszáz oldalt a nyájas olvasó úgysem fogja tudni lerakni, reményeim szerint.
GV: Idén tavasszal a Tuan kiadónál is megjelenik egy könyved. Mesélj róla egy keveset.
MW: A címe „Hédammuš Újra Száll”, és Paul Wittgen történetének elejét meséli el. Aki nem ismerné a karaktert, a Mysterious Universe (továbbiakban: MU) sorozat egyik prominens karaktere. Maga a sorozat talán nevezhető a legnagyobb magyar sci-fi (igazából űropera) világnak, vagy húsz írónak volt már szerencséje ebbe könyvet, kisregényt vagy novellát írni. Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) és Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) ősatyák jegyzik a jogokat, hozzájuk köthető az alapvetés és persze megannyi jobbnál jobb regény, amiken sokan felnőttünk; én is. A MU világa egyszerre izgalmas, roppant érdekes, misztikus, és meglehetősen vicces is néha, tetőtől talpig őrült, gyors, lökött, laza, és mégis tartalmas.
Az egyik főszereplő Brett Shaw, aki démoni erejű császár praetoriánus gárdájának ezredesi ragjában szolgál. No, az ő legjobb barátja és elválaszthatatlan társa Paul Wittgen, aki ezidáig még nem kapott saját könyvet. Összeültünk a kiadóval és Tiborral, és lefektettük a történetét a tengerészgyalogságtól a praetoriánus gárdáig, összesen négy könyvben, ebből ez lesz az első. Paul Wittgen itt IMC őrnagyként szolgál (Imperial Marine Corps – Császári Tengerészgyalogság), és meglehetősen szorult helyzetbe kerül egy dzsungelbolygón. Megismerkedik egy tetovált, Herdenes lánnyal, és pontosan azt teszi, amit elvárunk tőle: nekiáll megdönteni a bolygó teljes kormányát. Ez nem szokott egy békés menet lenni, főleg, ha tönkremegy a kávéautomata és elnyeli az utolsó pénzét is…
A GeekVilág sikeres megjelenést kíván, és köszönöm az interjút! Hamarosan jelentkezem az Eshtar II bemutatóval, és már nem kell túl sokat várni a harmadik etap beszámolójára sem.