Sosem voltam igazán kibékülve a katonaságot népszerűsítő alkotásokkal. Szó sincs róla, hogy ne lenne szükség honvédségre, de a szakmát idealizáló művek elegánsan átsiklanak felette, hogy a háborúban semmi romantikus nincs. Így volt ez verbunkos dalokkal, és így van ez ma is, amikor a Honvédelmi Minisztérium együttműködésével készülnek a népszerűsítő produkciók (lásd S.E.R.E.G. és A Kiképzés). Ilyen hátszéllel mindig félő, hogy egy nagyra nőtt toborzóvideót kapunk, nem pedig egy valódi művészeti alkotást. A Sárkányok Kabul felett premierjére is azzal a félelemmel mentem el, hogy egy masszív propagandafilmet fogok látni. Nos, ez az aggodalmam szerencsére alaptalan volt. Dyga Zsombor filmje ugyan messze van a jótól, de nem is merül el nyakig a verbunkos hangulatban.
Relatívan békés mentőakció
A Sárkányok Kabul felett egy valós mentőakció történetét dolgozza fel. Miután 2021-ben az Amerikai Egyesült Államok kivonult Afganisztánból, az ott állomásozó NATO tagállamoknak sorra ki kellett mentenie a saját állampolgárait. Magyarország is küldött egy alakulatot, hogy kihozza a magyarokat és a velük dolgozó afgánokat a tálibok által megszállt Kabulból. A Sámán Pajzs névre hallgató művelet során végül 540 embert sikerült kimenteni, majd repülővel Üzbegisztánba szállítani. A kimentettek között végül más európai országok állapolgárai is voltak, akik más repülőkre nem fértek fel. A hősies akció során egyetlen éles lőszert sem kellett ellőni (erre még visszatérünk).
Szóval egy egészen friss és különösebb ellentmondásoktól mentes akciót dolgoz fel a Sárkányok Kabul felett. Egy mentőakció hősiességéhez nem férhet kétség, és közben még csak a dicső múltba sem kell temetkezni. Csupán remek kérdés, hogy ez a művelet valóban egy akciófilmet követelt-e meg. Egy mentőakció, ahol nem dördül el éles lövés, vajon mennyire szolgálja a karfaszorító izgalmak ügyét? A Sárkányok Kabul felett készítése közben szintén felmerülhettek ezek a kérdések, a válasz azonban nem hozta el a marketing szempontjából előnytelen műfajváltást. Vagyis dráma helyett maradt az akció, és ehhez beleerőltettek annyi visszaemlékezést és fiktív elemet, amennyit nem szégyelltek.
Miközben követjük a magyar honvédek műveletét, a főszereplő Kerekes Bálint hadnagy (Jászberényi Gábor) emlékeit is átélhetjük a korábbi afganisztáni állomásozása idejéről. Még ekkor ismerte meg Takács Esztert (Mészáros Blanka), a doktornőt, aki életét a helyi betegek és sebesültek szolgálatának áldozta. Most őt is ki kell mentenie az alakulatnak, azonban ez bizonyul a legnehezebb feladatnak. Eszter egyik betegére ugyanis vadásznak a tálibok, így védencével együtt próbál észrevétlenül a reptérre jutni. Csakhogy egy megszállás alatt álló fővárosban ez nem ujjgyakorlat, miközben a katonák is alig győzik állni a sarat. A magyar honvédeknek egyre nehezebb dolga van az instabillá váló helyzetben, és közben azzal is szembesülniük kell, hogy csak töredékét menthetik meg a könyörgő tömegnek.
Súlyos dilemmák, súlytalan dumák
A Sárkányok Kabul felett talán akkor a legérdekesebb és leghatásosabb, amikor ez utóbbit járja körbe. Egy dilemmákkal tarkított helyzetet, ahol minden jó szándék ellenére is válogatni kell. Egy jobb sorsra érdemes embertömegből, akiknek valószínűleg mind jó oka lenne elhagyni az országot, de helyette egy kapunál tömörülnek, kitéve a helyi hadsereg oszlató gáztámadásainak. De a repülőkön korlátos mennyiségű hely van, és nem lehet kihozni akárkit. Na jó, de mi a helyzet a kisgyerekekkel? És ha őket megszánjuk, hol húzzuk meg a határt? Elképesztően súlyos kérdések ezek. A Sárkányok Kabul felett pedig az első felében egészen tisztességesen ki is tér ezekre. A helyzet tragikuma nyomot hagy a honvédekben is, és ütközik a mindent megoldás vágya a rideg valósággal.
Így van is néhány jelenet, amely jobban megérintett, mint számítottam rá. Ha a Sárkányok Kabul felett megmaradt volna egy, a valós eseményhez hűebb drámának, és emberi oldalról közelíti meg mindezt, valószínűleg egy nagyságrendekkel erősebb filmről beszélnénk. Csak ugye úgy még kevésbé lett volna kihangsúlyozva, hogy azért mennyire menő katonának lenni. Úgyhogy inkább fogtak több mázsa háborús filmes építőelemet és klisét, és ezeket durrogtatták másfél órán keresztül.
