FilmKiemelt cikkekMozgókép

FilmKiemelt cikkekMozgókép

FilmKiemelt cikkekMozgókép

Sic Parvis Magna – Uncharted FILMAJÁNLÓ

Szerző

Közzétéve

2022. febr. 20.

Kommentek

0

Szerintem minden videojátékrajongó ismeri azt az érzést, amikor egy filmstúdió újabb játékadaptációt jelent be. Ilyenkor végigkúszik a hátunkon egy szkepticizmussal vegyített pesszimizmus, lemondás és sokszor már előre dühösek vagyunk a még el sem készített alkotásra. És nem tudok haragudni azokra, akik hasonlóan éreznek, vagy éreztek, amikor bejelentették az Uncharted mozifilmet.

Számtalanszor láttuk már, hogy minden hozzáértést nélkülözve adaptáltak játékokat a vászonra, emiatt a kétkedés a minimum, amivel várjuk a hasonló filmeket. Főleg, ha az Uncharted mozis változata többször is kiverte a biztosítékot elöljáróban.

[h]Ismeretlen vizeken[/h]

Egyfelől a casting miatt érte sok negatív kritika a készítőket. Nate Drake szerepére Tom Hollandot, Victor Sullivan megformálására pedig Mark Wahlberget kérték fel. Sokan nem tudták elképzelni a főszerepekre a két színészt annak ellenére sem, hogy egy fiatal, kezdő Nate első kalandjának bemutatása volt a cél.

Azt azért itt megjegyezném, hogy a stúdió nagy valószínűséggel fordítva ülte meg a lovat, és elsőnek Holland volt meg a címszerepre, mint a Sony elsőszámú szupersztárja. Eztán találhatták ki a forgatókönyvet, de a babaarcú fiatalember még így is furának hat Drake képében (ezzel a film is tisztában van és még poénkodik is rajta).

Uncharted (2022) - IMDb
“Grafikus dizájn a passióm”

Másrészről az első előzetes sem hozta meg a kellő hangulatot: az alapján nem tűnt többnek egy mezei kalandfilmnél, amibe valahogy belepaszirozták a Naughty Dog játékának szereplőit.

Aztán jöttek a minden jóízlést nélkülöző plakátok. Többször ledöbbentem, amikor kiderült ezekről a béna, hülyén photosoppolt vérgagyi poszterekről, hogy nem egy lelkes rajongó munkája, hanem hivatalos kedvcsináló.

Hát ezeknek a redflageknek tudatában ültem be a moziba. Szerencse, hogy a játékok ilyen közel állnak a szívemhez, és kifejezetten bírom Hollandot is, és mindenképpen látni akartam a végeredményt (még akkor is, ha esetlegesen a vetítés után dühkezelésre kellett volna jelentkeznem). Ha hallgatok a rossz ómenekre, akkor biztosan szegényebb lettem volna egy remek és tisztességes videojátékadaptációval.

Az Uncharted egyik legjobb pontja, hogy nem próbál meg valami más lenni, mint ami valójában. Sőt, annyiban könnyű dolga volt a készítőknek, hogy a játéksorozat eleve cinematikus narratívával, és lineáris játékmenettel operál, ráadásul karakterei is már készen, kidolgozva vártak a film forgatókönyvére.

Ennek ellenére csomó helyen mehetett volna félre az egész, ahogy azt oly sokszor láttuk már, ha videojátékok filmrevitelére gondolunk. Az Uncharted viszont sikerrel vette az akadályokat és egy izgalmas, szórakoztató, és többnyire hű feldolgozást hozott tető alá.

Uncharted (2022) - IMDb

[h]Charted![/h]

Nathan Drake (Tom Holland; fiatalkori megformálója Tiernan Jones) és bátyja Sam (Rudy Bankow) gyerekkorukban elvesztették szüleiket, így csak egymásra támaszkodhatnak. Azonban már fiatalkorukban sem volt erősségük a törvény betartása és a családi “örökség” végett mindenük a kincskeresés. Mindketten egy katolikus árvaházban éltek, ahonnan rendszeresen szöktek ki, nem mellesleg valahogy állandóam bajba keveredtek.

Az utolsó ilyen alkalommal Samet letartóztatással jutalmazták volna, de a fiú örökre maga mögött hagyja az árvaházat és a rövidebb úton, az ablakon keresztül távozik a rend őrei ellen. Megígéri öccsének, hogy visszajön érte, és őt is megszökteti, azonban az évek csak teltek, de Sam sosem tért vissza Nate-ért.

Nate azóta felnőtt (15 évvel később járunk az árvaházi incidens után), egy bárban dolgozik, és mellette piti tolvajként keresi a mellékest. Egy napon azonban felkeresi az igencsak dörzsölt Victor Sullivan (Mark Wahlberg), és egy kis érzelmi zsarolást bevetve ráveszi Nate-et, hogy dolgozzanak össze és szerezzék meg Magellán elveszett aranyát. A kincsre a Moncada család örökösének, Santiagónak (Antonio Banderas) és még a nála is gonoszabb fogdmegjének, Braddocknak (Tati Gabrielle) is fáj a foga, így hát megkezdődik a kontinenseken átívelő hajsza.

