Mostanában olyan pehely könnyű alkotásokkal foglalkoztam, hogy Robert J. Sawyer erősen filozofikus hangvételű Kifürkészhetetlen című regénye rendesen arcul csapott.
Te mit tennél, ha megtudnád, hogy napjaid meg vannak számolva? Hogy minden, amit eddig tettél az életben, hirtelen jelentéktelenné válik, és sokkal közelebb a vég, mint bármikor gondoltad volna? Ha bebizonyosodna, nem vagyunk egyedül az Univerzumban, és rajtunk kívül élnek még értelmes fajok? Kicsoda Isten, és mi volt a célja velünk, már ha ő teremtette a Világegyetemet? Mi értelme az evolúciónak, emberként mi a feladatunk, mi a célunk?
[h]Isten nyomában[/h]
A kanadai Royal Ontario Museum (ROM) őslénykutató múzeumnak nem várt látogatója érkezik. Sok mindenkire számíthattak az ott dolgozók, de egy másik bolygóról érkező létformára aligha. Hollus, a pókszerű forhilnor azért érkezett, hogy felvegye a kapcsolatot Thomas Jericho őslény kutatóval. Az idegen látogató állítja, hogy bizonyítékai vannak Isten létezésére, vagy legalábbis arra, hogy az Univerzumot egy tudatos tervezés alapján hozták létre. Thomas azonban ateista – de az egész életét újra kell gondolnia, mikor kiderül: halálos beteg. Az ember és a forhilnor barátságot kötnek, de elmés vitáik és érveik folyamatosan ütköznek egymással. És ettől lesz zseniális ez a regény.
Ahogy haladtam előre a regénnyel, egyre erősebben éreztem Sawyer zsenialitását. Folyamatosan változtak a szereplők véleményei, hozzáállásuk a cselekményhez, mint ahogyan a való életben sem minden fekete és fehér. Legalábbis ideális esetben nem tartunk ki egy vélemény mellett, pusztán azért, mert nem akarjuk elismerni, ha esetleg másnak is igaza van. Vagy ha nehezen tudjuk beilleszteni az általunk kialakított világképbe.
Jericho és Hollus – annak ellenére, hogy egy ember és földönkívüli kapcsolatáról van szó, barátságuk sokkal emberibb, mint sok más regényben. Ami egyedi íze mellett ráadásul még működik is.
A Kifürkészhetetlenben van szó vallásról, evolúcióról, ateizmusról, vallási fanatizmusról, az élet értelméről, és még számtalan tudományos és hitbéli témáról. Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit érint az író a regény során. A furcsa az volt, hogy ezek a témák egyáltalán nem tűntek erőltetettnek, és mondvacsináltnak. Minden teljesen természetesnek hatott, ami rendkívül emberközeli módon juttatta el az agyamba az alapvető, mindenkit foglalkoztató témákat. Bár azt hozzátenném, hogy a mű lezárása több, mint furcsa volt még számomra is, és nem igazán tudtam helyén kezelni az utolsó oldalakat.
[h]Útjai kifürkészhetetlenek…[/h]
A történetről nagyon szívesen beszélnék, de úgy érzem, hogy itt nagyon fontos, hogy az olvasó maga fedezze fel az élményt, aminek két oka van: röviden összefoglalva abszolút nem tűnhet kifejezetten érdekesnek a történet, amivel nem tudnám meghozni a kedveteket. Kifejtve pedig erős a spoiler-veszély, amit érthető okok miatt mellőznék.
Amit viszont állíthatok, hogy a Kifürkészhetetlen roppant erős érzelmi hullámvasút. Nem egyszer kapott el a torokszorító érzés, mikor a gyakran tehetetlen és kilátástalan helyzetekben lévő szereplőink próbálnak a helyzet magaslatán maradni.
Nem mostanában olvastam utoljára ennyire erős alkotást. A Kifürkészhetetlen olvasmányossága ellenére sem egy könnyen fogyasztható darab. Elég sok metafizikai kérdéssel foglalkozik az író, de a két legerősebb szembenálló vélemény az Isten létezése és tagadása közti viták sora. Ezen felül az élet végességéről, és filozófiai jelentőségünkről is olvashatunk.
Mi emberek mindennek óriási feneket tudunk keríteni, pedig rengetegszer elsiklunk a fontos dolgok mellett. Sokszor foglalkozunk számunkra jelentős kérdésekkel, de mindig van egy nagyságrendekkel nagyobb probléma. Felmagasztaljuk az élet apró örömeit, miközben mit sem törődünk hatásunkkal és jelentőségünkkel a világban. Pedig embernek lenni azt is jelenti, hogy törékenyek, sebezhetőek vagyunk. Ugyanúgy ki vagyunk téve az Univerzum könyörtelen erejének és törvényeinek, mint minden egyéb atom, vagy atomokból álló bármi.
Összességében tehát a Kifürkészhetetlen egy erőteljes karakterdráma, sci-fi köntösbe bújtatva. Érdekes párbeszédek, kiválóan kidolgozott karakterek segítik olvasmányossá tenni az egyébként komoly és sokszor tudományos cselekményt. A végső kérdés még mindig az olvasónak jut, miszerint elhiszi egy felsőbbrendű lény létezését, ami kialakította az életet, vagy felfoghatatlan mennyiségű véletlennek köszönhetjük, hogy a Földön járhatunk. Mindkét verzióra kemény pro és kontra érvek szerepelnek a regényben, ami miatt alapból érdemes elolvasni.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
Csatlakozz a Geek Világ Facebook csoporthoz, ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában!
