Egy jól irányzott nosztalgiapofonnal könnyen boldoggá lehet tenni. A tavalyi Crash Bandicoot-trilógia újrakiadást nagyon szerettem, és borzasztóan várom a Medievil felturbózását, és természetesen a Warcraft 3 Reforged is a bakancslistámon szerepel. A remastered kiadások szükségessége örök vita a gamerek között, de annyiban megegyezhetünk, hogy vannak csodálatos feldolgozások, és akadnak egyszerű iparos munkák is, amik árnyalják az összképet. A Spyro Reignited Trilogy szerencsére az előbbi kategóriába tartozik.
[h]A bűvös sárkány[/h]
A nosztalgia rózsaszín szemüvegét próbáltam nem afejemen hagyni, ezért szerettem volna kicsit elvonatkoztatni a régi élményektől. Habár a Spyro srác korom egyik kedvenc játéka volt, de a lila sárkány kalandjai emlékeimben kimondottan megfakultak – csak az élményt tudtam felidézni magamban, a játékmenetet már annál kevésbé. Ezért örültem, amikor bejelentették a Reignited Trilogy-t, amiben a három epizód fantasztikus látványvilággal újragondolva a boltok polcaira fog kerülni.
A Spyro-remastered eredetileg valamikor nyáron jelent volna meg, de a fejlesztő Toys For Bob és a kiadó Activision eltolta a megjelenést egészen novemberig, mondván több törődés kellett Spyro-nak. Nem tudom, milyen lehetett az első megjelenés előtt a játék állapota, de úgy tűnik megérte ennyit dolgozni még rajta, mert a végeredmény imádnivaló lett.
Na de, csapjunk is bele: kellett nekünk ez a feldolgozás? Röviden nem lehet erre válaszolni, és igazából játékosa válogatja. Nekem sosem jutott eszembe, hogy de jó lenne, ha újra kiadnák a Spyro-t! Azonban, amikor bejelentették, kifejezetten örültem a hírnek, és végső soron hálás vagyok ezért a remastered-élményért. Másfelől egy jól megalkotott, alaposan újragondolt felturbózott kiadás pedig nem árthat senkinek, főleg, ha az nem teli áron kerül a polcokra. A Spyro három részét tartalmazó kiadás is nyomott áron, nagyjából 11.000 Ft környékén lehet megvásárolni, ami egy elég jó deal.
[h]Fejlesztői gondoskodás[/h]
A Sypro-remastereden egyértelműen látszódik a törődés és a szeretet. Nem is lehetne nem szeretni ezt a cuki lila sárkányt. Az ilyenfajta aranyosság-túladagolás pedig nagyon jól áll a Reignited Trilogynak. A dizájn bámulatosan lett újraalkotva. Minden csupa-csupa szín, és az ellenfelek – noha mindet nagyjából ugyanúgy lehet legyőzni – egyedien néznek ki, ahogy a pályadizájnok is fantasztikus tuningot kaptak.
Az első rész (Spyro The Dragon) kezdeti betanulós pályáit követően a játék egyre nagyobb kihívásokat állít elénk, amik szerencsére egyáltalán nem frusztrálóak – egy-két kivételtől eltekintve. Lesznek olyan pályák, amiknek érdemes később újra nekifeszülni, ha elhagytunk rajtuk valamit, de nem kötelező mindent kimaxolni, ami az olyan kazuároknak lett kitalálva, mint én. A kihívások velünk együtt fejődnek, így az apránként adagolt újabb mechanikák elsajátítása után jó érzéssel tölt el, ha rájövünk a továbbjutás nyitjára.
A történetről nem nagyon lehet érdemben beszélni, azon kívül, hogy Spyro, a bátor ám apró lila sárkány felkerekedik, hogy kiszabaítsa foglyul ejtett társait, vagy épp megmentse a világot egy ripacskodó főgonosztól.
Egyértelműen inkább a játékmenet kapott erősebb hangsúlyt. A Spyro egy platformer elemekkel tarkított gyűjtögetős játék, amiben az a célunk, hogy minél több sárkányt kiszabadítva továbbmehessünk a következő világra (mármint az első résznek – a többiben a fő cél ugyan más, de a gyűjtögetés még mindig a core játékmenet). Közben különböző színű gyémántokat szedhetünk össze, amiknek az első részben nincs igazi célja, csak magunknak jóleső érzés, ha sikerült mindet összeharácsolni a pályákon. A folytatásokban már érdemes minél többet összeszedni, mert egyes pályarészeket csak megfelelő számú gyémánt fejében oldhatunk fel.
Az egyetlen átmeneti negatívumként a feliratozás hiányát tudnám kiemelni. Míg az első részben igazából néhány mondatnál több szövegre nem kell számítani, a folytatások felvezetőiben azért a történetként funkcionáló pár jelenet mellé elférhetett volna egy felirat. Az Activision azt mondta, hogy mivel az eredetiben sem volt, úgy gondolták, akkor itt sem lesz. Érdekes, mert az eredetiben kameranézetet sem tudtunk állítani, és az itt már bekerült. Mindenesetre az Activision nem régiben azt állította, hogy hamarosan érkezni fog felirat a játékhoz. De a játékosok felháborodása is kicsit értelmetlen, hiszen az átvezetőkön kívül, ha találkozunk egy-egy beszédesebb kedvű NPC-vel, náluk rendesen megjelenik egy szövegdoboz. Úgy gondolom, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk a játékkal.
[h]És a folytatások[/h]
Az első rész kezdetleges koncepciója után a második és harmadik Spyro (Ripto’s Rage, Year Of The Dragon) már minden téren fejlődött. A játékélmény sokkal fluidabbá vált, de az alap gyűjtögetés nem változott, amitől nem vesztette el identitását, csupán minden téren sokkal élvezetesebbé vált. Egyébként sem volt nehéz beletanulni az általános játékmechanikákba, de a második részben már kapunk tutorialt is – néha talán túl random időközönként és túl sokat. Bár, az ifjaknak, akiknek netán ez az első videojátéka nagyon hasznos lehet.
Ha gyerkőcök karácsonyi ajándékán gondolkodnátok, akkor igazi arany középút lehet, hiszen nem a Minecraft és LEGO-vonalon mozog, és nem is a lövöldözős-gyilkolós kategóriába csúszik át. A Spyro egyszerű játékmenete gyorsan betanulható, aranyos, színes látványvilága pedig simán lekötheti az ember gyerekét. Nosztalgiázni vágyók sem fognak csalódni benne, kicsik-nagyok, fiúk és lányok egyaránt megtalálhatják az élvezeti faktort ebben a játékban. Úgy sikerült káprázatos látványvilággal és néhány mechanikai módosítással feldobni az alap játékmenetet, hogy közben megmaradtak a szép emlékek, és újfent kisfiúnak éreztem magam, ahogy Spyroval minél több gyémántot próbálok összekaparni a pályákról.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
Csatlakozz a Geek Világ Facebook csoporthoz, ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában!
