PAC-MANről nagy valószínűséggel a legtöbb embernek az 1980-as árkád játék jut eszébe, amiben egy sárga gömböt irányítva menekültünk a veszélyes kísértetek elől. Azonban a 90-es évek végén, és a 2000-esek elején, vagyis a 3D platformerek aranykorában mindenki kedvenc golyója is kipróbálta magát az új dimenzióban. A PAC-MAN World részei több, mint tisztességes eladásokat produkáltak és egész jó fogadtatásban is részesültek. Így hát evidens volt, hogy előbb-utóbb készülni fog belőlük valamilyen felújítás. A remake hullám utolérte a szériát, és először 2022-ben jelent meg a PAC-MAN World Re-PAC. Illetve 2025 szeptemberében a PAC-MAN World 2 Re-PAC látta meg a napvilágot.
Noha a változatos minőségű újragondolásokból már Dunát lehetne rekeszteni, a PAC-MAN Worldre simán ráfért egy ráncfelvarrás, és a Bandai tisztességes munkát végzett vele.
Tu-PAC
A Re-PAC, ha csak a technikai részeket nézzük, akkor egy igazán remek feldolgozása az eredeti alkotásnak. Több helyen is belenyúltak, játékmenet és mechanikák szintjén is, ami többször vált előnyére, mint sem. Habár talán még így is akadt néhány rész, amibe vagy jobban kellett volna belenyúlni, vagy sehogy.
Az eredeti játékból csupán pár ködös foszlány maradt meg az emlékeimben, és jobbára csak annyi maradt meg, hogy jó-jó, de azért mégsem egy Crash Bandicoot. Pedig például a bandikut harmadik felvonása is egy jó négy évvel korábbra datálható, mint a PAC-MAN World 2.
A különböző stúdiók ebben az időszakban csak úgy lapátolták a piacra a 3D platformereket, és kár is lenne nagy összehasonlítgatásokba belemenni. De az elsőre feltűnhet, hogy a sárga golyóbis kalandja hangvételében és megjelenésében is talán a fiatalabbakat kívánta megszólítani.
Valószínűleg senki sem a következő Háború és békét várta a sztoritól, de a narratíva még ehhez képest sem lesz bonyolultabb egy kapa nyelénél. A gonosz szellemek aranygyümölcsöket lopnak, Pac-Village emiatt kezd leamoritzálódni, nekünk meg az lesz a feladatunk, hogy állítsuk helyre a rendet.
Nincsenek ütős, vagy vicces beszólások, nagy leleplezések, vagy a nyugalmi állapotunkból kizökkentő dialógusok, de a post-itre is felférő történetet legalább tisztességgel adja át számunkra.
Man a PÁCban
És noha meglehet, hogy a PAC-MAN World 2 minden pixeléről süt, hogy célcsoportnak a gyerekek voltak belőve, azért ha a nehézségi tüskék nagy fokú kilengése beszélni tudna, valószínűleg másképp nyilatkozna. Mivel nem emlékszem, hogy az eredeti játék is ennyire nehéz volt-e, így csak spekulálni tudok, de szerintem nem a felújítás hozománya volt a balanszt hírből sem ismerő játékmenet.
Az első néhány pálya egyébként valóban nagyon bájos, szinte már szemtelenül könnyű. Majd bármiféle átmenet nélkül dönt úgy a játék, hogy elkezd szüntelen tökön rugdosni. Majd ismét jön egy váltás, ahol akár unalmasnak is nevezhetném az élményt, aztán újra meglep minket egy kis káosszal.
Vannak kreatív, szuper jó flow-val rendelkező pályák, melyeket minden kihívás ellenére öröm teljesíteni. Aztán vannak azok a részek, ahol a játék nettó szivat. Helyenként bitang nehézzé, és kellően frusztrálóvá válik. És itt nem fogadható el a git gud, mert az alap mechanikák közel sem olyan kicsiszoltak, hogy minden egómat a sarokba hajítva magamat okolhatnám, ha elszúrok egyes szegmenseket. Bár ez azt hiszem hozzáadódik a korszellemhez, mert a már említett Crash Bandicoot is gyakran bánt igazságtalanul játékosaival.
Viszont ez még nem mentség arra, hogy a PAC-MAN World 2 Re-PAC fundamentális részei gyengélkednek. Mint például maga az ugrás, ami tud elég hektikusan működni. A dupla ugrás itteni megfelelője néha kiszámíthatatlan és hol beadja a játék, hol nem. Holott csak annyi a trüváj, hogy jókor kell megnyomni újra a megfelelő gombot. Amit azért nem túl nehéz abszolválni, és mégis, a játék néha szimplán nem engedelmeskedik.
