Bár a digitális lapozgatós kalandregények, az interaktív filmek és visual novel-ek tetemes része elérhető például Steamen, mégis nehezemre esik egyöntetűen videojátéknak nevezni őket. Utóbbiaknál kifejezetten széles spektrumon helyezkednek el az alkotások. Vannak olyanok, ahol a cselekmények csak passzív elszenvedői vagyunk, és nem vagyunk megfullasztva sem a kimenetelt befolyásoló döntésekben, sem érdemi játékmenetben, cserébe annál gyakrabban kényeztetnek minket félórás monológokkal. Ez a kategória egy remek táptalaj olyan kiemelkedő történeteknek, mint a Fate vagy a Steins;Gate, de jóval közelebb vannak egy irodalmi műhöz, mint egy játékhoz. Cserébe olyan címeket is találhatunk, ahol a válaszlehetőségek kiválasztásán túl is megdolgoztatnak minket, vagy rengeteg jelentőséggel bíró döntést kell meghoznunk. Itt már van olyan jelentős a játékos jelenléte, hogy játékokról beszéljünk, és ebben a társaságban üdvözölhetjük az Overboard!-ot is.
Bár nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, az Overboard! mégis megragadta a figyelmem. Egyrészt, ugyanaz az inkle fejlesztette, akiknek a 80 Days-t és a Heaven’s Vault-ot is köszönhetjük, másrészt azért, mert itt a bűntényeket nem mi nyomozzuk ki, hanem mi vagyunk azok, akiknek túl kell járni a “detektív” eszén. Persze aki játszott titkos szerepeket tartalmazó társasjátékokat, legyen az Town of Salem, Secret Hitler vagy Resistance (és valahonnan egy sötét sarokból már súgja is valaki, hogy Amogus), annak nem ismeretlen a koncepció, egy szerteágazó egyjátékos történetként mégis csábító volt az ötlet, hogy ezúttal a sötét oldalt erősítsük, miközben mindenkinek eljátsszuk az ártatlan bárányt. Ez a recept pedig multiplayer és végbélkúp alakú asztronauták nélkül is remekül működik.
[h]Mr. Villensey a halakkal vacsorázik[/h]
Veronica Villensey egykor híres színésznő volt Angliában, ám egy jó ideje munka nélkül maradt. Férjével egy jobb élet reményében óceánjáró hajóra szállnak, és Amerika felé veszik az irányt. Veronica azonban továbbra sincs megelégedve házasságával, és mivel a papírmunkát felesleges pepecselésnek tartja, az egyik éjjel megmutatja férjének, hogyan alakult a Titanic befejezése DiCaprio számára. Szegény özvegyasszony másnap viszont komoly feladat elé néz: valahogy úgy kellene beállítani a halálesetet, mintha nem az ő keze lenne benne, és az sem hátrány, ha közben valahogy sikerül egy megélhetési forrást találni a megboldogult hitves helyére. Még szerencse, hogy a hajó tele van ármánnyal, titkokkal és szerelmi háromszögekkel, így pedig egy ügyes manipulátor elérhet bármit, amit csak akar.
A napunk egy kényelmes reggel nyolcas keléssel indít, és a hajó befutásáig, vagyis délután négyig van időnk tisztára mosni a nevünk, eltüntetni a bizonyítékokat, mást bevádolni magunk helyett, esetleg vesztegetni vagy gyilkolni ízlés szerint. A tevékenységünk gusztustalan lesz, mint egy átlagos mukbang-videó, de kifejezetten nem is leszünk kapacitálva az erkölcsi bizonyítványunk fényesítésére, sőt, sokkal inkább arra, hogy mindenkin átgázoljunk.
[h]Pszichológiai hadviselés[/h]
Ehhez először azonban meg kell ismernünk a körülöttünk lévőket. Sok hasznos információ nem áll a rendelkezésünkre kezdetben, amely még úgy is izgalmasabbá teszi a „terepszemlét”, hogy nem kifejezetten logikus, ha nem ismerjük egy-két szereplővel való viszonyunkat. Az első pár végigjátszásnál egészen lebilincselő kideríteni, hogy ki miről tud, milyen titkai vannak, meddig lehet náluk elmenni, és hogyan használhatóak ki a gyengeségeik. Közben érdemes odafigyelni az esetleges terhelő bizonyítékokra, amelyeket nemcsak megsemmisíteni lehet, de valaki másnak a szobájában kifejezetten az előnyünkre válhatnak. És persze mindenekelőtt ügyelni kell rá, hogy ne szóljuk el magunkat, legyen bármilyen kilátástalan a helyzetünk.
Ezt a manipulatív helyezkedést és okos taktikázást az teszi különlegessé, hogy mi döntjük el, hogy melyik időpontban a hajó melyik részébe megyünk el, és kikkel beszélgetünk. Mivel minden utasnak van egy meghatározott napirendje, érdemes jól gazdálkodni az idővel, hogy a megfelelő helyen és időben beszélhessünk velük. Például ha nem húzzuk el az időt a hálószobánkban, még fel tudunk érni a fedélzetre, hogy begyűjtsük a cápaetetés közben elhagyott fülbevalónkat, de ha erről lecsúszunk, már Mr. Carstairs, a simlis brit fiatalember dörgöli az orrunk alá, hogy jobban is vigyázhatnánk az ékszereinkre. Ha ügyesek vagyunk, még pont kihallgathatjuk az öreg Lady Armstrongot a kápolnában, és még csatlakozhatunk hozzá az ebédlőben egy kis pletykálkodásra, ellenben ha elalszunk, arra fogunk ébredni, hogy a nyakunkba varrták az egészet, és tölthetjük is jogos büntetésünket a dutyiban.
