Igaz a mondás, hogy a valóság legtöbbször sokkal ijesztőbb, mint egyes fikciók. King jellemzően az emberek valós félelmeit csavarja ki horror, vagy thriller sztorikba ágyazva. Az Intézet című regénye még konteós mértékkel is földhözragadt darab, ami egy félelmetes statisztikán alapul: világszinten rengeteg gyerek tűnik el. Vannak csellengők, dacból elszökött kiskorúak, és vannak olyanok, akik minden nyom nélkül szívódnak fel. King kötete az utóbbi jelenségre ad lehetséges, ám annál összeesküvés-szagúbb választ a maga módján.
[h]Hova tűnnek a gyerekek?[/h]
Luke Ellis egy abszolút zseni. Tizenkét éves korára egyszerre két egyetemre adhatja be jelentkezését, és mindenki csodagyerekként emlegeti. Rendkívüli esze mellett néha furcsa dolgokra képes: felfokozott állapotban maguktól becsapódnak ajtók, esetleg egy üres tepsi borulhat a földre minden fizikai ráhatás nélkül. Ha nagyon minimálisan is, de telekinetikus képességei vannak.
Egy éjszaka rejtélyes idegenek elrabolják, másnap pedig egy gyerekeknek fenntartott, vélhetően kormány által üzemeltetett épületben találja magát. Ezt nevezik Intézetnek; hamar kiderül, hogy telepata és telekinetikus képességgel rendelkező (TP és TK) fiúk és lányok laknak itt. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint az X-menben (bár az ötlet valahonnan onnan eredhet): az itteni srácokon állandóan kísérleteznek, oltásokat kapnak, vizestartályokba nyomják őket, majd eltűnnek a Hátsó Részlegben, ahonnan még soha nem került elő egy gyerek sem.
A történet és az alapfeltevés már-már konteókkal vetekszik, mégis működik és hihetőnek hat. King gondoskodik arról, hogy részletesen magyarázatot adjon minden felmerülő kérdésre – vagy legalábbis a legtöbbre.
[h]Ez nem horror[/h]
Mindent egybevetve én kezdem azt érezni, hogy King fárad. Korábbi könyveiben is arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem nagyon érti a modern kütyüket, ami sok helyen komolytalanná tesz egyes jelenetet. Másrészről gyakran bírálja a már ex-elnök Donald Trumpot teljesen indokolatlan helyzetekben. Azzal nincs problémám, ha esetleg politikai állásfoglalás is van egy könyvben, csak illeszkedjen a kontextusba. Hiába egy szereplő, vagy sokadrangú szereplő szájából hangzik el a bírálat, mindenki tudja, hogy ez az író saját személyes véleménye.
Illetve a történet és a cselekmény is egyre inkább kifullad. Nem csak az Intézet kapcsán, hanem lényegében az utóbbi néhány könyvében tettenérhető, hogy King már nem brillíroz úgy, mint annak idején.
És ha kicsit öncélúan is, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a kötet nem horror. Talán van benne néhány rá utaló jel, de sokkal inkább thriller, vagy legfeljebb pszichológiai thriller. Ellenben csomó helyen látom ajánlóknál, hogy “az utóbbi évek legijesztőbb regénye”. Az ijesztő szó nagyon relatív, de King nevével összekötve mindenki ugyanarra asszociál. Viszont ez ebben a formában szerintem minimum átverés, vagy megtévesztés. Értem mögötte a marketinget, de az Intézet során senki se várjon egy vérfagyasztó horrort, mert bizony csalódni fog.
[h]Nem kell még leírni[/h]
Viszont az író rajongóinak azért mégsem kell keseregnie. King még mindig remekül tudja az emberi pszichét nyers valójában bemutatni. Sajnos világunk önmagában is tele van egy csomó rettenetes dologgal, és King előszeretettel merít ezekből. Nagyon érdekes, hogy nem kell semmiféle természetfeletti veszély, vagy egy gyilkos autó – az emberi aljasság mindenen túl tesz. Az Intézet dolgozói teljesen rutinszerűen járnak el minden gyerekkel szemben; lényegében nem is tekintik a bent lakókat gyereknek. Csupán alanyok, kísérleti patkányok, már-már tárgyak, akiknek egy idő után már hazudni is fárasztó. Ezért hát marad a “kuss a neved” és a fizikai bántalmazás.
Az Intézet szerintem erősen meríthetett ihletet (vagy apró ötletmorzsát) az X-menből, amit sikerült átfordítani a saját szájízére. Sőt, elvétve egy kis Stranger Things érzésem is volt, de a vége felé erős flashbackjeim támadtak a 11/22/63 irányából is.
[h]Same in english[/h]
És van még egy dolog, amire szerettem volna kitérni, de ez már nem Stephen King munkásságához kapcsolódik. Az Intézet bolti ára 5000 Ft. Igen, megszoktam már, hogy King művei mindig borsos árat kapnak. Viszont azt nem értem, és nem tudom elfogadni, hogy az egyik leghíresebb író könyvét ilyen ár mellett ilyen vacak fordítással és szerkesztéssel dobják piacra.
Videojátékos szcénában nem ismeretlen, ha megjelenéskor bugos egy alkotás. De azt még lehet patchelni. Egy könyvnél nincs ilyen opció, csak az újrakiadás, de nem is sorolom, hogy az miért elfogadhatatlan ilyen esetben.
Az Intézet szó szerint hemzseg a hibáktól: lemaradó mondatvégi írásjelek, toldalékok, furcsa tagolások, magyartalan mondatok, értelmetlen ragok. Sokszor megakadtam olvasás közben ezek miatt, mert nem tudta hirtelen értelmezni az agyam, amit látok. Újra és újra neki kellett veselkednem egyes mondatoknak, mert annyira nem volt értelmük. Fogalmam sincs mi ment félre, de ilyesmivel szerintem még nem is találkoztam. Persze, előfordulhatnak kisebb-nagyobb bakik bármelyik könyvben, ezekkel rendszerint megértő is vagyok, de az Intézet számos pontján fordult elő égető hiba.
Összességében azért még nem vészesek az író utóbbi könyvei (talán csak a még mindig fáradhatatlan hype, ami övezi, és a méregdrága árcédula adhat okot morgolódásra), sőt bizonyos jeleneteket még mindig olyan emlékezetesen meg tud írni, hogy az hónapokig kísértse az olvasót. Az Intézet alapvetően érdekes, itt-ott felkavaró, néhol humoros regény. A cselekmény néha pattanásig feszül, és letehetetlen a könyv, máskor pedig belassul, és szemforgatással próbálunk átjutni az üresjáratokon. King-rajongóknak már csak elvből sem fog hiányozni a polcáról, de aki még nem ismeri annyira az író munkásságát, valamely korábbi művét tudnám nagyobb szívvel ajánlani.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
