Ha hasra ütve kéne eltalálni, hogy mik lehetnek az animációs szakma sarokkövei, egyet mindenképpen tudnék mondani. Ha van legalább egy karaktered, aki több évtizedes múltra tekint vissza, akkor muszáj átültetni egy őt főszerepeltető filmbe. Ezt a mantrát a Disney nagyon korán, már 1940-ben felismerte. Részben, inkább. Ekkor debütált a Fantázia, egy mondhatni musical antológia, aminek egyik szereplője volt Miki Egér, mint varázsló. Gondolná az ember, hogy a korszak riválisai is átvették az előbb említett mantrát, de nem erről van szó. Még az egyik fő rivális, a Warner Brothers sem vette a lapot. Sok más stúdióhoz hasonlóan ők is inkább az élőszereplős filmekre koncentráltak, mint igazi big-budget project. A rajzfilmeket pedig meghagyták a filmek előtt játszott műsorszámnak. Pedig lett volna mit a tejbe aprítani, hiszen a Bolondos Dallamok (avagy Looney Tunes) szereplőgárdája volt talán az, ami a Disney univerzum legnagyobb riválisának számított.
Számíthatott is a karizmatikus szereplőgárda fényében, hiszen például Tapsi Hapsit az amerikai légierő a kabalájává tette a második világháborúban. Annak ellenére is, hogy maga a figura 1940-ben kezdett kiforrni a karakterré, aki ma ismeretes. Mindezt megcáfolván több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a BD brigád, mint fő produkció szerepeljen a vásznon. Ez össze is jött idővel, csak nem mindegy, hogy mit tekintünk fő produkciónak. Ha megelégedsz a tematikus összeállítás filmekkel, mint fő produktumokkal, azok már az 1970-es években feltűntek a vásznon. Ha viszont igazi-igazi filmre gondolsz, akkor 1995-ig kéne várni. Ekkor debütált a BD-t és Michael Jordant szerepeltető Nike reklám spotokból „inspirált” Space Jam: Zűr az Űrben. Ez vérmérséklettől függően lehet valakinek például decens millenniál emlék, vagy a ’90-es évek vadkapitalizmusának egyik cinikusabb terméke (nekem fele-fele). De lényeg a lényeg. A Bolondos Dallamok filmeknek ez volt az igazi kezdete – kár, hogy azóta nem lett kisimítottabb a franchise mozis karrierje.
A jelen viszontagságai
Nem célom retroszpektívvé alakítani a cikket, pedig volna miről incselkedni az olvasónak. Például hogy a Bolondos Dallamok brand kisebb válságba került az ezredforduló környékén. Hogy ez nagy valószínűséggel kihatott a 2003-as, egyébként Joe Dante rendezte Looney Tunes: Back in Actionre, minden sarkon felgáncsolva azt. Vagy hogy megannyi éven át tartó pletyka után, 2021-ben megjelent Space Jam: Az Új Kezdet abszolút leszerepelt kritikailag. És ami a cikk szempontjából leglényegesebb: mekkora válságban van nem csak a Bolondos Dallamok franchise, de az egész Warner Brothers hagyaték is. Mert hogy David Zaslav, a mostani WB góré nem tartja sokra, hogy egy WB brandet érintő projecttel éppen mi újság van. Emiatt lehetett az is, hogy a Prérifarkas Visszavág (Coyote vs Acme, sokkal jobb cím szerintem) gyakorlatilag már készen volt, azonban 2023-ban szanálásra ítéltetett. Miért? Adóalap csökkentő tételnek. Hiába tűnt sokkal ígéretesebbnek, mint a második Space Jam, a sorsa meg lett pecsételve.
Pedig lehetett volna másként, hiszen a sztorit csiszolók között található James Gunn is. Ő például a két élő szereplős Scooby-Doo filmmel is bizonyította, hogy ő benne meg lehet bízni, ha évtizedeket felölelő karrierrel bíró rajzfilmek élőszereplős filmbe adaptálásáról van szó. A sors azonban közbeszólt, hiszen a Ketchup Entertainment ismét a segítségre sietett, és 50 millióért megvette a filmet a Warnertől. Aki szeretné, olvasson utána a teljes történetnek, mert mindenképpen érdekes herce-hurcáról van szó. Túlnyomórészt sajnos, de szerencsére pozitív végkicsengéssel. Ebben a „pozitív” jelzőben az is meglapul, hogy egyre egészségesebb word of mouth alakul ki a film körül, és az összbevétel is 108 millió dollár körül tanyázik a cikk írásának pillanatában. Szóval igen, van pár ember, aki kíváncsi lett volna erre a filmre. Például én – akinek a Bugs Bunny Road Runner Movie jelentette a belépőt a BD világába négy évesen.
