Sokakat azonnal kiráz a hideg, mikor meghallják az EA kiadó nevét. Agresszív marketinges húzásaikat általában nehezen viselik a játékosok. Az EA kiemelt szerepet játszott a DLC-k és a játékon belüli vásárlások elterjedésében is. Az egyébként kerek egész játékokat lecsupaszítják, kiadják, majd plusz díj ellenében extra letölthető tartalom néven hozzá lehet vásárolni az adott programhoz a “kiegészítőket”. Ha ez még nem elég, akkor mikro tranzakciókkal magán a játékon belül lehetséges szinte teljesen indokolatlan dolgokat vásárolni. Sokszor ejtettem már szót arról, hogy az EA is egy profit orientált cég, és megpróbálnak minél nagyobb bevételre szert tenni, amivel alapvetően nem is lenne semmi baj. A végfogyasztók azonban mi vagyunk, a játékosok, és csakis mi tudnánk változtatni a kiadó szemléletén azzal, ha nem vásároljuk meg a termékeiket. Ez kicsit olyan, mint a Call Of Duty sorozat esete. Amíg sorra veszik milliók az évente kiadott részeket, addig bizony folyamatosan készülni fognak szalagon a korántsem pazar címek.
Az EA-t napról napra nehezebb kedvelni, hiszen az ő égiszük alatt jelent meg az összes “modern” Need For Speed, amik részről részre egyre borzalmasabbak lesznek, illetve a nem kis botrányt keltő Mass Effect Andromeda is, ami az idei év legnagyobb csalódása lehet a videojátékosok körében. A kiváló ötleten alapuló Titanfall első része is eltűnt hamar a süllyesztőben, amit valamelyest megmentett a folytatás, de valamiért nem értek el áttörést vele sem. Pedig szó mi szó, a Titanfall 2 kifejezetten hangulatos mind egyszemélyes kampány, mind multiplayer fronton is (talán csak rosszkor voltak rossz helyen). De volt itt félresiklás a Battlefield Hardline körül is, a túlságosan polkorrektre sikerült Battlefield 1 is kapott hideget-meleget, de ami talán minden rajongónak őszintén fájt: az elbénázott Star Wars Battlefront remake.
Nem könnyű megfelelni a Star Wars rajongóknak, annyi szent. Főleg, ha mellé betársul egy nosztalgikus élmény, amit szerettek volna újra átélni egy szebb köntösbe bújtatva. Az első két klasszikus Battlefront 2004-ben, illetve 2005-ben látta meg a napvilágot, és kitűnő szórakozást nyújtott minden rajongónak. Menő volt, látványos, és intenzív. Nem volt szükség kampányra (sokáig azt se tudtam, hogy létezik – bár nagyjából olyan, mintha tényleg nem lenne), mert képes volt órákra odaszögezni bennünket a monitor elé.
A 2015-ben kiadott program azonban szinte minden ponton csődöt mondott. Azon kívül, hogy a Frostbite 3 motor dörmögött alatta és arcpirítóan gyönyörű látványvilágot biztosított a játéknak, érdemben mást nehéz lehetne felhozni védelmében. Hol is kezdjem?
A történet
Na történet, az nincs. Nem úgy, mint a Battlefield 1 esetében, hogy alibiből egy hatórás multiplayer tutorialként funkcionáló valamit prezentáltak a készítők. A szó legszorosabb értelmében nem létezik egyszemélyes kampány a Star Wars Battlefrontban. Vannak önálló missziók, amiket brahiból el lehet végezni, de hogy őszinte legyek, abszolút semmi értelme nincs az egésznek. Mondhatnánk, hogy a 2004-es kiadásnak sem volt innovatív kampány módja, de akkoriban teljesen más volt a fogyasztók igénye és a kiadók célkitűzése is. A 2015-ös rész az egyébként is magasan lévő mércét lett volna hivatott megugrani. Főleg úgy, hogy a közel húszezer forintos árcímkéért vannak bizonyos elvárásaik a vásárlóknak. Majdnem ugyanennyibe került 2015-ben a Bloodborne, a Metal Gear Solid V, a Fallout 4, vagy éppen a történelem egyik legzseniálisabb fantasy szerepjátéka, a The Witcher 3. Szóval a lécet nem sikerült megközelíteni sem.
A látvány
Hogy ne mindig csak panaszkodjak, szeretném kiemelni a játék kevés pozitívumának egyikét. A Battlefront grafikája bámulatos. A Hoth hava, vagy épp az Endor buja vegetációja mind-mind fantasztikusan néz ki és úgy alapjában minden részlet a helyén van. A zenék és hangeffektek is kiválóan passzolnak az élményhez. Egy jó minőségű hangfalon, vagy fejhallgatón keresztül pedig remek Star Wars atmoszférát is képes nyújtani a játék.
A tartalom
Hiába a szép körítés, egy játék tartalom nélkül fabatkát sem ér. A Star Wars Battlefront legfőbb problémája az, hogy üres. Az alapjáték csupán egy maréknyi pályával indult, és egy halom játékmóddal. De valahogy ez sem volt az igazi. A felszedhető power upok felejthetőek voltak, űrcsaták egyáltalán nem léteztek, és az összesen tizennégy játszható hős sem volt épp a legjobb választás. A mai játékoktól már elvárjuk a testreszabhatóságot, és ezen is sikerült elhasalnia a Battlefrontnak. Persze a Star Wars univerzuma némileg kötött ezen a téren, tehát rózsaszín stormtrooperekkel és hupikék dupla kardos Dart Vaderrel sem találkozhatunk, de ha sikerül betenni a világ legidegesítőbb fícsörjét, az emote-okat, akkor valamelyest kreatívabb lehetett volna a sisak-szakáll, sisak nélkül szakállal tengelyen mozgó változtathatóság. Egy FPS-shooterben senkit sem érdekelne, de könyörgöm váll fölötti nézetből is láthatjuk karakterünket. Ám itt nem csak a fejlesztők voltak a ludasok, mert a rajongók is kicsapták a hisztit a rohamosztagosok kapcsán. Volt olyan customization opció, amivel sisak nélkül mehettünk a birodalmi katonákkal. Már pedig a rohamosztagosok sosem vehetik le a sisakjukat. Szóval birodalmi fronton két lehetőség maradt: férfi, vagy női páncél.
Ezt még megmenthette volna egy részletes fegyverfejlesztési lehetőség. Ami persze kimaradt a játékból. Tehát summázva hatalmas pályákon lövöldözhetünk egymásra minimálisan testreszabható karakterrel, limitált fegyverválasztási lehetőséggel. Ha random felszedünk egy hős power upot, akkor akár epikus küzdelmet játszhatunk le Leia hercegnő és Palpatine császár között.
Az újabb rókabőr
A Battlefront sírja már meg volt ásva. Megásta magának. Jó mélyre. De ez sem volt elég nekik. Közel 5000 Ft-os árcímkékkel ellátva érkezett egymás után négy darab kiegészítőcsomag. Ezek a következőkkel járultak hozzá a játékhoz: 1-1 pálya (több részből összeállítva), 1-1 új hős, 1-1 új fegyver. Tehát a busás árú minden tekintetben keveset adó alapjáték mellé még lazán elkölthettünk húszezer forintot néhány extra tartalomért.
Összességében a 2015-ös Star Wars Battlefront sok szempontból egy hiányos és üresnek ható játék, amely pusztán a címe miatt képes volt mégis jó eladásokat produkálni.
A távoli űrből azonban felsejleni látszik egy fényes pont. Egyre sürgetőbben közelít felénk. Mi lehet ez? Talán egy új remény…