Az alábbi cikket kizárólag 18 éven felüli olvasóinknak ajánljuk! (a szerk.)
A GeekVilág szerkesztői még biztos nem kaptak olyan megkeresést, ami úgy szólt volna: „Figyi, én tesztelem szívesen ezt a játékot, de hogy autentikus legyen, végig be leszek állva.” Most ez is megtörtént.
Reméljük, hogy az elhivatottságom itt meg is áll, különben a srácok nem engedik majd tesztelni a Persona 4-et, nehogy elkezdjek középiskolás lányokkal randizni, mert fő a hitelesség.
Ez a cikk egy teszt, egy társadalmi kísérlet, és egy módja annak, hogyan szabaduljak meg rengeteg kábítószertől egy hosszú hétvége alatt. Nézzük meg, mi főtt ki belőle.
Super Silver Hézag
A játék pontosan úgy kezdődik, ahogy egy kábítószer-készítéssel és -kereskedelemmel foglalkozó játéktól elvárhatjuk. Most nem feltétlenül a Breaking Badből ismert RV-ra gondolok, hanem a felhívásra a fejlesztőcsapattól, miszerint ez egy játék, és a drog rossz. Ezután pedig jön is a Breaking Badből ismert RV – nem az egyetlen easter egg, de a többi megtalálására inkább a kedves olvasót és játékost bíztatnám.
A történet szerint egy lepukkant sivatagi városkában vagyunk nagyon kisstílű dealerek. Van kőkemény egy palántánk, amit learatunk és terítünk. A játék a bevezetőben kellemes ritmusban adagolja nekünk a tudnivalókat. Rég kezelt ennyire felnőttként akármelyik tutorial is, szóval ez hatalmas pluszpont volt.
Hamar jön a konfliktus, és a rendőrök hagynak minket meglógni. Ugyan semmink nem maradt, csak a kis palántánk és a lakókocsink, de az is több mint a semmi. Legalább a miénk, és nem egy lepukkant motelba kényszerülünk.
A tutorial itt még folytatódik, egyfajta történet is épül köré. Mivel még Early Access, ezért jócskán befejezetlen, és sok benne a lyuk – pl. Uncle Nelson, ha rács mögött van, hogyan tud ilyen szabadon behajtani szívességeket, és ha ennyire erős, miért egy olyan lepukkant helyen éltünk? Mivel ezekre lehetséges, hogy kapunk választ, ezt nagyobb negatívumnak nem írom fel egyelőre!
Végül is egy ilyen játékot nem a történet miatt játszunk, ugye?
Nos, itt talán lesz egy kis ellentét köztem és az átlagos játékos között. Ugyanis csak azért, mert egy „munkaszimulátor”-jellegű alkotásról van szó, nem jelenti azt, hogy egy kis megerőltetéssel ne lehetne valami menő és izgalmas, néhol vicces és tanulságos keretet felhúzni köré. Emiatt reménykedem, hogy ha némi szabadsággal is, de a Stardew Valleyhoz hasonló, opcionális dialógusokkal és elmélyíthető kapcsolatokkal fog bővülni a jövőben a játék.
Kush legyen!
A grafika stilisztikája elragadó, a pályadizájn pedig lehengerlő. Nem egy nagy térképről van szó, félreértés ne essék. Még betépve sem éreztem azt, hogy én most bejárom a világot. Azonban!
A játék minden szeglete annyira húsbamaróan hitelesnek hat, hogy még megszokás után sem unom meg. A játék világa, habár tele van rengeteg ún. „nyúlüreggel” (azok a területek, ahová NPC-k betérhetnek, de a játékos számára nem elérhető), mégsem tűnik halottnak. Sőt, talán pont emiatt annyira élő.
Elmegyünk különböző ingatlanok mellett, és az onnan kiszűrődő zenék, zajok azt az érzést keltik bennünk, hogy ez egy nyüzsgő, élő és lélegző város. Ezt ritkán érzem játékoknál, és rengeteget tud hozzáadni a feelinghez. Csak hogy magyarosak legyünk.
Grafikai bugokba nem igazán futottam – talán egyszer, amikor az egyik kuncsaftom nem volt elégedett a meth-tel, amit ajánlottam neki, majd fejbe lőttem, és a vízbe dobtam a hulláját, akkor a víz nem teljesen volt befogadóképes. Ez sem feltétlenül a játék hibája, hisz nem biztos, hogy erre ebben a formában fel volt készülve. Talán a jövőben.
A zene… néha van, néha nincs. De amikor volt, akkor nagyon nem tudtam dicsérni. Nem is azzal van baj, hogy repetitív. Talán pont ezért jó, hogy csak bizonyos időszakokban van, és válogatott dallamok szólalnak meg. Ez a jó része.
A rossz része pedig, hogy teljesen véletlenszerűen dobja be, hogy épp melyik dal fog szólni. Vannak picit pörgősebb, gördülékenyebb számok a lejátszási listán, és van egy pár melankolikusabb.
Én, amikor éppen chilivel és lóspermával ütöm fel az ördög salátáját, nem szeretném a zeneszerző Patetikusát hallgatni E-mollban. Pedig ez történt, legalább háromszor, mire úgy döntöttem, hogy a játék zenéjét teljesen kikapcsolom, és a hangulatomhoz sokkal inkább illő jazz instrumentállal helyettesítettem.