[h]Változatos horizont[/h]
A számtalan lehetőség rengeteg különböző cselekményszálat és befejezést ad, és remek érzés ezeket szépen lassan felfedezni. Kiokoskodhatjuk, hogyan juthatunk be ellenlábasaink szobájába, hogyan tehetünk el láb alól egy-egy kellemetlenkedőt, hogyan úszhatjuk meg a minket zsarolókat, és hogyan szerezhetjük meg az özvegységi nyugdíjat. Az érdekes szálakat számtalan véletlenszerű apróság és vicces jelenet egészíti ki, összefuthatunk a szobánkat takarító szobalánnyal, beugorhatunk egy átlátszó csapdába és egy igazán bizarr befejezést is elérhetünk. Az Overboard! egyik nagy előnye, hogy látszik a belefektetett munka, és a sokadik körben is képes újat mutatni, akár olyan lehetőségek mögött, amire elsőre biztosan nem gondolnánk.
Ugyanakkor furcsa módon nem nagy dolog megúszni a gyilkosságot. Furcsának is tartom, de ha nem kerülünk ellentmondásba és elég kitartóan bizonygatjuk az ártatlanságunkat, akkor elengednek minket. A kicsit nagyobb kihívás a megfelelő megélhetés biztosítása és az esetleges ellenfelek hatástalanítása lesz, de ezeket is el lehet érni néhány nekifutás után. De a (számunkra) legjobb befejezéssel és a gördülő stáblistával még nem ér véget az Overboard!, még számtalan kimenetelt próbálhatunk ki. Ebben a játék is segít minket kisebb célkitűzésekkel, például, hogy sikerül-e elérni, hogy valaki más vallja be helyettünk a bűntényt. Ezek kiváló motivációt adnak a további körökre, miközben csak felvillantják a lehetőséget, és nem rágnak a szánkba semmit. Egyébként érdemes is követni ezeket a missziókat és kísérletezni, mert egy végigjátszás nagyjából fél óráig tart, és érezhetően úgy tervezték az egészet, hogy legalább 10-15-ször nekifutunk.
Azért persze nem minden tökéletes ebben a játékban sem. Azt már említettem, hogy nem különösebben izzasztó simán csak elkerülni a börtönt, viszont meglehetősen következetlenek a karakterek abban, hogy mikor bizonyítják ránk a bűnösséget. Van, amikor ötletesen kapnak el, máskor viszont lényegi bizonyíték nélkül küldenek rács mögé. És bár a sokadik végigjátszásra is lesz újdonság, azért az ismert jelenetek mégis túlsúlyba lesznek egy idő után, és így kicsit repetitívvé válik a játék. Néhány remek kényelmi funkció, mint a válaszok gyors lepörgetése, a csak egy jelenet újrakezdése, vagy a hajó harangjával a végső tárgyalás korai összehívása ezen valamennyire segítenek, de értelemszerűen egy tucat próbálkozás után már messze nem akkora lelkesedéssel olvastam el ugyanazokat a dialógusokat, egy-egy esetleges minimális eltérés reményében.
[h]Címlapsztori[/h]
Az Overboard! egyébként korrektül lett megírva, ami fontos is, ha lényegében csak szövegelésből áll az egész. Nincsenek kínos sorok, sőt, sokkal inkább jellemzőek az intelligens vagy vicces megszólalások. Persze a kiindulóállapot nem egy nagy durranás, még úgy sem, ha minden indításkor változik egy kicsit, és a karakterek sem kapnak annyi időt, hogy komoly kidolgozást, vagy netalán személyiségfejlődést kapjanak. Mélyebbek lesznek, mint elsőre, mindenkiről lerántható egy maszk, de nem szabad sokra számítani egy ilyen rövid produkcióban.
És érdemes arra is készülni, hogy a főszereplő egy kicsit sem lesz szimpatikus. 1346-ban ő lett volna a legegészségesebb ember, mert vele a bubópestis sem vállalna közösséget. Persze már az alapkoncepcióból lehet sejteni, hogy nem egy szentről van szó, de így is voltak jelenetek, amikre nem számítottam, és kifejezetten rosszul éreztem magam utánuk. Erről persze a játék is tud, és rá is játszik a kápolnában megszólítható Isten karaktere segítségével. Ő nemcsak remek szarkasztikus humorral rendelkezik, de Verinicát sem kíméli, és kifejezetten szórakoztató jelenetek alakulnak ki.
[h]Rövid, de stílusos[/h]
Az Overboard!-nak a megjelenésére sem lehet sok panasz, az illusztrációk magukon viselik a 80 Days felismerhető, kicsit stilizált körítését, de közben a 30-as 40-es évek stílusa is szépen megjelenik rajtuk. A hangulatos képeket teljesen vállalható zene kíséri, egyedül a zörejekkel kapcsolatban éreztem azt, hogy olcsó megoldást választottak rájuk. Különösen a halálsikolyok lettek komikusak, bár itt már nem voltam meggyőződve arról, hogy nem szándékos a dolog.
Az Overboard! tehát egy teljesen korrekt, szórakoztató, és már csak témája és felütése miatt is érdekes kalandjáték, amelyet mindenkinek érdemes kipróbálni. Egyetlen hátránya, hogy a befejezések elérése (ami úgy 5-6 óra) után már tényleg nincs mit csinálni benne, eddigre az összes puskaporát ellövi a játék. Az áráért ez nem egyáltalán nem vészes, csak érdemes tudni, hogy ennyi játékidő után már talán sohasem veszitek elő újra.
Cím: Overboard!
Kiadó: inkle Ltd
Fejlesztő: inkle Ltd
Megjelenés dátuma: 2021. június 2.
Műfaj: visual novel, kaland