Egy jobb holnap
Chuck Jonesnak, a Kengyelfutó Gyalogkakukk shortok kiagyalójának több személyes szabálya volt az egyes epizódok megírásával kapcsolatban. Ezek egyike volt az, hogy Vili a Prérifarkas az Acme nevű cégtől rendeli az összes eszközét, ami a gyalogkakukk levadászására használ. A poént gondolom mindenki ismeri, hogy Vilinek még a legaprólékosabban kitervelt ötletei sem sikerülnek, akármit is rendeljen a cégtől, vagy vegyen igénybe a természetből. Ezt az ötletet a régi rajzfilmek nem is spilázták túl – azonban mi lenne, ha lenne egy film, ami mégis túlspilázná?
Pontosabban mi lenne, ha feldobná az ötletet, hogy Vili valójában nem balszerencsés, csak silány bóvlit küldenek neki? A Prérifarkas Visszavág (innentől PV) pontosan ezt a kérdést teszi fel, egy kicsit másképpen. Mi lenne, ha egy ügyvédi iroda -Avery, Jones & Maltese- segítséget kínálna abban, hogy pert indíts az Acme ellen? Vili nem tudja, hogy milyen kisstílű irodáról van szó, azonban így is próbát tesz a szerencséjével.
Üdv egy új vadonban
Ha visszatekintünk egy kicsit az elmúlt 10-25 év szórakoztatóipari termésére, észrevehetünk egy bizonyos trendet. Mi lenne, ha szempillantást vetnénk egy több évtizedes franchise-ra, zsánerre, vagy akár médiumra, és azzal kapcsolatban teszünk mi, kreátorok, filmbe öntött észrevételt? Olyant, amely vagy elvárásokat és konvenciókat állít a fejükre, vagy szimplán valami cinikus odaszólásnak van szánva. Hogy semmi sem lehet jó értelemben fehér vagy fekete, és mindenhez echte cinikus vagy nihilista (avagy: görcsösen okoskodó) módon érdemes hozzáállni. Na ilyesmit a PV nem csinál. A PV egy ennél okosabb úton indul el. Egyszerűen szemrevételezi az alapanyagot, feltesz egy ártatlan kérdést, és feltűnik neki, hogy a valóságba ültetve ez olyan potenciált rejt, amit érdemes lenne kibontani. Azt azonban így is elkerülvén, hogy Chuck Jonesnak az alapelvei sérülnének. Hogy is sérülhetnének, amikor a sztori világában az Acme nem csak Vili „beszállítója”, de egy egész világot felölelő, roppant népszerű konglomerátum. És szinte szó szerint mindent gyárt.
Már itt megfigyelhető egy kis paradoxon – egy valóságba helyezett, mindent legyártó, über hatalmas cég, amit világszintű imádat övez? Igen, a film leüti a labdát, miszerint egy ilyen cég nem lehet feddhetetlen, és ezt már viszonylag korán tudatosítja a nézővel. Ez önmagában egy kisbaba első anti-kapitalista észrevétele lenne, amit csalókán könnyű lenne felületesen, vagy unszimpatikusan okoskodóan előadni. A PV azonban elkerüli ezt az által, hogy… tiszteli a közönségét. Családi film révén egyértelműen és „kendőzetlenül” közli a szentimentet, de nem ezt tekinti a plafonnak, és nem láttatja magát falsul ambiciózusnak sem. Egy keretbe passzolóan szemtelen, magabiztosan lenéző tónusa van, ami emellett teret enged annak, hogy a ki nem mondott dolgoknak is legyen megfelelő súlya. Nem csak a karakterekre, de a sztori világára vonatkozóan is, és nincs szó rossz értelemben vett elbagatelizlásról sem. Ahogy arról sem, hogy a sztoriírás hirtelen kényszert érezne a szájbarágásra, vagy „ne féljetek, ez csak vicc” erőlködésre.
