A tavalyi évben sajnos egy rakat kiváló filmre nem jutott időm, szóval úgy döntöttem, hogy itt az idő pótolni őket. A Sonic 3. még december végén debütált a mozikban, a kék süni remek választásnak tűnt az újévre. Az évek alatt a süni számos barátra és ellenlábasra tett szert, részről részre emelték a tétet a készítők. Nálam mindig is a jobban sikerült videojátékos adaptációk közé tartozott a széria, szóval kifejezetten vártam a harmadik rész érkezését. Főleg úgy, hogy végre valahára berobbant az anti-Sonic karakter, Shadow, akit nem más szólaltat meg, mint Keanu Reeves. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy Dr. Robotnyik szerepében Jim Carrey is visszatért. Méghozzá dupla dózisban. Ezek után minden adott volt, hogy egy korrekt családi vígjátékot kapjon az ember. Szerencsére az összképbe végül csak pár bosszantó dolog zavart bele.
A bosszú ablakába soha nem süt be a Nap
A harmadik rész elsősorban a Sonic Adventure 2. és a Shadow the Hedgehog videojátékokból inspirálódott, a középpontba pedig Shadow karaktere került. A különféle szupererőkkel és teleportáló képességgel megáldott Shadow egy idegen bolygóról érkezett, az amerikaiak persze szokás szerint kezelésbe vették. A titkos programon pedig nem más dolgozott, mint Dr. Robotnik nagypapája, Gerald. A laborban történt kirándulás alatt Shadow közeli kapcsolatba került Gerald másik unokájával, Mariával (Alyla Browne), aki egy sajnálatos balesetben az életét vesztette.
A fekete süni persze John Wick módján szeretne bosszút állni a világon, viszont mielőtt kiengedhetné a haragját, ötven évre jégre teszik. Egy rejtélyes segítőnek hála végül kiolvasztják, mint Han Solo-t, és nekilát revansot venni mindenkin, akit felelősnek tart a barátja elvesztésért. Sonic, Knuckles és Tails triója itt kerül a képbe, miután az emberi akaraterő csődöt mond. Természetesen nincsen egyszerű dolguk a bosszú tüskéivel teletüzdelt árny ellen, szóval kénytelenek Dr. Robotnik és rég elveszettnek hitt nagypapája segítségét kérniük. A bolygómegmentő akció közben persze hamar rájönnek, hogy van, aki sosem változik.
Alapvetően a Sonic 3 nem találja fel a spanyolviaszt, a fókuszba Shadow karaktere került és az őt ért tragédia. Ez a szál meglepően jól fel lett építve, még egy kis karakterfejlődést is kapunk a végére. Ugyanez elmondható Dr. Robotnik karakteréről, aki ugyan nem fogja megtagadni önmagát, viszont a film végére kap egy kis jellemfejlődést. Sajnos a mellékszereplőkre alig jut idő, ez főleg Tom és Maddie karakterén érződött. Ugyanez elmondható Krysten Ritter karakteréről, Rock igazgató szerintem kétszer, ha megszólalt az egész játékidő alatt. Sebaj, a többi szereplő lényegesen többet beszél, a szóviccekből és a beszólásokból nem lesz hiány.
Így lesz az unokából megunoka
A Sonic 3 ugyanis sportot űz abból, hogy két percenként valamilyen szóviccet süssön el. Sonic nem rest beszólni mindenkinek, Knuckles állandóan favicceket ültet el a fülünkben. A poénok fő forrása viszont nem más, mint Jim Carrey. Tőle amúgy sem ismeretlen a komédia műfaja, itt pedig tényleg elemében volt. Konkrétan dupla dózisban kapjuk meg a poénokat, hála Robotnyik karakterének, amik nálam egy idő után sajnos átmentek fárasztóba. Most márt értem, hogy mit érezhetnek az ismerőseim.
Ettől függetlenül én jókat tudtam derülni a filmen, ebben pedig a vicces jelenetek és a helyzetkomikum is közrejátszott. Csak egy példát említenék, a szereplők betörnek egy szerverterembe, hogy feltörjék a rendszert. Persze nem ismeri fel a pendrive -ot a gép, erre valaki bedobja az ötletet, hogy rá kell fújni. Tails egyből azzal jön, hogy nincsen erre tudományos magyarázat. Persze működik a régimódi megoldás, az ilyen és ehhez hasonló jelenetekből pedig akad jó pár.
Akárcsak a filmes kikacsintásokból, amik szintén záporoznak. Van itt Tom Cruise-poén, Mission: Impossible-re történő utalás, de még az ikonikus Akira-féle motoros becsúszás is bekerült a filmbe. Mint filmrajongó, ezeknek én kifejezetten örültem. Mondjuk a film célközönsége már nem tudom, hogy mennyire vevő ezekre. Az egészre a koronát Robotnyik lézeres tangója teszi fel, egyszerűen parádés lett az az ominózus jelenet. Persze még egy rakat másikat is ki lehetne emelni, de ezt meghagynám a mozinézők számára.