PAC to the past
De az irányítás úgy általánosságban gyakran kényelmetlen, merev, vagy kiszámíthatatlan. Ami azért valljuk be, egy platformernél, ahol minden az időzítésen múlik, elég kellemelten.
Szintén nehéz volt megszokni, hogy a kétszer megnyomott ugrás gomb nem dupla ugrást eredményezett, hanem egy visszapattanó vertikális vetődést. A játék első területe pont elég volt ahhoz, hogy a korábbi beidegződéseket levessem magamról. És miután sikerült az évtizedes izommemóriát valamennyire elnyomni, rá kellett jönnöm, hogy ez egy tök érdekes mechanizmus. Ugyan nem lett a végsőkig kicsiszolva, de mégis jól esett ilyenfajta irányításbeli kuriózummal találkozni.
Viszont úgy a játék második felére már szinte teljes mértékben ignorálja. A legtöbb platform-elem teljesítéséhez bőven elég a szimpla ugrás is, csak néha-néha lesz újra szükségünk a duplára.
A PAC-MAN World 2 Re-PAC 6 területet foglal magába, és 25 egészen változatos pályán kell átverekednünk magunkat. Ezek között minden van, ami egy 2000-es évekbeli platformertől elvárható: jeges pályák, erdő, láva, és igen, sajnálom, de vízalatti rész is van. Szerencsére utóbbi valamivel rövidebb szegmens, mint a többi, és relatíve nagy fájdalom nélkül átvészelhető.
Ha mégis úgy éreznénk, hogy nem nyújt elegendő kihívást a játék, vagy túl rövid, akkor a pályákat elvégzésük után időre is megcsinálhatjuk némi plusz jutalomért. A Time trialok szintén jellemzőek voltak az ezredforduló játékaira, bár már akkor is herótom volt tőlük. De az extra kihívásért persze érdemes újra nekifutni így is. A Re-PAC egyébként egy kényelmes 6-8 óra alatt kipörgethető. Erre jön még rá, ha a maximalisták mindent szeretnének összeszedni a pályákról.
Az egyes területek végén található bossok nem túl elmések, de legalább mindnek két fázisa van. És hiába a gyakran profán mechanika, így is könnyű valamit benézni a harcok közben, és meghalni. Bár a probléma nem azzal van, hogy egyes esetekben többször is neki kell futni a bossoknak. Mindinkább az alapvető irányítás ügyetlensége, az ebből fakadó időzítési nehézségek és esetenként a bugok teszik frusztrálóvá az élményt.
Verdikt
A Pac-Man World 2 Re-PAC egy igazi, kora 2000-es évekbeli klasszikus 3D-platformer, ami tokkal-vonóval hozza a hozzáfűzött prekoncepciókat és elvárásokat. Mindez viszont egy nagyon igényes és hibái ellenére is roppant élvezhető felújításban összpontosul.
Nem csak a különféle mechanikákban és a játékmenet alapjaiban fedezhető fel az alapos ráncfelvarrás, de még látvány terén is nagyon ízléses a remake. Mindig nagyon örülök annak, ha sikerül pont annyit hozzátoldani a grafikához, aminél rögtön az jut eszembe, hogy pontosan így emlékszem az eredetire is. Aztán persze nézek egy gameplayt róla, és rá kell jönnöm, hogy korántsem volt annyira impozáns a korabeli alkotás, csupán az emlékeim szépültek meg róla. De így van ez jól a remake/remaster játékok kapcsán, ha képes a modern elvárások teljesítése mellett kellemes nosztalgiát is ébreszteni a játékosban.
Ráadásul néhány egészen aranyos feature-rel is kiegészült. Különféle skinekkel dobhatjuk fel kedvenc golyónkat, kioldhatunk klasszikus árkádos élményt megidéző pályákat, de még kétjátékos mód is került be.
A nehézségi tüskék, és a kissé esetlen irányításból adódó kényelmetlenségek képesek elrettentőnek hatni, de ha a frusztrációt félre tudjuk tenni, akkor igazából egy nagyon jó alkalmi szórakozásban lehet részünk. A nosztalgia természetesen sokat nyomhat a latba, és bár elég sok változtatást eszközöltek a fejlesztők, szerintem még az OG-rajongók sem fogják húzni a szájukat, ha le kell ülni elé.
A tesztpéldányt ezúton is köszönjük a Cenega Hungary Kft.-nek!