Sosem egyszerű dolog kitörni egy rivális árnyékából. A játékiparban erre számtalan példát lehetne hozni, legyen az a CoD és a Battlefield-játékok örökös harca, a FIFA / Pro Evolution Soccer rivalizálás, vagy éppen a Mario és Sonic csörte. A kék sündisznó ugyanúgy megkapta a maga kartos, versenyzős mellékágát, mint a vízvezetékszerelős kollégája. Viszont őszintén bevallom, nekem a szuper Sonic-os versenyzős széria kimaradt az életemből eddig. Sajnos, vagy nem, de a Mario Kart 8 Deluxe anno Switch-en sikeresen tett arról, hogy még véletlenül se jusson eszembe ránézni szegény Team Sonic Racing-re.
Közben elment pár év, megjelent a Nintendo Switch 2 és vele együtt a Mario Kart World, ami olyan lett, amilyen. A csalódottságomat és a frusztrációmat pedig nem is lehetne jobban levezetni, mint pár Sonic Racing: CrossWorlds futammal. A Cenega Hungary-nek köszönhetően idén én voltam a szerencsés pilóta, aki a virtuális gokart kormányát megragadhatta. Előzetesen nem is vártam sokat a CrossWorlds kapcsán, ami 2019-után végre új résszel bővíti a SEGA versenyzős szériáját. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Miénk a pálya, az autópálya
Mivel az előző résszel ellentétben ezúttal nem kaptunk sztori módot, így én a Grand Prix-futamokkal kezdtem meg a Sonic Racing: CrossWorlds-al való ismerkedést. Alapvetően ezek a három versenyes futamok az elejétől a végéig pörgősek, a játék még emeli is a tétet, hiszen az utolsó, a három világból összeolózott negyedik futamon dől el sokszor, hogy ki viszi haza a serleget. A versenyek után ticketek járnak, amikből alkatrészeket, kozmetikai cuccokat, skineket vagy éppen képességeket tudunk kioldni. Futam előtt a játék bedob nekünk egy választható riválist, akik egyre komolyabb kihívások elé állítanak minket a pályán.
Idővel persze kioldhatunk további futamokat, plusz ha lassú a tempó, a Normal mellett a High Speed és a Sonic Speed fokozatokba is felkapcsolhatjuk a sebességet. Az idő ellen is megküzdhetünk a Time Trial módban, a korábbi énünk „szelleme” ellen versenyezve. Vagy éppen a globális ranglistára is felküzdhetjük magunkat. Az én személyes kedvencem viszont a Race Park mód, amiben a riválisok járgányait lehet elnyerni, ehhez 3 random versenyt kell teljesítenünk.
Lesz itt éremgyűjtés, egymásra való lövöldözés, dash kapuk kerülgetése, a csapatversenyekben pedig minél többször kell nekikoccanni a csapattársainknak, ami után egy komolyabb sebességlöket a jutalmunk. Az igazán bátrak a 4 fős lokális, valamint a 12 fős online futamokon is megmérettethetik magukat mások ellen, a Sonic Racing: CrossWorlds igazából itt mutatja ki a foga fehérjét. A sokszor totális káoszba fulladó futamok után a helyezéstől függően lépkedhetünk egyre feljebb a virtuális ranglétrán. Szerencsére a net code betonstabil, fagyással talán egyszer találkoztam összesen.
Száguldás, multiverzumok, szeretem
Alapvetően a játék pályáira nem lehet panasz, elképesztően változatosak, tele levágásokkal, rövidítésekkel és összeszedhető apróságokkal. A klasszikus E-Stadium-tól kezdve a Sonic Rush-ból visszatérő Water Palace pályán át egészen változatos környezetben száguldozhatunk. A mediterrán városokat idéző Apotos szűk, kacskaringós kanyarjai, a Sonic Adventure-ből ismerős Sand Road homokdűnéi, vagy éppen a Sonic Forces ominózus Mystic Jungle buja rengetege is csak ránk vár. Szerencsére a visszatérők mellett új helyszíneket is kaptunk.
Régi múzeumban is száguldozhatunk az őskövületek között, vagy éppen a tulipánok tengerén vágunk át teljes sebességgel. Az igazi újdonságot viszont a különféle CrossWorld pályák nyújtják. Ezek különféle dimenziókapukon keresztül érhetőek el, ilyenkor teljesen a feje tetejére áll minden. Szó szerint. Az új pálya mellett ilyenkor a különféle meglepetéssekkel, új mechanikákkal, „frenzy” módosítókkal is számolnunk kell. Előfordult, hogy a Jurassic World-öt idéző őslényparkon kell áthajtanunk a dinók között, vagy egy széthasadt dimenzión kell magunkat átverekednünk.