A kaland egy pillanatra sem ül le, végig leköti a nézőt és folyamatosan puffogtatja az akciódús jelenetek és az adok-kapok beszólásokat a szereplők között. Holland és Wahlberg között is kimondottan jól működik a kémia, de akkor ragyog legjobban a dinamika, amikor csatlakozik hozzájuk Chloe Frazer (Sophia Ali), akit szintén nem kell bemutatni az Uncharted-rajongóknak.

[h]Sic Parvis Magna[/h]

A film igazából semennyire, vagy éppencsak alig nem épít arra, hogy egy videojáték alapján készült. Igen, vannak kikacsintások és easter eggek, és igen, emeltek át jellemző játékmenetbeli motívumokat, de ezek nélkül is száz százalékosan értelmezhető a cselekmény. Sőt, egy csomószor él önreflexióval a film, ami önmagában is remek humorforrás, de a játék ismeretével azért valamivel jobban üt.

Az Uncharted zenéje ellenben, ha nem használták volna fel a játék ikonikussá vált dallamait, akkor sajnos semmi emlékezeteset nem nyújtana. Generikus kalandfilmzenére jellemző taktusok csendülnek fel, melyek okés aláfestő dallamok, de ennél sosem többek.

A látvány viszont fergeteges, és kimondottan kreatív, habár a CGI egy csomó helyén elbotlik a cipőfűzőjében. Sikerült a játékra is jellemző valóságra nagyban emlékeztető, mégis teljesen elborult vizualitást átvenni. Gondolok itt akár az előzetesben is mutatott repülős jelenetre (ami az Uncharted 3 egyik legemlékezetesebb része), vagy a film utolsó részében látható hajós etapra, ami egyértelműen a csúcspont volt.

Az alakítások is teljesen rendben vannak, bár Wahlberg számomra még mindig nem egy jól kasztingolt Sully. Néhány helyen olvastam, hogy Holland a Peter Parker-féle manírokat hozza, de ezzel nem értek egyet. Nem látszik rajta a tesze-tosza hebrencs attitűd, sokkal inkább egy túlzottan magabiztos, és pimasz karaktert hoz. Mint amilyen egyébként Nathan is a játékokban. De a felszín alatt egy elveszett árva lelke van, akit ráadásul még a bátyja is magára hagyott, és akinek egy nagy, zord világban kell saját magának helytállnia.

Ettől függetlenül biztosra veszem, hogy egy percen belül legalább egy tucat sokkal jobb alternatívát adhatott volna bárki a fiatal Nate, és Sully szerepére.

Az Uncharted szinkronja is meglepően jó volt, de Sully túltolt szóviccein képtelen voltam túltenni magamat. Nem tudom, hogy eredeti nyelven is ennyi “keresztes”, vagy “sós” poén szerepelt-e, de a szinkron erősen apellált erre a humorforrásra, ami hol működött, hol pedig a falat kapartam tőle. Illetve a trailerekben is szereplő The Scotsmant (Steven Waddington) a szinkron valamiért orosznak mutatta be, amiben ugyan van némi logika, de azért fájdalmas volt, hogy ennyire átszabtak egy szereplőt csak és kizárólag a szinkron kedvéért, még akkor is, ha csupán néhány jelenetben szerepelt a figura.

Tati Gabrielle Interview: Uncharted | Screen Rant

[h]Verdikt[/h]

Összességében az Uncharted végre egy teljesen okés játékadaptáció lett. Végig önazonos, és nem akarja megváltani a világot. Nem akar többet mutatni annál, mint amennyit az alapanyag megenged. A legtöbb helyen igyekeztek tiszteletben tartani az alap sztorit, de néhány helyen történtek azért változtatások, melyekkel nekem egyáltalán nem volt problémám. Természetes, hogy nem egy az egyben kell átülteni a játék(ok) cselekményét a nagy vászonra, nem is működne.

A színészek remek formájukban voltak (főleg Banderas találta el a főgonosz ízét), a dinamika és kémia is jól működött köztük, a humor is legtöbbször betalált. A történet és cselekmény is szép ívben, folyamatosan izgalomban tartva haladt a végkifejlet felé.

A film önmagában is élvezhető, könnyed akció-kalandfilm, egyáltalán nem szükséges hozzá semmilyen előzetes Uncharted-tudás. Nem hoz forradalmat sem a kalandfilmek, sem az adaptációk műfajába, és többnyire kiszámítható fordulatai mellett is nyugodt szívvel tudom ajánlani egy laza hétvégén délutáni kikapcsolódásnak.

[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]

6/10

Az Uncharted nem váltja meg a kalandfilmek műfaját, és videojátékadaptációk szempontjából sem ez lesz a viszonyítási pont, azonban mégis egy ártalmatlan, szórakoztató, izgalmas és akciódús film, aminek megtekintéséről nem beszélnék le senkit.