Az élet, ami miénk
Pedig még azt se aggatnám a filmre, hogy atmoszférikus lenne, de belengi egy kicsi „igát hajtó, de mégis beletörődött” hangulat. Nincs rossz hatással a Bolondos Dallamok eredetre. Inkább olyan, idézőjeles lámpabúrát helyez rá, ami nem tolakodóan komor, vagy magát nagyobbnak láttató, de arról árulkodik, hogy a stáb észszerűen nyújtózkodik a „forrásmunkában”. Még csak nem is hiteltelen erőlködés, amit csinál a PV. Tényleg csak azt teszi eléd, ami echte tény a sztori világában. Ez vonatkozik arra is, ahogyan kezeli a hús-vér emberek és a Bolondos Dallamok figurák viszonyát. Nem megy el odáig a sztori, hogy konkrét társadalmi kérdéseket tegyen eléd, de nem nehéz észrevenni, hogy nem áll meg a felszínen (vagy az alatt pár milivel). Társadalmi drámát bepróbálnia egy BD filmnek talán már túl meredek terep lenne, de nem is erre akar kilyukadni első sorban. „Mégis csak” családi film, és azért kellemes humor is van a filmben nem kevés.
Inkább egy fifikásabb utat céloz be: arra támaszkodik, amibe mi nézők bele se gondolnánk. Miként kezeljük ezeket a karaktereket a fejünkben? Milyen asszociációkat fűzünk hozzájuk, amik a való életbe nem feltétlen lehetnének applikálhatóak 1:1 szinten? Ilyesféle kérdésekre alapszik az, ahogyan a BD figurákkal szembeni bánásmód funkcionál. Szerencsére nem is kell konkrétan sötétebb, vagy rossz értelemben meta vonalakra gondolni. Ízlésesen meghúzza a határokat. A film csalókán tartalmasabb szórakoztatási faktora ki legyen szolgálva, de ne bonyolítson „túlzottan valóságos” dolgokkal. Pedig a meta faktor megvan, szépen beágyazódik a sztoriba. Ha nem vagy annyira képben a BD mítosszal, akkor az anti-nagyvállalat vonal fog kiszolgálni. Ha pedig ismered a mítoszt, akkor minél inkább értékelheted azt is, hogy hogyan reflektál a BD-re, mint popkultúra alapvetésre.
A kisember viszontagságai
Pedig azt is annyira könnyen lehetett volna elrontani. Mennyire könnyű lett volna túldramatizálni, hogy milyen értéket képvisel a Bolondos Dallamok, és hogy milyen a sorsa manapság. Nem mintha ilyesféle sztorit nem lehetne felhúzni mondjuk a Walt Disney, vagy az MGM stúdiók egykori rajzfilmsztárjai köré, de konkrétan? Szinte muszáj volt a BD mítosz köré építeni ezt. Ezek a karakterek annyira ikonikusak, időt állóak, és ami a fő, karizmatikusak és remekül definiáltak, hogy kár lett volna nem építeni rájuk egy szokásosnál valamivel árnyaltabb sztorit. Ennek főszereplőjéül pedig nem is lehetett volna ideálisabb választás Vili. Pont az a fő karakter a mostanra kiforrt BD gárdából, aki nem beszél. Érdemes hozzátenni, hogy a Tapsival közös shortokban igenis beszélt, de az szinte egy teljesen más verziója volt a karakternek. Az túl „civilizált” lett volna a film sztorijához, úgyhogy annál inkább több értelme volt tartani az eredeti Gyalogkakukkos, néma változathoz.
Néha kissé hirtelennek érezhető egyik-másik dolog, amit csinál, pedig van értelme.Vadászatban kreatív, amúgy sivatagai barlanglakó állat, aki felismeri a korrupció támasztotta korlátokat. Pont ez az aspektus az, amely a leginkább megdolgoztathatta a 3D modellezőket és animátorokat. Vili testbeszédén, arckifejezésein, az átfogó animációin múlt a film erősségének nem kicsi része – és szerintem jó munkát végeztek. A film kontextusában pont annyira jópofa, decens, kekeckedő vagy morcos, amilyennek van észszerűsége a régi rajzfilmek alapján. Nem mondom, hogy a modell néha nem képes kicsit csiszolatlanul kinézni, de nem olyan gyakran, hogy konkrétan kihasson a karakter közlésének hatékonyságára. És van is mit közölni, már a szemeiről is kész karakter utat lehetne levezetni. Hatalmas plusz, hogy maga a karakter nem esett át „ötyölöpötyölö” kabala figura kezelésen, se lett mássá téve a nagyközönség kedvéért.