Volt pénz lóvéra
Külcsín tekintetében sem lehet panasz, a Sonic 3 egy egészen új szintre emelte az eszetlen száguldást. Eleve Shadow karaktere pofátlanul menőn néz ki a vásznon, látványos módon zúzza le a katonákat, vagy menekül el egy motor kormánya mögé pattanva. A sebesség érzete továbbra is remekül van bemutatva, tényleg megérti az átlag néző, hogy Sonic kurva gyors. A felettébb színes/szagos látvány remekül ötvözi a videojátékok és a valóság világát, az akciók pedig látványosak és elképesztően dinamikusak. Jól láthatóan a készítők nem spóroltak semmin sem. Van itt motoros üldözés a zsúfolt Tokió utcáin, természetesen a film végére a világűrbe is eljutunk. Tisztára, mint a Halálos Iramban filmekben.
Zenei fronton sem kell csalódnunk, minden karakter kap egy tematikus zenei billogot. Vannak itt komolyzenei dallamok, a harcok közben pedig pörgős gitár riffek röffennek be. Nem is tudom, hogy mikor történt velem utoljára olyan, hogy a film után rögtön elkezdtem keresni az adott számot, annyira megmaradt a fejemben. Színészi fronton hozza a kötelezőt a társulat, talán Yim Carey színészi játéka volt a leginkább kiemelkedő. Talán amiatt is, mert ő két külön karaktert is eljátszott egyszerre.
Néhol azért érezhetően sok belőle, ez a két Robotnyik közös jelenetein érezhető ez leginkább. Persze ehhez jópár fárasztó szóvicc is társul, így érhető, hogy kicsit betompul az ember agya. Mellette még ki kell emelnem Keanu Reeves-t, aki tökéletes szólaltatja meg Shadow karakterét. Benne van a játékában a harag, a bosszúvágy, az elfojtott indulat, ami csak egy apró szikrára vár, hogy robbanjon. Őszintén, én vártam volna egy kutyás poént a filmtől, de hát nem akarhat mindent az ember.
Gyerünk csapattárs, vár a csapatás!
A Sonic 3 a vicces felszín alatt azért tartogat dramaturgiai mélységeket is. Persze, nem egy Mariana-árok mélységével vetekszik az üzenete, sokkal inkább egy Balaton mélységű. Shadow karakterén keresztül a bosszú céltalanságára, a megbocsátásra és az elengedésre hívja fel a figyelmet a film. Avagy hiába állsz bosszút a szerettedért, őt már nem tudod visszahozni a sírból. Sajnos nincsenek komolyabb ismereteim a Sonic-játékokkal kapcsolatban, viszont a filmbeli Shadow nem csupán árnyéka a videojátékos „ősének”, de a saját jogán is megállja a helyét. Az meg külön öröm, hogy megkapja a maga feloldozását a film végére.
A szeretet és a család fontosságára is kitér a film, szerencsére nem a Dominic Toretto féle „Családra” kell itt gondolnunk. Sokkal inkább arra, hogy csapatként dolgozva, együtt tudunk csak előre jutni. Az önzőség ritkán vezet eredményre, egyedül nem sokra megy az ember. Az ifjabbik Robotnyik karaktere szintén megérdemelne egy misét, a film végére őt is árnyalják egy kicsit, az ő lezárásával is maximálisan elégedett voltam. Így lesznek a talpnyalókból talpbarátok.
Verdikt
Összességében azt kaptam a Sonic 3-tól, amit előzetesen vártam. Shadow karaktere remekül működött a vásznon, a központi üzenet, a bosszú, a szeretteink elvesztése okozta fájdalom teljesen átjött a karakterből. A dupla adag Yim Carey néhol azért sok volt, akárcsak a rengeteg szóvicc, amitől egy idő után besokall a néző. Ettől függetlenül jó volt felfedezni a különféle filmes utalásokat, a helyzetkomikumokon pedig jókat derülhet az ember. Mindenképpen megérdemel egy megnézést, de csak és kizárólag moziban, mert csak így jön át a lehengerlő látványvilág.
Természetesen nagy mélységeket és megfejtéseket nem kell várnunk a filmtől, egy könnyed családi szórakozásnak viszont tökéletes. Csak könyörgöm, legközelebb az emberi karakterekre is jusson némi idő! A kék sündisznó rajongói számára mindenképpen ajánlott a film, akár játszottak a játékkal, akár nem. Én személy szerint a videojátékos ismeretek nélkül is jól szórakoztam, már várom a negyedik részt. Legalább addig is lesz időm bepótolni a Sonic x Shadow Generations-t.
A Sonic, a sündisznó 3. december 26-tól látható a hazai mozikban.