King egyébként sem arról híres, hogy szűkszavúan írna, de a Végítélet a maga kb 1200 oldalával kicsit kimozdított a komfortzónámból. Persze a 11/22/63 és az Az is elég bőlére eresztett regények, tehát nem volt teljesen tájidegen, hogy ekkora King-falatba harapjak.
A Végítélet eredetileg 1978-ban jelent meg, de 1990-ben kiadták a bővített, afféle “rendezői” verziót, ami jócskán hozzátett az alap regényhez. Nem csak oldalak számát illetően vált terjedelmesebbé, de King sokkal-sokkal jobban kifejtette a szereplők életútját is. Hazánkban már csak ez utóbbi, bővített kiadás jelent meg 2001-ben Bihari György fordításában.
A monstre regényből 2020-ban filmsorozat is készült, ehhez időzítve pedig megjelent az újrakötött kiadás az Európa Könyvkiadó gondozásában. Egyelőre a könyv tekintélyes méretét tekintve semleges maradok, de ha egyből negatívummal kellene kezdenem, akkor felrónám, hogy a fordítást nem ártott volna kicsit rendbe szedni. Azt nem tudom, hogy az eredeti, angol nyelvű szövegben mi szerepel, de a húsz évvel ezelőtti szlengek magyar nyelven már nagyon idegennek hatnak. És kétlem, hogy a “kor embere” így beszélt volna a 80-as, 90-es években, vagy akár az új évezred hajnalán.
A fordítástól eltekintve, ami egyébként szintén nem égbekiáltó hiba (az újabb King-regények során jóval többször volt problémám vele), meglepő módon nem voltak nagy problémáim a Végítélettel. Sőt, mi több: hosszú idő óta végre egy igazán kiváló Stephen King-könyvet olvashattam.
[h]Influenza-szezon[/h]
Rejtélyes influenzajárvány söpör végig Amerikán, ami módszeresen szedi áldozatait. Nem kímél fiatalt, öreget, férfit, nőt: aki elkapja a betegséget, egészen biztosan bele fog halni. USA-szerte akadt valamennyi túlélő, akik akaratukon kívül is két pártra szakadnak. A járvány hol összehozza, hol pedig széthúzza a megmaradt képviselőit az amerikai embereknek. King szeret monumentális utazásokat leírni, amelyek értelmezhetőek “körútnak” az USA-ban, illetve spirituális utazásnak is betudhatók. A Végítéletben mindenki vándorol, zarándokol, de egyértelműen tartanak valahova fizikai értelemben és lelkileg is. Ez a párhuzam nagyon szépen jön át a lapokról, de bizony sok türelem kell ahhoz, hogy átrágjuk magunkat az 1200 oldalon és megértsük a háttérben húzódó nagyon is erős gondolatokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
[h]Mindig az ember…[/h]
Ahogy már megszokhattuk Stephen King módszereit, a kezdeti felütésből szinte sosem tudhatjuk, hova fajul az adott könyv története. Ez alapból rengeteg izgalmat rejt, és szerencsére a folyamatos csavarok, vagy a cselekmény haladása sem tűnik mesterkéltnek. Sőt, azzal sem árulok el titkot a Mester rajongóinak, hogy a fókusz minden esetben a mindenféle élethelyzetből kikerült szereplőkön van. Ezúttal King elég sok – mármint rengeteg – karaktert mozgat. Fejezetről fejezetre érnek össze a szálak, és egyre jobban elmélyedhetünk a járvány által megtépázott emberi sorsokban.
Itt sem áll meg az író, mert a könyv kábé felénél beinduló tényleges cselekmény a metafizikai gondolkodnivalón kívül is tartogat bőven meglepetéseket. Műfajilag pedig ismét mindent bedob az író. Van itt erős dráma, egyéni karakterdrámák tömkelege, thriller és persze horror motívumok is akadnak szép számmal.
King könyveiből megismerhettük, hogy a természetfeletti nélkül is az emberek a legnagyobb szörnyetegek. A Végítélet pedig nagyon jól érzékelteti mi a különbség a túlélés miatt minden eszközt megragadó elkeseredett ember, és a velejéig romlott, önző, pusztán a gonoszság ereje által hajtott személy között.
Elrettentő hossza ellenére is kellemeset csalódtam a Végítéletet illetően. De lehet nem is kellett volna fenntartásokkal kezelnem, hiszen ez a kötet az író fénykorából származik. Abból az időből, amikor szerintem a legjobb történetei születtek.
Összességében tehát a Végítélet egy durván felduzzasztott apokalipszis-történet telis tele remekül megírt karakterekkel és nagyszerű drámával felvértezve. A járványtéma egyébként is aktuális, habár ne legyenek illúzióink: az ég világon semmi köze a COVID-hoz, és King valójában nem egy látnok zseni, aki negyven évvel korábban megjósolta a jövőt. A kötet legnagyobb hibája, hogy baromi hosszú. Ha ennél könnyedebb alkotásra vágyik az olvasó, nem tudom okolni miatta. Viszont azt kell mondanom, hogy utólag nagyon is megérte végigmászni ezen az 1200 oldalon. King jobb írásai közé tartozik, és bevált eszköztárát nem fél teljes gőzerővel bevetni, hogy maradandó élményt okozzon az olvasókban.
A kötetből a CBS 2020-ban minisorozatot is készített, amely kifejezetten negatív értékeléseket kapott. A főbb szerepekben James Marsden, Amber Heard, Alexander Skarsgård, Odessa Young, Whoopi Goldberg látható.