Az ex-FBI ügynök Titus Crown seriffként tér vissza apró szülővárosába, hogy vezekeljen egy, a múltjában történt eset miatt. Néhány piti bűncselekményt és a helyi rasszistákat leszámítva Charon megye nem a legizgalmasabb környék az USA déli részén, azonban mégis úgy néz ki, hogy egy borzasztóan sötét ügy kezd kirajzolódni. A Bűnösök vére folyjon lebilincselő regény, ami vérfagyasztó krimin keresztül mutatja be a déli államok árnyoldalát, és amelyben a seriff szélmalomharcot vív, hogy elkapjon egy sorozatgyilkost.
Farkasok és bárányok
A helyi iskolában az egyik problémás srác fegyverrel fenyegeti, és meg is öli az egyik tanárt. Majd a kiérkező rendőrökre ront, akik kénytelenek megállítani őt. Első blikkre a helyiek csak azt látják az esetbe, hogy egy fekete fiú lelőtte a köztiszteletben álló fehér tanárt. A látszat viszont csal, és az ügy pedig csak a kezdet. Csupán az első dominó, ami borítja az összes többit. Kiderül, hogy a megölt tanár egyáltalán nem az volt, akinek tűnt, és egy sorozatgyilkos is szabadon garázdálkodik.
Titusnak meg több fronton is meg kell vetnie a lábát. A fekete közösség hangos kisebbsége szerint viszont Titus egyfajta áruló, aki afroamerikaiként a rendszer szintű rasszizmus-gépezetének egyik fogaskereke. A visszamaradott gondolkodású fehérek körében meg azt nem nézik jó szemmel, hogy egy színesbőrű férfi vezeti a rendfenntartó erőket. Szó, mi szó, fekete seriffként a törvény oldalán állni egyáltalán nem hálás feladat Titus számára.
A gyilkosságok miatt politikai teher is nyomja a vállát, és minden hátráltató tényező ellenére tőle várják az ügy megoldását. Ő pedig mindent megtesz, hogy feddhetetlen maradjon, és igyekszik a lehető leggyorsabban végére járni a rejtélynek. Közben szembe kell néznie a korrupcióval, és pár hataloméhes fehér férfival, akik nehezen viselik, hogy nem ők, vagy a saját embereik irányítanak.
Titusnak a magánéletével is zsonglőrködnie kell, de kötelezettségei miatt családja, és barátnője rendre a háttérbe szorulnak, bár ez a szegmens annyira nincs kidomborítva a könyvben. Mindenesetre folyamatos hátszélben, de annál eltökéltebben próbál pontot tenni az ügy végére. Hiszen elsődleges célja, hogy biztonságban tudja Charon megye lakosait.
Déli noir
A Bűnösök vére folyjon fülszövegében is találkozhatunk a déli noir kifejezéssel, és valóban nagyon illik rá. Ezeknek az alkotásoknak egyedi hangulata és atmoszférája van, Cosby pedig maradéktalanul kiaknázta a műfaj adta lehetőségeket. Ebben a regényben benne is van minden, ami miatt besorolhatjuk a zsánerbe. Adott a kisvárosi közeg, ahol ugyan 60%-ban afroamerikaik teszik ki a lakosságot, de a fehérek nem vetkőzték le teljes mértékben történelmi gondolkodásukat. A mindennapok legjelentéktelenebb mozdulatait is átitatja a rasszizmus, a seriffnek meg tűrnie kell az atrocitásokat.
Illetve adott a beteg sorozatgyilkos is, aki keresztény és egyéb vallásos szimbólumokat felhasználva tartja rettegésben a környéket, és akinek áldozatai fekete gyerekek. Az is egyértelmű, hogy ha Titus nem jár az ügy végére, akkor az államiak keresnek egy bűnbakot, és a szőnyeg alá fogják söpörni az egészet.
A történet végig a nyomozás körül játszódik, miközben megismerjük Charon különféle lakóit, és hogy ők hogyan viszonyulnak Titushoz. Rendkívül fontos szerepet játszik a vallás, no nem csak a helyiek számára, hanem a gyilkos is keresztény ikonográfiák mentén tevékenykedik. Titus ezzel szemben már régen elvesztette a hitét, és egyfajta ellenszenv is kialakult azokkal szemben, akik az Úr igéjét hirdetik.
A műfajból adódóan a nyomozás adja a sztori gerincét. Szerencsére az író nagyon érti a dolgát, és látszik is, hogy minden apró részlet mögött gondos tervezés van. Az információk adagolásával, és a feszültséggel is nagyon ügyesen játszik, az érdeklődésem egy pillanatra sem lankadt olvasás közben. Sőt, ritkaság számba megy, hogy menet közben nem jövök rá, ki a tettes, de itt egészen a nagy leleplezésig fogalmam sem volt, hogy kit rejt az Utolsó Farkas maszkja.
Verdikt
A Bűnösök vére folyjon egy borzasztóan izgalmas könyv. Végig lebilincselő tempót diktál, a hangulatot pedig minden fejezetben a pattanásig feszíti. A thriller elemekkel vegyített krimi baromi jól működik, Cosby pedig mesterien tartja homályban az olvasót. A társadalmi kritikai felhanggal felvértezett déli noir egyedi atmoszférát kölcsönöz neki, ami ki is emeli a szokványos krimi közegből.
Sok szereplőt felvonultat a könyv, akik csak pont annyira vanna kidolgozva, amennyire a sztori megkívánja. A főszereplőről – Titusról – szintén folyamatosan adagolva tudunk meg annyit, amennyi alátámasztja motivációját seriffként, és hogy miért akarja ennyire elkapni a gyilkost.
Ezt a regényt mindazoknak tudom nyugodt szívvel ajánlani, akik kedvelik a rejtélyeket, illetve a sorozatgyilkosos-nyomozós történeteket. Naturalitását tekintve van egy határ, amit nem lép át, de arra felhívnám a figyelmet, hogy az alapfelütés elég kegyetlen. Ez egyesek számára kicsaphatja a biztosítékot. Illetve akad pár meredek tetthely is, szóval inkább csak az erősebb gyomrú olvasók próbálkozzanak vele.
A recenziós példányért hálás köszönet az Agave kiadónak!