Más kérdés, hogy az említett erős drámához kellett volna egy jóval minőségibb szövegkönyv is. Az elhangzó párbeszédek ugyanis nem kifejezetten természtesek. Vannak pátosztól csöpögő egysorosok, tömény expozíciót pumpáló mondatok és csupán az alapmotivációkat kihangosító megszólalások. A Sárkányok Kabul felett nem a nüanszok filmje. A karakterei sem igazán mélyek, mindenki leírható két szóban. Így pedig jóval nehezebb velük rezonálni, hiszen egyáltalán nem ismerjük őket. Papírmasé-archetípusok sorsáért nem lehet eléggé aggódni, pláne, ha ismerjük a valós történet eredményét, amelyet pont nem a Honvédelmi Minisztérium fog meghamisíttatni a drámai hatás kedvéért.
Robbanásig feszült hangulat (de csak addig)
Ennek viszont az lesz az eredménye, hogy minden fiktív mellékszál ellenére fél távnál megtorpan a film. Lassan egyre kevesebb szerepet kapnak az emberi tragédiák, sőt, a legvégére az egész üzenetféleséget is csak felgyújtják a fenébe. Viszont utána maradnak az izgalmasnak szánt jelenetsorok, csak ezekből hiányzik a valós tét. A forgatókönyv egészen nevetséges fordulatokkal próbálja felkavarni az állóvizet (egy ponton sikerült megidézni az indiai szappanoperák szellemét is a nagy rácsodálkozással), de utána képtelen ezekkel a szálakkal bármit is kezdeni. Úgy veszíti el a hitelességét, hogy közben még csak ki sem aknázta az adódó lehetőségeket, és ezek a nehézségek furcsán súlytalanul simulnak el. Akár azért, mert annyira egyenletesen oldódnak mg, akár azért, mert a film nem hajlandó jelentőséget tulajdonítani nekik.
És az sem szerencsés, hogy a Sárkányok Kabul felett addig másolja ügyesen az amerikai háborús filmeket, amíg nem kerül akciójelenetekre a sor. Mert amíg egy csapatszállítóban kell eligazítást tartani, egymást kell lazán ugratni, vagy állig felfegyverkezve kell terepet biztosítani, addig minden rendben van. Olyannyira, hogy teljes beállítások és jelenetek voltak ismerősek más filmekből. Amikor azonban mindebből egy épkézláb lövöldözést kellene kihozni, már kiviláglik, hogy ehhez itthon még kevés a tapasztalat.
Nem technikailag van probléma, ha úgy nézzük, a Sárkányok Kabul felett látványával egyáltalán nincs baj. Persze kilátszik a sárga szűrő alól a kecskeméti repülőtér, de közel sem volt gagyi érzete sem a díszletnek, sem a puskadörgésnek. Csupán az a baj, hogy nem elég az, ha valami látványban passzol, ha közben nem megy az akció-rendezés. Mert itt sikerült olyan áttekinthetetlen, de közben a csaták káoszát mégsem olyan jól reprezentáló jeleneteket tető alá hozni, hogy az totálisan hazavágja a feszültséget. Pedig a vihar előtti csendet még egészen jól is építik fel néhányszor, csak utána pont a mennydörgés lesz erőtlen, és kulcspillanatok lesznek totál súlytalanok.
„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken”
De meg kell hagyni, hogy a színészekről elhittem, hogy katonák, látszik, hogy kaptak eligazítást és útmutatást a Honvédségtől. Az a kemény bajtársiasság benne van a levegőben, és ez akkor is elismerésre méltó, ha amúgy a legtöbbeknek nem kellett megerőltetniük magukat. Vagy csak simán nem erőltették meg magukat, Mészáros Blanka például meglepően könnyen veszi a tortúrát, amin a karaktere átmegy. Viszont örülök neki, hogy nem tuszkolták a legismertebb magyar színészeket a főszerepekbe, csak hogy húzónevek legyenek. Egy Trokán Nóra és egy Stohl András persze belefért, de nem biztos, hogy ujjongtam volna egy Csányi Sándorért vagy egy Mucsi Zoltánért a vezérkarban.
Végül pedig néhány szót mégis ejtenem kell a film népszerűsítő jellegéről. Mint már említettem, közvetlen propagandától nem kell félni, de természetesen érzékeltetik velünk, hogy azért ki a legény a csárdában. A NATO összes tagállama már hazafelé tart, csak a magyar honvéd állja még a sarat. Mindezt olyan mondatok kíséretében, mint amikor a brit tábornoktól elhangzik, hogy „Isten segítsen magukon, mert mi nem fogunk”. De a magyarok megoldják, kijátsszák a rendszert egy okosnak szánt húzással, urai a helyzetnek, és néha pózolnak egyet egy kimerevítésre váró képkockában. Mindez nem volt ízléstelen, de azért megmosolyogtató ez az elfogultság.
Verdikt
A Sárkányok Kabul felett valójában nem egy rossz film. Korrekten abszolválták mind a technikai oldalát, mind azt, hogy nagy vonalakban a történet is működjön. Viszont a közepes kategóriából képtelen kitörni. Nem vállal kockázatot, a fiktív szálak ellenére nem elég feszült, a forgatókönyv döcög, és a valódi drámát sem dolgozza fel mélységében. Ez egy tisztességesen lehozott, a várthoz képest visszafogottabb üzenetű film. Csupán a mai dömpingben kevés a moziba üléshez az, ha egy alkotással nincs szignifikáns probléma. Ehhez kellene valami kézzel foghatóbb erény, és ezekben nem bővelkedik Dyga Zsombor filmje.