Schrödinger kis költségvetésű Sci-fije – Coherence Filmajánló

Alapvetően nagy sci-fi rajongónak tartom magamat, bár tudásom és művelődésem szintje igencsak hézagos. Emiatt lehet, hogy eddig elkerültem 2013 egyik legegyedibb moziját, a Coherence-t. Bár, amennyire tudom, hazánkban nem került be a vetítőtermekbe (Amerikában is csak 2014 nyarán volt a premier), szóval valamilyen szinten akár érthető is, miért kerülte el a figyelmemet. Most viszont, egy barátom unszolására, leültem és ámultam másfél órát.


Elöljáróban annyit mindenképpen kiemelnék, hogy elég alacsonyan van mostanában az ingerküszöböm. Legalábbis sci-fi téren. Az elmúlt pár év során nem nagyon találkoztam olyan alkotással, ami a maga nemében le tudott volna nyűgözni. Ez nem tudom, hogy a szakma hibája, esetleg az enyém (biztosan az enyém, mert nem fogyasztok megfelelő mennyiségű SF-et), mindenesetre kellett már egy olyan film, ami kicsit megtornáztatja az agyamat egy érdekes felütéssel.

Látszólag a Coherence a saját súlycsoportjában tökéletes darab, de azért néha itt-ott kilóg a lóláb. No, nem a minőségben, hanem inkább a történetvezetés és információadagolás volt többé-kevésbé zavaros, de erről kicsit később.

    Dekoherens baráti vacsi

A történet kiindulópontja egy könnyed vacsora a barátokkal. Nem szépítek, az asztaltársaság úgy ahogy van baromi unszimpatikus emberekből áll. Valahogy nehezen volt érezhető a kémia, ráadásul elég sok idő volt rendbe tenni magunkban, hogy most ki kinek a kije, és miért. A karakterek kezelése tehát nem a film erőssége. Ez csupán azért probléma, mert a Coherence egy erősen karakterközpontú kamaradarab lenne. Szerencsére kárpótol bennünket a kaotikus, ugyanakkor frappánsan összeillesztett cselekmény.

 

A történet ideje alatt épp egy üstökös halad át az égen, ami kimondottan furcsa dolgokat okoz a Földön. Először a telefonok kezdenek különösen viselkedni: elmegy a térerő, nem működnek az eszközök rendesen, vagy random betörnek a kijelzők. A konfliktus elég mondvacsinált módon indult. Az egyik vacsorabarát, Hugh (Hugo Armstrong) neki akar lódulni, hogy telefont keressen. Testvére ugyanis fizikus, és a lelkére kötötte, ha bármi furcsaságot észlel az üstökös elhaladtával, próbáljon meg mindent annak érdekében, hogy őt felkeresse. A telefonok az egész házban működésképtelenné váltak, és még az áram is kiment. Az egyik szomszédos házban azonban pislákol a fény, így Hugh joggal hiheti, hogy a telefon is használható. Egy másik szereplővel, Amirral (Alex Manugian) elhatározzák, hogy átmennek és megpróbálják értesíteni Hugh bátyját. A problémák innen következnek.

coherence

A film első nagyjából húsz perce rém unalmas, és frusztráló. Itt ismerjük meg a karaktereket, akik  első ránézésre idilli életet élnek, de mindenkinek vannak ilyen-olyan problémái. Hiúság, féltékenység, régi titkok, stb. A cselekmény bepörgéséig nem sikerült megkedvelni senkit. Mindenki kifejezetten unszimpatikus és talán még idegesítő is. Lehet, hogy a színészek nem tudták átadni a szereplők jellemzőit, vagy csupán ennyi nafta volt összesen a karakterekben. Ezért nagy a kettősség bennem, mert mint sci-fi, és elgondolkodtató thrillerként(?) egyébként működik, de a drámai vonal – ami egyébként emberközeli problémákat vet fel – valamiért teljesen hiteltelennek tűnik.

    Schrödinger Spoilerje

 

Most már ideje a pozitívumokat is kiemelni. A Coherence (vagy, ahogy iMDB-n szerepel, Összefüggés) nagyon érdekes témákkal dolgozik. Innentől olyan dolgokról is fogok írni, amik nyomokban SPOILERT tartalmazhatnak. (Vagy nem. De ezt csak akkor tudjátok meg, ha elolvastátok a cikket. Szóval egyszerre van spoiler és nem spoiler. *Eszelős geek nevetés* )

Tehát, aki még nem látta a filmet, annak azt ajánlom, hogy ennél a ponton álljon meg, mert ugyan történetleírás nem lesz, de a film fókuszában álló összefüggések lényegesek.

A Coherence erősen operál párhuzamos világokkal, és a fő filozófiai, fizikai felvetés az utóbbi években népszerűvé vált gondolkodáskísérletén, Schrödinger macskáján alapszik. A felvetés a következő: van egy doboz, amiben van egy macska. A dobozban található még egy idegméreg is. Kívülről, mint szemlélők, nem látunk be a dobozba. Tehát a macska vagy megette a mérget, és elpusztult vagy nem.

Ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha felnyitjuk a dobozt és belenézünk. De ha csak kívülről nézzük, akkor számunkra a macska egyszerre halott, és élő. Tehát egyszerre két kvázi-valóságban létezik. Gyors diszkléjmer: a Schrödinger macskája kísérletet borzasztóan leegyszerűsítve, konyhanyelven írtam most le. Aki többet szeretne olvasni a kvantummechanika abszurdumairól, az a következő linken találhat több, jóval tudományosabb infót: Wiki.

Innen már nem nehéz kitalálni, miről is szólt a film valójában.  A szereplők lényegében a “macskák” a kísérletben. Pontosabban az üstökös elhaladtával szemléletes példán keresztül tekinthetünk a kvantumelméletre, amely szórakoztató sci-fi, dráma, thriller formájában még ha nem is válik közérthetővé, mégis remek vitákat szülhet barátok, ismerősök között. Vagy, ha a vasárnapi ebédet tönkre akarjátok tenni, akkor családdal is.

Tehát mondjuk előnyös, ha többedmagunkkal nézzük meg a filmet. A szereplők egyszerre vannak jelen saját és rengeteg másik valóságban. A párhuzamos világ elmélet egyre inkább népszerű a tudósok körében is, tehát az sem kizárt, hogy ezek a gondolatok nem merőben fantasztikumok, hanem egyszer talán végső bizonyítást is nyerhetnek.

Ha nem is szorosan kapcsolódik a témához, de ezt a félórás kisfilmet érdemes megnézni a valóságról, mint fizikai tényezőről:

Összességében tehát a Coherence drámaként nem igazán működött. A karakterek nem igazán kedvelhetőek, nehéz azonosulni velük, és a személyes ügyeik nagyon idegenen hathatnak a nézőnek. Szó szerint elidegenít tőlük, és szeretnénk kimaradni a kínos vitáikból. Azonban filozófiai kérdésekben nagyon erős a film. Még ha kicsit kusza is a történetvezetés, nem rakétatudomány megérteni mi is zajlik valójában. Elég sok a meta infó, és az emberi gondolatiság a mondanivaló mögött, de képesek voltak a készítők szórakoztató formába önteni a cselekményt. Az első húsz percet leszámítva odaszögezett a tévé elé, és nem is eresztett a végefőcímig.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!

Lelkes geek, blogger és megrögzött 80-as évek függő vagyok. Legtöbbször két lábon járó pop-kulturális utalás vagyok.

Ha tetszik a munkánk és úgy érzed szívesen támogatnál:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.