Marilyn Monroe abszolút szerves része a mindenkori popkultúrának. A 20. század ikonikus színésznője, és nem mellesleg szexikonja, akit minden nő irigyelt, és akiről minden férfi álmodozott. Monroe élete azonban a sztárság ellenére nem volt fenékig tejfel, és nagy valószínűséggel Hollywood árnyoldala is közrejátszott korai halálában; fiatalon, 36 évesen vetett véget az életének. Bevallom, nem vagyok Marilyn Monroe szakértő, és az alábbi cikkben nem is fogok úgy tenni, mintha az lennék. Főleg abból a szempontból sem lenne fair a Szöszi-vel (Blonde) szemben, mert a film – diplomatikusan kifejezve – maga sem ragaszkodott a valósághoz.
A Szöszi Joyce Carol Oates azonos című könyvét (Blonde) veszi alapul, ami már önmagában is egy kontroverz alkotás volt megjelenésekor. Az írónő egy fiktív életrajzot írt a színésznőről, aminek a létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető. Tehát a Netflixen megjelent film Andrew Dominik rendezésében szintén nem próbálkozik olyasmivel, mint a címszereplő életének valódi és hiteles bemutatása. Mert nem egy személy bemutatása a célja, hanem egy szimbólumé, egy ikoné.
A történelmet alternáló alkotásokkal alapvetően nincs baj, lehet jól is csinálni (lásd Volt egyszer egy… Hollywood). Viszont ami ennyire pofátlan és öncélú, mint a Szöszi, azt nagyon nehéz megfelelően értékelni.
[h]Fikció és valóság[/h]
Ez a majd’ háromórás gigantikus rettenet borzasztó ízléstelen oldaláról fogta meg Norma Jeane történetét. A vidéki kislányét, aki belecsöppen Hollywood krémjébe, akit utoléri a hirtelen a hírnév és a csillogás. Akiből Marilyn Monroe válik, egy korszak csillaga, aki mai napig hivatkozási pont, és aki legendaként vonult be a történelembe.
A filmben végigveszik Monroe életének főbb állomásait, amit nem átallottak a készítők kiforgatni és kiszínezni. A valósághoz valójában szinte semmi köze sincs, szóval mindenkit figyelmeztetek arra, hogy egy fiktív történetről van szó. Azért fontos ezt kiemelni, mert a film gusztustalanul bánik Monroe-val, miközben az ég világon semmiről sem akar szólni. És nem is azért annyira kontroverz, vagy nyers, mert a film mondanivalója ezt megkövetelné, vagy direkt akar sokkhatást kiváltani nézőiből. Egyszerűen legtöbbször csak prosztó, öncélú és mellőz bármilyen levonható tanulságot.
A Szöszi lényegében egy közel három óráig tartó, egymás után hajigált jelenetekből álló filmkészítési maszturbáció. Egy mese egy kihasznált és beteg lányról, aki szinte az összes jelenetben vagy sír, vagy épp megerőszakolják. Lázálomszerű képsorokon keresztül nézhetjük miként hasonul meg Norma Jeane, aki a világnak csak Marilyn Monroe-t mutatja be, és aki egész életében egy szerepet játszik, miközben eltűnik saját lelkében.
[h]Az a kevés jó[/h]
Az alapanyag, és a nő élete egyaránt nagyon érdekes, és ennél jóval érdemesebb feldolgozásért üvölt. A szereposztással semmi probléma nem volt, valójában ez az egyetlen értékelhető aspektusa a filmnek. Ana De Armas fantasztikusan hozta Monroe-t, sokszor nem is lehetett látni benne a kubai színésznőt, annyira eggyé vált szerepével. Megemlíthetném még Adrian Brody kiemelkedő teljesítményét, de szintén remekelt Xavier Samuel is, mint Chaplin fia.
A Szöszi filmgyártási megoldásai még ha kaotikusnak is hatnak, vitathatatlanul erős pontjai a filmnek. A váltakozó képarány, a fekete-fehér és színes közti váltások, az áttűnések, a fényképezés és a vágás is mesteri kivitelezésről árulkodik. Ezek hiánytalanul jól működtek (kivéve a CGI-magzatot, ami az anyjával beszélget), és szuperül átadták a lényeget, illetve remek párhuzamot vonhatunk ezzel és a meghasonlott színésznő lelki világával.
Ellenben összesen ennyit vagyok képes felhozni mentségére. Minden egyéb pontjából süt a kártékony hozzáállás, és hogy egészen pontosan ugyanazt az ártalmas felfogást mutatja be, mint amivel Monroe is szembesülhetett élete során, és amit nagyon jó lenne már meghaladni.
[h]Levetkőzött gátlások[/h]
Marilynt végig egy darab húsként ábrázolják, akinek a drámáját szinte képtelenség komolyan venni, még akkor is, ha végig kényelmetlenül érezzük magunkat a hosszú játékidő során. Minden rettentő mesterkélt; a párbeszédeket nem a valóság, hanem egy szörnyű szövegkönyv ihlette.
Néha felfedezhető, hogy megpróbál meta-szinten kommunikálni a nézővel, de még ilyenkor is önmagát rúgja tökön. Szó szerint belesétál a saját maga által felállított csapdájába, ezáltal ez a film ugyanolyan ostoba és felszínes lesz, mint ahogyan (gondolom) be akarná mutatni Hollywood sötét oldalát.
Valahol érzek egy párhuzamot a film által bemutott szenny és Ana de Armas szerepeltetése között. Amennyire Monroe is csak a szexuális fantáziák kimeríthetetlen kútja volt, úgy most de Armas is jó eséllyel itt köthet ki. A film rendesen rá is játszik, hiszen a lehengerlő színésznőt számtalanszor láthatjuk kellemetlen szexjelenetekben, és elég sokat szerepel ruha nélkül. És mivel az egésznek nincs mögöttes tartalma, vagy explicit mondanivalója, mindössze a férfi nézők vágyálmainak kielégítésére valók e jelenetek. Ezek a képsorok egyáltalán nem a film célját szolgálják, egyszerűen csak léteznek, mindenféle következmény, vagy végkifejlet nélkül.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Szöszi egy borzasztóan káros és egy nagyon ízléstelen bosszúpornó, ami egyáltalán nem hivatott bemutatni Marilyn Monroe életét. Munkásságáról szinte semmit sem tudunk meg, nagyjából csak a férfiügyeire koncentrál, amit kényelmetlenül undorítóan mutat be. Marilyn végig egy reménytelen áldozatként van jelen, aki önerőből semmit sem ért el az életében, és egyáltalán nem ura saját elméjének, vagy testének. A Szöszi során semmiféle igazságot nem szolgáltatnak felé, vagy a nézők számára.
Ezt a filmet nem ajánlom senkinek, mert ebből semmit nem tudtok magatokkal vinni. Nincs tanulság, vagy egyértelmű kritika egyik irányba sem. Ez csak úgy elkészült, jó hosszúra nyújtották, mint a rétes tésztát, és elfelejtettek bármilyen értéket is társítani hozzá.