De lesz itt lávatenger és kaszinókat idéző pálya is, ahol a rulett keréken fogunk végig driftelni. A harmadik körre visszatérünk az eredeti pályára, ahol már új útvonalak és rövidítések várnak majd ránk. Őszinte leszek, a pályadizájn terén még lenne hová fejlődni, a Mario Kart World pályáihoz képest még érezhető némi lemaradás. A Sonic Racing: CrossWorlds pályái kapcsán nem éreztem azt a fajta letisztultságot, tudatos pályatervezést, mint a rivális esetében. De legalább itt megvan a szűk kanyarokban a sebességérzet, és nem érzem azt, hogy szinte áll a pálya közepén az autóm.
Jó gépkocsi, jó gépkocsi, jó gépgépgépkocsi!
Szokták mondani, hogy a változatosság gyönyörködtet. Amíg az új Mario Kart szinte teljesen kivette a testreszabhatóságot, az új Sonic Racing-rész pont az ellenkezőjét lépte meg. Rátett még egy lapáttal. Ezúttal 45 egyedi járgány közül választhatunk, amiket szabadon kombinálhatunk egymással. Lecserélhetjük az első, a hátsó lökhárítókat, de még a kerekeket is.
Alapvetően 4 tulajdonság alapján sorolhatóak be a járművek. A speed értelemszerűen a végsebességet jelzi, de a gyorsulás, a kezelhetőség, de még a boost mértéke is eltér két kocsi között. A Power pedig azt jelzi, hogy a riválisok milyen könnyedén tudnak majd minket arrébb lökni a kocsinkkal együtt.
Mondanom sem kell, hogy a különféle autók ezen 4 kategória szerint vannak besorolva. Az alkatrészek cserélgetésével teljesen testre szabhatjuk a gokartunkat, plusz még át is festhetjük kedvünkre. De matricákat is tehetünk rá, a motorhangot is állíthatjuk. Az igazi profik pedig egy fenyegő aurával is jelezhetik, hogy ők nem kispályás versenyzők. Szerencsére a karakterek terén is elkényeztet minket a játék. 23 ikonikus Sonic-hős közül választhatunk szabadon.
Sonic, Tails, Knuckles, Dr. Eggman, Silver, Shadow, Amy, Zavok, Vector, Omega, Sage, Jet egyaránt a volán mögé pattanhat. A vendégszereplőkről nem is beszélve, akikből szintén akad egypár. Pac-Man, Mega Man, SpongyaBob barátja, Patrik oldalán szintén becsatlakozhat pár körre. A SEGA ezúttal sem hazudtolta meg magát, a Yakuza: Like a Dragon széria ikonikus hőse, Ichiban Kasuga is felbukkan. Szegény Joker-t láthatóan nem bírják békén hagyni, a Persona 5 játékok protogonistája, Ren Amamiya is erősíti a listát.
Legszebb becsem a négyes szintű turbó driftes badge-m
Az új Sonic Racing-rész kütyüiről még nem esett szó, pedig ezek is megérnek egy misét. Győzelmek után növelhetjük a plecsniket tartalmazó foglalatot, a kiegészítők szintjétől függően 6 ilyen módosítót pakolhatunk be. Természetesen minél „erősebb” ez a jelvény, annál több helyet fog foglalni. Ezek a badge-k alapvetően befolyásolják a játékstílusunkat. Lesznek olyan nyalánkságok, hogy a drift hamarabb feltölt, vagy éppen az arany karikákat messzebbről szipkázhajuk fel. Gyorsabban szeretnél trükközni a levegőben? Szeretnél plusz egy itemet, vagy éppen kézzel akarod menet közben kicserélni a tárgyaidat?
Egyik sem lesz akadály. Mivel én alapvetően sokszor esek le a pályáról, ezért nekem hasznos volt a képesség, ami egy boost tárgyat ad minden egyes mélybe zuhanás után. De a plusz 1 drift-szint is hasznos, ami után egy kis időre „legyőzhetetlenné” válunk. De pl. a farolás közben kiüthetjük a riválisainkat, gyorsabban felépülhetünk a sebzésből, vagy éppen a szokásosnál több tárgyat fog dobni a játék. 70 különféle plecsni közül válogathatunk, szerencsére ezek jól lettek balanszolva, egyiket sem éreztem túlzottan erősnek.
Se nem drift, se nem Tokyo
A Sonic Racing: CrossWorlds alapvetően egy kart-játék, ebből kifolyólag az alap mechanika továbbra is változatlan. A kacskaringós pályákon a kanyarokban kilinccsel előre csapatjuk, a driftelés után kapunk egy kis sebességnövelést. Ezt megspékelték még annyival, hogy ugratás közben trükköket tudunk végrehajtani, amik szintén adnak némi turbo-t. A Mario Kart World-el ellentétben tehát a játék még bátorít is arra, hogy a levegőben is produkáljuk magunkat. A ring-ek itt szintén nagy szerepet kapnak.