Küzdeni pedig kell
Ez konkrétan a legjobb inkarnációja a karakternek, amit nem Chuck Jones és Michael Maltese írt. Éppen elég árnyalt a film ambícióihoz, de nem sűrűsíti be túlzottan a karakter lényegét visszamenőleg. Ez vonatkozik egyébként szinte az összes másik szereplőre is, akik közül az Avery família két tagja a leglényegesebb. Annál is inkább, hiszen a sztori bizonyos szempontból olyasmi dinamikát állít fel Kevin és Paige között, amivel Vili és a Gyalogkakukk is rendelkezik. A dinamika jellegéből adódóan inkább Kevin az, aki dinamikusabb szerepet tölt be, és a piti ügyvédből elhatározott Acme ellenféllé fejlődése is korrektül lett kivitelezve. Ennek ellenére Paige „statikusabb”, de valahol pont emiatt lényeges szerepe is jól funkcionál. Emellett a Bolondos Dallamok gárda többi feltűnő szereplője is úgy lett behozva ebbe az univerzumba, hogy senki sem lett 1:1 módra transzplantálva.
Apróság, de határozottan értékelem, hogy a PV nem követte el a Space Jam 2 egyik hibáját, és nem hozott be boldog-boldogtalant a Warner által tulajdonolt franchise-okból. Itt tényleg csak a BD gárda szerepel, abból viszonyt tényleg elég mélyre kapartak referenciákért. Legalább egy karakter például szerepel a ’60-as évekbeli, gyengébb új arcok közül. De például John Cena karakterében is van akkora mély referencia, amelyre csak napokkal később eszméltem rá. Azon is kellett ülnöm kicsit azonban, hogy jobban konkretizálódjon bennem valami. Mennyire szerettem volna, ha a film utolsó jelenete, illetve a közepe tájékán egy bizonyos jelenetlánc legalább 2-3 perccel lehetett volna hosszabb? Van olyan erős a film szerkezete, hogy ezek hiányában is a „kimondottan jó” zanzásító jelzőt biggyeszteném a PV-re, de a film közepének egy kulcsmozzanata jobban tudna lélegezni. Míg a film végén nem csak a konklúzió ülhetne kényelmesebben, de egy nem annyira lényeges karakter szála sem lenne összecsapott.
„That’s All Folks!”
Bár talán maga a film is ülhetett kicsit még a sütőben, ha a 3D-s modellekről van szó. Vili és Gyalogkakukk modellje simán a legjobban kivitelezett az alkalmankénti nem annyira jó összkép ellenére is. Emellett rajtuk a legkevésbé nyilvánvaló, hogy lényegében cel-shaded 3D modellekről van szó, de őket leszámítva elég vegyes az összkép. Dodó és Taz például nem kimondottan vannak elmaradva, de Nagyira simán ráfért volna még egy utolsó pass. Ő kimondottan hajaz egy PS3-as vagy X360-as játék színvonalra. Magával a színészi játékkal szerencsére nincsen problémám, ellenben a magyar szinkronnal nem kimondottan voltam megelégedve. Vicces módon nem az emberi karakterekre gondolok, hanem a BD gárdára. Mindig is éltem a véleménnyel, hogy a hangalámondásos korszak után nem tudtak nekik igazán jó szereplőgárdát keríteni. Most az egy dolog, hogy például Usztics Mátyás Dodóját jobbnak tartom a mostaninál, de néha nem is lehet teljesen érteni a moziban nézéskor, hogy mit mondanak egyes karakterek.
Summa-summarum, így állunk tehát a filmmel. Hiába számítana családi filmnek, én a film esetében jogosnak tartom a 12-es karikát, mert inkább felnőtt, vagy legalább érettebb tini fejjel lehet értékelni, hogy mit akar elérni. Vannak benne poénok, de gyerekeknek nem elég pörgős. Felnőtteknek pedig vagy nosztalgikus szerintem a humor, vagy szimplán kellemes – inkább a konkrét sztori a lényeg. Valahol mondjuk ez jó billog is a filmnek, hiszen a PV megmutatja, hogy igenis lehet a Bolondos Dallamok mítoszból egy tartalmasabb, de mégis könnyed filmet kihozni, amit vétek lett volna elkaszálni. Kiváltképpen úgy, hogy a Space Jam 2-nek meg szabad lett volna a gazda. Kíváncsi leszek, milyen lesz a film hosszútávú megítélése, de ezt tartom a legjobb BD projectnek a 2000-es évekből a Duck Dodgers mellett. Ennél nagyobb dicséretet nem kaphat egy BD project 2026-ban.