A szeptember sokaknak az iskolakezdést jelenti, azoknak akiket ez már rég nem érint az első előszele egy picit forgalmasabb, stresszesebb időszaknak. Éppen ezért összeültünk szerkesztőségileg megbeszélni, hogy mi az ami a leginkább megnyugtat minket. Hátha Ti is találtok valamit, ami a következő stresszes időszakban igazán ellazít.
A legárulkodóbb jele annak, hogy valami igazán pörgős és stresszes időszak érkezik, amikor még be sem csöngettek az első órára, de a boltok polcain már ott olvadnak a még nyári hőségben a csoki Mikulások. Mi is lehet jobb ilyenkor, mint elmerülni egy olyan játékban, ami nem vár el többet tőlünk, csak hogy hangolódjunk rá és élvezzük az egyszerűséget, a könnyedséget és a lassúságot?
Gabe:
Amióta nem kell az iskolakezdés miatt aggódnom, az ősz könnyedén feltornázta magát odáig, hogy a kedvenc évszakomnak nevezhessem. Korábban, amikor még aktívan követtem a videojátékos megjelenéseket, kifejezetten vártam is a dömping szezont. Az élet azonban másfelé terelgetett, és már nem a játékok teszik ki a szabadidőm javát.
Egy komolyabb kiégés után meg aztán pláne olyan címeket választok magamnak, amikről jó eséllyel tudom, hogy legalább a virtuális térben elkerülhetem a nem kívánatos stresszhelyzeteket (a Silksong a szabályt erősítő kivétel). Ez az időszak pedig kaput nyitott az olyan játékokhoz is, melyekről korábban el sem képzeltem volna, hogy le tudnak kötni. Vagy, hogy mára már egészen máshogy gondolok rájuk.
Powerwash Simulator
Oké, szóval utálok takarítani. Magasnyomású mosó pisztoly izéket meg az életemben nem tartottam kézben. A fenébe is, még a rendes nevét sem tudom az eszköznek. A Powerwash Simulator viszont fura helyen piszkálta meg az agyamat és sokkal több órát töltöttem vele, mint amennyit be mernék vallani.
Nézni, ahogy a makacs szennyeződések és a sötét, rozsdás mocsok eltűnik, és egyre nagyobb tiszta terület fedi fel magát, valamiért nyugtatóan hat rám. A mosásból fakadó folyamatos előrehaladás meg elég motivációt biztosít, hogy szépen begyűrűzzön magába, és akár egy nagyobb pályát is egy seggel lesuvickoljak.
Biztos van rá valami idevonatkozó pszichológiai magyarázat, hogy miért képes játék formában elkapni valami, amit a valóságban egyáltalán nem szeretek csinálni. Ezen a ponton viszont nekem az is elég, ha ideig-óriág képes valami úgy kikapcsolni, hogy közben kicsit elfeledhetem a hétköznapok gondjait.
Talán mondanom sem kell, de a Powerwash Simulator második részét az idén megjelenő játékok közül az indokoltnál egy kicsit jobban várom.
Unpacking
Költözni sem szeretek. Életem során jóval többször volt benne részem, mintsem az egészséges volna, így hát ismét totál érthetetlen, hogy az Unpackinget miért élveztem annyira.
Habár dolgokat ide-oda pakolászásával néhanapján el szoktak bíbelődni, talán ez a része volt, ami megfogott. Illetve az okos és nem explicit narratíva is rendszerint lenyűgöz, főleg ha egy játék nem fél egy kis environmental storytellinget (környezet általi történetmesélés) is bevetni.
Az Unpacking játékmenete nyugtató, és kellemesen simogatja az agyamat, amikor a dobozok tartalma megfelelő helyre kerül a lakásban. A talán céltalannak tűnő kirámolás-szimulátor viszont sokkal több annál, mint aminek elsőre tűnik. Gyakran ismerős mementókon keresztül mesél el egy emberi történetet, ami egyszerre kedves, megható, olykor tragikus, vagy szomorú. Az élet tele van újrakezdésekkel, amit az Unpacking valamelyest a sorok között, de kifejezetten gyönyörűen mutat be.
Stardew Valley
Klisés választás lehet, mégis ledobom a cozy játékok atomját. A Stardew Valley évek óta hűséges társam az olyan időszakokra, amikor csak ahhoz van kedvem, hogy a kanapén elheveredve Switch-csel a kezemben kikapcsoljam az agyam, és mindenféle következmények nélkül jól érezzem magam néhány órácskán keresztül.