Kokain, koka-out
A játék nem hagy unatkozni – a termesztés és a dílerkedés minden idődet felemészti a játék első szakaszában. A megszerzett pénzt pedig skálázásra, terjeszkedésre költöd.
Tudnék egy érdekes párhuzamot húzni a Schedule I és bármely közepesen igényes munkaszimulátor – Lawn Mowing Sim, Powerwash Sim, vagy a legújabb Spray Painting Simulator – között. És ez talán hátrány, mivel azok a játékok kötöttek.
Van egy térség, amit be tudsz járni, ott dolgoskodsz, majd mész a következőre. Itt viszont van egy nagyobb város, amit ki kéne használni, meg kéne tölteni. Most még nem negatívum ez, viszont a teljes megjelenéshez ennél több fog kelleni.
Idővel saját dealereid lesznek, akik segítik az eladási folyamatot automatizálni. Természetesen mindig több hal van a tengerben, ahány elfér a cápák szájában. Így neked is maradnak kuncsaftjaid, valamint bőven feladatod.
A játék talán co-op módban a legélvezhetőbb, ahol fel lehet osztani mindenki szerepét, ezzel minimalizálva a kiadást, amit esetleges munkásokra és dealerekre szánnátok. Valamint maximalizálva a termelést és a terjesztést.
Mivel Early Access, ezért elég hamar el lehet benne érni a teljes hőfokot, amikor már csak eladsz, termelsz, begyűjtesz és kerülgeted a rendőröket. Akiket ha meglátsz, jobb, ha bevetődsz az első sikátorba, mert még telefonálás közben is végeznek rajtad ruházatátvizsgálást.
Valamint, érdekes feature, hogy ellenőrzőpontokat is állítanak fel. Az már kevésbé ad okot az örömre, hogy mindegy mennyire működsz együtt, néha bebugolnak. Úgy érzik, hogy túl fenyegető vagy – hiába állsz mozdulatlanul – jól megbilincselnek és elvisznek, elkobozva minden illegálist ami nálad, vagy a járművedben van. Ez inkább bug, mint realisztikus ábrázolása a rendőröknek, habár a fejlesztők nem lőttek mellé.
Azonban olyan 16 óra játék után, még ha nem is szereztél meg mindent, amit a játék képes volt mutatni, azt már láttad. Onnantól már nem a túlélés és a terjeszkedés lesz a fontos, hanem esetleg az optimalizálás és minden ingatlan megszerzése. Ha ez nem motivál, akkor ennek tudatában ajánlom a jelenlegi vásárlást, ugyanis 16–24 óra alatt bőven láthatsz mindent, amit akarsz.
D. Tamás ajánlásával
Ahhoz képest, hogy három napig déltől éjfélig kábítószer hatása alatt voltam, és csak ezzel a játékkal játszottam, elég sok dolog megmaradt. Eredetileg a cikket is így írtam volna, de most jön egy picit a ludens, személyesebb része a cikknek.
Nem mondom, hogy ne próbáld ki, ha legális keretek között tudod – főképp a füvet. Viccesen fogod magad érezni tőle, ha hozzáértő és biztonságos közegben vagy, nagyon élni fogod. Talán annyira, hogy akarsz még. És még, és jöhet, hisz nem szürkék tőle a mindennapok.
De ez tényleg így van?
Az a helyzet, hogy ez is, mint minden más dopamintermelő tevékenység, egy idő után repetitív lesz. A fű sem üt már akkorát, de mást mégse próbálnánk ki. Egyrészt, mert veszélyes, másrészt mert illegális, de legfőképp, mert csak a fű nem követi az inflációt. Minden más mocskosul drága, ha pedig olcsó, akkor vagy átvertek, vagy rossz, vagy csak egyszer lesz olcsó, és mire rádöbbensz, hogy többet akarsz, háromszoros áron fizetheted meg.
A kábítószer nem játék. Egy évig használtam rendszeresen Hollandiában a marihuánát, és persze sok vicces történet született belőle, és a pozitív hatásai között van, hogy mellette el tudtam dobni egy erős altatót, és most már nélküle is természetesen el tudok esténként aludni. De nincs ingyen ebéd.
Ez a kísérlet, amit élőben közvetítettem, és utána visszanéztem – a legkisebb lelkesedéssel – bemutatta, hogy mennyire le tud korlátozni a gondolkodásomban.
Belülről azt éreztem, hogy én vagyok Da Vinci és Walter White szerelemgyereke, de a felvételeket látva Jesse Pinkman egy négyszeres diplomás, irodalmi Nobel-díjas úriembernek tűnt hozzám képest.
Természetesen, ettől függetlenül a közösség rendkívül szórakoztatónak találta, de ha belegondolok, hogy minden nap, amikor szívtam, így néztem ki, teljesen megrökönyödöm.
Kár lenne azt feltételezni, hogy soha többé nem fog semmi a szervezetembe kerülni, de egészen biztos, hogy nagyon háttérbe kerül az életemben.
Egészen a következő Schedule I patchig. Na jó, nem.
A játék pont ugyanazt éreztette velem, mint a kábítószer. Vicces egy ideig, utána már többet vesz ki belőlem, mint amit ad. A teljes tesztet már józanul fogom megírni. Van egy listám, hogy addig mit szeretnék a játékban látni, aminek hangot is adok, aztán meglátjuk.
Addig is, jó játékot, ha megjött hozzá a kedvetek, és egy dallal búcsúznék: