Szergej Lukjanyenko neve számomra lassan egybeolvad a modern orosz SFF-fel. Az Őrség-sorozata nagy hatással volt rám újhullámos SF-rajongóként, és tagadhatatlanul beszippantott realista látásmódja, és elgondolkodtató mondanivalói. Bár Lukjanyenko munkássága inkább a fantasy felé húzódik, azért megfigyelhetőek a sci-fi sajátosságai is.
Az Őrök világa című regény a Világok őre folytatásaként jelent meg 2007-ben (magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek kiadásában, 2012-ben). Mivel nem voltam túlságosan körültekintő, így sajnos fogalmam sem volt, hogy az Őrök világa folytatás lenne. Csak lekaptam polcomról, felütöttem és gyorsan kiolvastam. A történet és a cselekmény az elején kicsit zavaros volt, de egy orosz alkotásnál ez egyáltalán nem újdonság. Így nem is éltem a gyanúperrel, hogy lemaradtam volna valamiről. Miközben megfogalmazódott bennem, hogy ez a regény megér egy cikket, és utánaolvasgattam az alapvető infóknak, csak akkor jöttem rá, hogy “hoppá, ez egy második rész volt”. No annyi baj legyen. Tehát, aki még nem olvasta az első részt, annak nyilván ajánlott, hogy pótolja (én is így fogok tenni), de úgy néz ki, hogy a második rész önmagában is remekül fogyasztható.
A történet főszereplője az egykori funkcionális, Kirill. A funkcionálisok olyan emberek, akik egy-egy bizonyos szakmában, jártasságban kivételesen jobbak másoknál. Mármint emberfeletti módon jobbak. A funkcionálisok azonban helyhez kötöttek. Van, aki nagyobb távot megtehet funkciójának középpontjától, van aki csak néhány száz méterre kerülhet tőle, különben minden “ereje” odalesz. Kirill szakított egykori funkciójával, és most menekülőre fogta, hiszen a felső vezetés ezt nem nézheti jó szemmel. A férfi kalandja keresztül ível egy csomó világon, melyek a Föld különböző párhuzamos univerzumait jelenti. Nagyon érdekes helyszínekre látogathatunk Kirill társaságában, hiszen lesz olyan, ahol a Föld jövőjét láthatjuk, esetleg múltját, és persze miénktől merőben eltérő Földeket is, melyek történelmük során egyetlen apró dologban tértek el, ettől számunkra szinte felfoghatatlan következmények uralkodtak el a bolygón. Legyen ez természeti, társadalmi, vagy politikai változás.
Ahogy egy jó fantasztikumnál, úgy itt sem feltétlenül önmagában a történet a kimagasló. Noha az alap elgondolás kreatív, valljuk be, találkoztunk már ezzel a sztorival párszor. A történet mögötti kemény társadalomrajz viszont annál erősebb. A mű bevág minket a mély vízbe, és nem fog elengedni minket egészen a lezárásig. Mi a feladatunk a társadalomban? Kinek, kiknek kell megfelelnünk? Mi történik, ha megszegjük a társadalom által elvárt normákat? Élhetünk-e szabad egyénként, vagy valahol mindig korlátokba ütközünk? Sorsunk előre meg van határozva? Ez csak néhány kardinális kérdés az Őrök világa kapcsán, de olvashatunk tudomány és hitvallás kapcsolatáról, utópisztikus államformák berendezkedéséről, technológiáról és még számos roppant érdekes témáról. Nem kevés mosolyogtató pop-kulturális utalással is találkozhatunk, amik egy-egy pillanatra remekül elvonják a figyelmünket az émelyítően komoly cselekményről.
Összességében tehát az Őrök világa egy valóban érdekes és üdítő alkotás. A témával már ezer másik könyv, film, sorozat foglalkozott már, de aki nem fél más megközelítésből is nekifutni, mindenképpen ajánlatos, hiszen az orosz irodalom mindig sajátos felfogásban mutatta be a világot érintő fontos kérdéseket. Jelenleg az HBO új sorozata, a Képmás foglalkozik párhuzamos világokkal, és eleve elrendeltséggel, a főszerepben J.K. Simmons-szal.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor lájkolj minket Facebookon, vagy kövess minket Twitteren!