A Stardew akkor is tökéletes, ha valaki csak úgy elvan, ha kisebb-nagyobb, játékon belüli célok elérésével foglalatoskodik, vagy ha megszállottként akarja kimaxolni azt.
Tök mindegy mit csinálsz, a játék mindenben partner. A számtalan ingyenes frissítés szinte korlátlan lehetőséget biztosít ahhoz, hogy úgy játszd, ahogy neked kényelmes.
Több hétnyi, hónapnyi kihagyás után is pillanatok alatt felkapom a fonalat. És ha csak egy in-game napot játszok, vagy egy seggel letolok majd’ egy fél évszakot, akkor is képes feltölteni, lenyugtatni, és mindig eszembe jut, hogy battle passok, mikrotranzakciók, napi küldetések és mindenféle egyéb dopamin hajhászat nélkül is lehet remekül szórakozni, kikapcsolódni.
Spectrum:
theHunter/theAngler: Call of the Wild
Nem tudom, hogy mikor és hogyan kezdődött bennem a vadászat iránti érdeklődés. Tudom, hogy kicsiként is játszottam hasonló játékokkal, de természetesen akkoriban csak nyomkodtam a gombokat, és semmit nem ejtettem el.
Aztán, valamikor a huszas éveim közepén ismét fellángolt bennem a vágy és elkezdtem a virtuális vadász karrierem. Ennél megnyugtatóbb élményben ritkán volt részem. Kikapcsoltam minden küldetést és csak sétáltam. Ha úgy volt kedvem lőttem, ha pedig úgy, csak bámultam a gyönyörű tájat. Hallgattam az autentikus és jól dizájnolt hangokat, befogadtam a természetet.
Valószínűleg az autizmusom miatt korábban a természet befogadása nagyon nehezen ment. Túl sok inger, zümmögés (amire kifejezetten érzékeny is vagyok), napfény. Jobb esetben legalábbis, az éjszakai túrázás még kevésbé vonzott. Azonban a kapcsolódás a természettel ezen játékokon keresztül elkezdett inspirálni. Ezek után gyakrabban mozdultam ki és sokkal jobban megszerettem a természetben lenni, mint korábban.
Persze, még most is gyakran visszatérek a virtuális vadonba. Egy kis melléktörténet lezárásképp: édesapám nagy horgász, de játszani is szeret, szóval néha virtuálisan összeülünk és lógatjuk a kukacunk egymás mellett, még akkor is, ha más országban lakunk. Ez az én zenem.
Tiny Bookshop
Friss megjelenés, de a toplistám élére került, hogy ha cozy játékról van szó. Konkrétan ez a játék az, ami jelenleg egy meghitt téma iskolapéldája lett a szememben. Kijelöl egy témát, ami körül kevés konfliktuslehetőség van, megtölti a világot emberszerű karakterekkel és kapcsolatot teremt egy szeretett, valóságos dologgal. Ez esetben az olvasás. Most, hogy jön az ősz, biztos, hogy pörgetem a lapokat, mint ha muszáj lenne.
Azonban, ahogy már az IndieMixben is leírtam, ez a játék annyi előnnyel rendelkezik, hogy minden hátrányát megbocsájtom neki. Ha nincs erőm semmihez, túl vagyok terhelve, csak elindítom és lazulok. Nem érdekel semmi, csak az, hogy menő könyveket ajánlhassak mégmenőbb vásárlóknak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy ilyen játék nem képes életeket menteni, mert pont ez a kis fény, az egyre sötétebb világunkban, amire szerintem mindenkinek szüksége van. Nekem nagyon volt.
Végszó
Gyakran és könnyedén megfeledkezünk arról, hogy alapvetően miről is szólnának a videojátékok: a szórakozásról. Manapság, a végtelen kontent-áradatban, ami ránk zúdul akár játékok, filmek vagy sorozatok terén, a rohanás és eszetlen fogyasztás lett az úr.
Néha azért érdemes megállni egy kicsit, és csak létezni a létezés kedvéért, és olyan alkotásokat felkapni, melyeknek az egyetlen célja az, hogy valamennyire kizökkentsenek a valóságból. Ez lehet valamilyen szimulátor, puzzle, platformer, shooter, mmo, akármi. Hogy mi kapcsol ki bennünket, az egyénenként változik, ezért nincs bárki számára ráhúzható tökéletes választás. A lényeg, hogy amikor úgy érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, vagy épp mentálisan kimerítő időszakot élünk meg, akkor szánjunk egy kis időt magunkra, a saját kényelmünkre és a kikapcsolódásra. És ne azért játszunk, mert kell, hanem mert jól esik.