Szinte mindig megjárom a Stephen King feldolgozásokkal. Akadnak azért jobb adaptációk is (Remény rabjai, Halálsoron, AZ, Ragyogás, Cristhine), de legtöbbször kínszenvedés végignézni egy-egy ilyen filmalkotást. Tavaly a Tóparti kísértetekkel gyűlt meg a bajom, mert hiába a tök jó sztori, ha az alacsony költségvetés és a megfelelő szakemberek unalomba fojtják azt.
De nem adtam fel a küzdelmet, idén is megnéztem egy King-adaptációt a #HorrorHónap jegyében, most pedig a 2004-es Borzalmak városa minisorozatot választottam. A háromórás játékidő elsőre ijesztő lehet, de szerencsére nem annyira vészes a végeredmény.
[h]Tévéfilmekkel az idegeim ellen[/h]
Stephen King ‘Salem’s Lot (Borzalmak városa – 1975) című korai, egészen pontosan második megjelent regénye egy klasszikus vámpírtörténet modernebb feldolgozása. Ifjonc koromban, az AZ után ez volt a második kötet, amit a Mestertől olvastam, és azóta is gyakran eszembe jut a történet. Noha azóta nem olvastam újra, lehet már másképp vélekednék róla. Mindenestre most rátaláltam egy 2004-es minisorozat feldolgozásra (ezt megelőzően ’79-ben is volt egy adaptáció – talán egyszer azt is megnézem), aminek létezéséről egészen tegnapig nem is tudtam.
A Tóparti kísértetek is ilyen tévéfilm jelleggel került anno adásba (sőt az 1990-es Tommy Lee Wallace-féle AZ is kétrészes tévéfilm volt), emiatt azért paráztam, hogy majd ez is ennyire veszettül semmilyen lesz. Végül azt kell mondanom, hogy egészen jól szórakoztam.
[h]Majdnem modern vámpírok[/h]
A ’75-ös történetet, – ami a korai Drakula mítoszon alapul -, modernebb köntösbe csavarva egy ijesztőnek nem mondható, ellenben annál misztikusabb thrillerként funkcionáló filmben dolgozta fel Mikael Salamon rendező.
A színészgárdában ezúttal sem ismeretlenek vannak; a főbb szerepekben Rob Lowe, Rutger Hauer, Donald Sutherland, és James Cromwellt tisztelhetjük.
[h]Engedj be![/h]
Az alaptörténet már a jól ismert King-sémát követi. A sikeres író, Ben Mears (Rob Lowe) a nagyvárosból a kínosan csendes Jerusalem’s Lotba érkezik, ahol annak idején felnőtt. Egy rettenetes tragédiának volt gyerekként szemtanúja, és most azért tért vissza egykori otthonába, hogy újra szembenézzen mindazzal, ami akkor történt. Itt régi ismerősökkel és új arcokkal egyaránt találkozik, akik vagy segítik, vagy óva intik a ki nem mondott közös titkoktól.
A városka azonban cseppet sem olyan nyugodt és békés, mint elsőre tűnik. Rejtélyes vérszegénység miatt halnak meg a városlakók, ami hamar összefüggésbe hozható az író hirtelen felbukkanásával, illetve Richard Strakerrel (Donald Sutherland), aki megvette azt a házat, ahol annak idején egy feltételezhető gyilkosság-öngyilkosság történt (aminek szemtanúja volt Ben).
[h]Korrekt vámpír-sztori[/h]
A Borzalmak városa eleinte nem kecsegtet túl sok izgalommal. Ben maga narrálgat érdektelen infókat a városról, majd egy halom – forgatókönyv szempontjából jelentéktelen – párbeszéddel később már úgy érezhetjük, hogy ismerjük a karaktereket. Ez nagyjából az első órát jelenti a háromból, innentől viszont fokozódik az izgalom. A szereplők elkezdenek élni (vagy halni), egymással életszerű dialógusokat folytatni, és nem szkript-szagúan viselkedni.
A látványbeli megoldásokra nem lehet kifejezett okunk panaszra, elvégre a 25 milliós költségkerethez képest egész jó megoldásokat láthatunk – nyilván eltekintve pár vérgagyi képsort, ami a 15 évvel ezelőtt technika miatt adódott. A zene és hangaláfestések sem idegesítőek, ahogy a színészek is viszonylag jól alakítanak. Bár az utolsó néhány jelenetnek az ég világon semmi értelme, és annyira meg lett csavarva a végkifejlet, hogy már azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, ezt leszámítva a Borzalmak városa egy korrekt vámpír-sztori.
A hangulat szintén rendben van, de ahogy kiderülnek az első történetbeli csavarok, ismét kicsit leül a cselekmény, de ettől függetlenül egyáltalán nem rossz feldolgozásról beszélhetünk. Amiért nekem tetszett a Borzalmak városa, hogy egy klasszikus hangvételű vámpírtörténetet láthattam. Nem volt túlmisztifikálva semmi, a vámpírok utálják a keresztet és a napfényt, slussz-passz. Nincs belemagyarázott polkorrekt baromság, és az utolsó plot twistet leszámítva sallangmentes. Ha van egy szabad 3 órátok és kedvelitek a vámpíros misztikus thrillereket, adjatok neki nyugodtan egy esélyt.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatom a blogot![/h]