Értelemszerűen minél több arany gyűrű van a zsebünkben, annál nagyobb lesz a végsebességünk. Figyelnünk kell viszont arra, hogy ne koccanjunk neki a falnak, mivel ilyenkor elvesztünk pár karikát. Az ideális ívek használata mondanom sem kell, hogy kiemelten fontos. Viszont nekem a driftelés elsőre elképesztően fapadosnak érződött. Nincsen meg nekem az az érzet, mint a Mario Kart esetében, ahol sokkal „finomabban” lehet adagolni a kanyarvadászat során a megfelelő ívet. Vagy csak lehet, hogy az irányítás nem állt elsőre kézre. Idővel persze hozzászokik az ember, csak elsőre volt nekem elképesztően fura.
Felvehető cuccok tekintetében viszont nem lehet okunk a panaszra. A nyomkövetős rakétával, amivel be kell mérni az ellent, vagy a tüskés gömbbel alaposan meg lehet szivatni a másikat. De lesz itt villám, bomba, dobó csillag, sőt, még gigantikus Monster Truck járgánnyá is átalakulhatunk (Hot Wheels Unleashed 2 után szabadon). Mondanom sem kell, hogy a 23 különféle tárgy változatos módokat kínál arra, hogy megszivassuk a barátainkat. Szerencsére ezek normálisan lettek kiegyensúlyozva, a különféle sebességnövelő itemek pedig tesznek arról, hogy pillanatok alatt visszatérjünk az élmezőnybe. Apropó élboly, az elől haladók ezúttal is kevesebb tárgyat kapnak, mint a hátul kullogók.
Ketten egy régi világban ragadva
Grafikailag elképesztően felemás képet fest a Sonic Racing: CrossWorlds. Előző generációs masinákra is megjelent a játék, emiatt látvány terén nem kapunk eget rengető megoldásokat. Az összkép egészen fura: egyrészt a textúrák és a modellek pompásan lettek kidolgozva, közben meg a pályáknál néhol PS2-es szintű megoldásokkal találkozni. Az animációk terén már nincsen ekkora gebasz, minden karakter gondos kezelésben részesült, mindenkinek megvan a maga mozgáskultúrája. Lehet, hogy a látvány azért is volt nekem ennyire szembeötlő, mivel még friss az élmény a Mario Kart World.
Ott a grafikai ugrás sokkal szembetűnőbb volt az elődhöz képest. Ezen a téren még lenne mit lefaragnia a hátrányból a Sonic-nak. Viszont a rengeteg villogó effekt, a Sonic univerzumára jellemző színes-szagos grafika gondoskodik arról, hogy ne érezzük túlzottan szürkének a száguldozást. Jobban belegondolva, a grafikai pedigré helyett ezúttal a hangulaton és a játékmenet finomhangolásán volt a hangsúly ebben a részben. Legközelebb talán a látvány is sorra kerül. A háttérben duruzsoló, ütemes muzsikákról még nem esett szó, pedig ezekben is remekel a Sonic Racing: CrossWorlds.
Talán nincsen akkora audiovizuális orgia, mint a Mario Kart 8 vagy éppen a World esetében, viszont panaszra nem lehet okunk. Az első kör ismerős dallamokkal indul, a második körben az új világ tematikus zenéje szól. Az utolsó körre az egekbe szökik a hangulat, a kanyarba, nyélgázon driftelve veretős életérzést remekül átadják a felcsendülő dalok. Elképesztően fülbemászó a zenei paletta, a személyes kedvencem a Cyberspace pálya szaxofonnal átitatott synthwave muzsikája. De említhetném a játék fő zenei témáját, ahol még a basszusgitár is befigyel. Őszintén bevallom, nem hittem volna, hogy egy versenyzős játék ilyen igényes zenei palettát fog kapni.
Mario, elkezdhetsz félni…
A Sonic Racing: CrossWorlds teljes gázzal robogott be, nagyon úgy fest, hogy a Mario Kart World egy komoly kihívóra akadt. Messzemenő következtetéseket még nem vonnák le, viszont úgy tűnik, hogy a SEGA hallgatott a rajongókra ezúttal. A legújabb részbe sikerült mindent belegyúrniuk: rengeteg jármű, elképesztő testreszabhatóság, dinamikusan változó pályák és portálokon keresztül átszelhető univerzumok. Jól láthatóan hosszú távra tervez a játékkal a kiadó, további ingyenes karakter is várható az elkövetkezendő hónapokban, meg persze pár fizetős DLC képe is feldereng már a háttérben.
Viszont a játék már a jelenlegi formájában is elképesztően szórakoztató, sőt, sikerült a konkurencia szintjét is elérniük. Talán a felemás látványvilágot lehetne megemlíteni, mint legfőbb negatívum, plusz a kissé fapados irányítás is megtréfálhatja az embert. Viszont mindezekkel együttvéve az új Sonic-játék nem akar más lenni, mint ami valójában. Egy pörgős versenyzős program, ami garantáltan csalódok és barátságok ezreit fogja tönkretenni.
A tesztpéldányt ezúttal is köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek! A játékból dobozos kiadás is elérhető, keressétek a viszonteladóknál!