Miután beleástam magamat a közel 50 éve a periférián mozgolódó Moon Knight, vagyis Holdlovag karakterébe, egyre jobban vártam a Marvel sorozatát a címszereplővel a főszerepben. Az egész személyiségzavaros és tragikus sztoriban rengeteg potenciál van, amit a Disney büdzséjével és megfelelő kreatív szakemberekkel bőségesen ki tudtak volna aknázni. Mi sem mutatja jobban a lehetőségek tárházát, hogy hányféleképpen álltak hozzá a képregényalkotók az elmúlt évtizedek során.
Ha nincs meg a karakter, vagy többet szeretnétek megtudni róla, akkor ajánlom figyelmetekbe videónkat, amelyben megnéztük honnan indult és hol tart a 2020-as években Khonshu bosszúálló ökle.
[h]Holdfogyatkozás[/h]
Annak ellenére, hogy tényleg vártam a sorozat érkeztét, kétség kívül szkeptikus voltam. Mivel nagyjából már ismerem a marveles receptet, és elenyésző hibahatáron belül meg tudom jósolni mire lehet számítani a következő dobásuk során, nem voltak nagy elvárásaim (pontosan ezért szerettem annyira a Doctor Strange folytatását is — ki tudott zökkenteni és meg tudott lepni).
A képregényekben mindig erőszakos és bomlott elméjű antihős élőszereplős adaptációja TV-14-es besorolással jelent meg, ami egészen biztos nem elég ahhoz, hogy rendesen bejárják a karakter esszenciáját. A többi, eddig megjelent Disney+-os Marvel-sorozat is ezt a besorolást kapta, ami nem feltétlenül baj, mert úgy is körbe lehet járni erősebb témákat, hogy közben valamennyire családbarát marad az alkotás. A Moon Knight viszont sok minden, de hogy nem családbarát, az is biztos. A képregények sokszor kemény és kompromisszumot nem tűrő módon mutatták be egy meghasonlott elme viszontagságait, de a Disney sorozata ezzel semmit sem tudott kezdeni.
A hatrészes széria során számomra nem érződött egy egységes vízió alkotói oldalról, és emiatt egy darabos, kusza és nem túl immerzív élményben volt részem.
[h]Man without love[/h]
Steven Grant (Oscar Isaac), az ügyetlen és komoly neurózissal küszködő múzeumi dolgozó amnéziás epizódoktól szenved és elég gyakran hosszú órák kiesnek az életéből, melyekke nem tud elszámolni. Mint kiderül, egy kegyetlen zsoldos elméjével osztozik egy testben. Másik énje, Marc Spector (Oscar Isaac) korábban alkut kötött az egyiptomi holdistennel, Khonshuval, aki megtette őt bosszúálló harcosává, Holdlovaggá (Moon Knight).
Mivel Steven birtokába kerül egy igencsak értékes tárgy, Spector mindennél erősebben szeretne a felszínre jönni és átvenni az irányítást, nehogy elbaltázza az esetlen brit. Főleg, hogy a sarkukban van Arthur Harrow (Ethan Hawke), az ügyeletes rosszfiú, Ammit isten avatárja.
A nagyjából felvázolt sztori innentől elkezd kicsapongani, harsánnyá és legtöbbször simán csak érdektelenné válni. A Marvel ide is beemelte cukizó, aranyos, jópofa hangvételét, aminek ha valahol, hát itt nincs semmi keresnivalója. Nagyon nem tudták elkapni a karakter magját, és képtelenek voltak bármit is kezdeni a disszociatív személyiségzavarral. Legtöbbször töketlen humorra futotta a készítőktől, és csak érintőlegesen próbálkoztak komolyabb vizekre evezni a témában.
Az egyetlen emlékezetes rész számomra az ötödik volt, amiben megpróbálták ütköztetni Steven és Marc karakterét. A végére egy igen szívszorító katarzisban tört ki az epizód, ami egyértelműen az egész sorozat fénypontja volt. Ha hasonló mélységekbe kalauzolták volna végig a nézőket, egy szavam sem lenne, és valószínűleg egy jóval emlékezetesebb élményként tekintenék vissza rá.
[h]Unalmas istenek[/h]
Sajnos egyéb fronton sem igazán tudták megugrani az elvárt szintet. Oké, nem a leghálásabb alapanyagból kellett dolgoznia a készítőknek, de nem is erőltették meg magukat. A látvány legtöbbször simán csak silány és nevetségesen béna, máskor meg legfeljebb elviselhető. A CGI ormótlan, és szörnyűségesen fest a képernyőn. Ez kezd visszatérő probléma lenni a marveles sorozatoknál, ami valahol érthető, hiszen nem egy egészestés blockbuster büdzséje áll rendelkezésre. Pedig a WandaVision például több, mint 200 millió dollárból készülhetett el, ami elképesztő összeg. A Moon Knight elvileg ennek töredékéből, részenként kábé 10 millióból készült (tehát nagyjából 60 milliós büdzsé állt rendelkezésre), ami valljuk be, meglátszik.
Nem csak Moon Knight vagy Mr. Knight ruhája (akik alig tűnnek fel a sorozatban) néz ki hülyén, de számtalanszor tettenérhető, hogy a green screen éppen csak nem esik ki a tévé képernyőjén.
A zenék amúgy rendben voltak, tök jól fel tudták dobni a hangulatot az egyiptomi traktusokkal operáló dallamok. A Moon Knight sorozat legjobban értékelhető pontjai pedig a színészek voltak. Oscar Isaac és Ethan Hawke lubickol szerepükben, de nem is vették komolyabban annál, mint amennyire szükséges. Viszont amikor egy jelenetben vannak, remekül működik köztük a kémia, de általánosságban Isaac önmagában ellopja mindig a show-t.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Moon Knight sorozat egy nagy csalódás. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehetett könnyű dolga a készítőknek, de utólag csak úgy tűnik, hogy a stúdió oldaláról kreatív blokkba kerültek a korhatárbesorolás kötöttségei, a Marvel-mércével szűkösnek mondható büdzsé és a szegényes forgatókönyv miatt. Ezért nem tudtak megvalósítani egy csomó olyan dolgot, amik a karakter ízét adják, és amik nélkül nem sok egyediség marad benne.
A hat rész közül egy volt, ami igazán ki tudott emelkedni, és megmutatott egy potenciális Holdlovag alkotást, amivé válhatott volna… de aztán mégsem úgy lett. A látvány vásári gagyi, a történet kusza, a cselekmény pedig kapkodós és kicsapongó. Viszont a színészek még így is remekül helytálltak, ami igazán dicsérendő teljesítmény.
Ebben a formában semmiképpen sem szeretnék egy második évadot, mert még ha akadtak is szórakoztató vagy jópofa pillanatok, ez nem egy jó út, amin a sorozat jár.