Itt van, eljött a pillanat, amire közel 10 éve vártunk. A 80-as évek nosztalgiáját prímán megidéző Stranger Things kellemes, sythwave-et duruzsuló, Steven Spielberget és Stephen Kinget megidéző, rejtélyekkel és horrorral gondosan tarkított ifjúsági sorozata meghatározta az utóbbi egy évtizedet. Nem csak popkultúrális szempontból volt fontos, de átírta a streaming szabályait, és a Netflix legsikeresebb alkotásává vált.
A horror, a cheesy dialógok, a D&D-s utalások, a mesteri zenei aláfestés és az ügyesen felépített karakterek pedig egyaránt hozzátettek ahhoz, hogy mindenki beleszeressen a nosztalgia csalfa tükrén keresztül nézett 80-as évekbe.
Azóta viszont a kisfiúkként és kislányokként megismert főszereplők meglett felnőttek lettek. Körülöttünk megváltozott a világ, és hát mi magunk, a nézők is közel egy évtizeddel idősebbek lettünk. A hype meg az elvárások ez idő alatt hatalmassá váltak, és igazából bármit is virítottak volna a Duffer-tesók, valószínűleg ugyanúgy megosztó véleményekkel találkoznánk a lezárás kapcsán.
De a szubjektív elvárásokhoz képest sem mehetünk el amellett, hogy a Stranger Things záró etapja csak úgy hemzseg a hibáktól. És az olyan problémáktól, amiket pont a sorozatnak a sikere eszkalált eddig a pontig.
2025 utolsó másfél hónapjában három felvonásban érkezett a végső nyolc epizód, aminek az lett volna a célja, hogy minden szálat elvarrjon. Hogy minden kérdésre választ adjon, és megadja a méltó lezárást a szereplőknek, meg persze a rajongóknak is. Hogy ez sikerült-e, azt a következő néhány bekezdésben próbáljuk kideríteni.
Figyelem! A cikk innentől kezdve spoileres!
Búcsú Hawkinstól
A Stranger Things két atyja, vagyis a Duffer-fivérek sötét karácsonyt ígértek, célozva arra, hogy az utolsó pár rész nagyon kemény lesz, és csak úgy hullani fognak a karakterek. Ehhez képest egy tét nélküli, és összecsapott finálét kaptunk, amiben egy pillanatig sem próbáltak a komfortzónából kikacsintani.
Az előző évad történései óta eltelt 4 év, Tizi lázasan készül a Nagy Összecsapásra, a katonaság ellepte Hawkinst, a megismert szereplőgárda pedig portyákat szervez a Hellyel lefelébe. Majd kiderül, hogy Vecna él és virul, és elképesztő világpusztító tervet szövöget az Elmenyúzóval karöltve.
Kábé az első 3 rész nettó expozíció, és utólagos belemagyarázás. Meg lore-bővítés. És pont az ilyen ad hoc jellegű hozzátoldások miatt akkora lyukak keletkeztek a sztoriban, amibe egy kifejlett demogorgon is simán beleesne.
Az utolsó rész dinamikája is hagy némi kívánnivalót maga után. A több, mint kétórás játékidő első felében elérjük a csúcspontot. A csapat egy kifejezetten antiklimatikus harc után legyőzi Vecnát, utána még vagy 50 percig nézhettük, ahogy szépen, ragacsosan elbúcsúzunk mindenkitől.
Furcsa dolog összerogyni a siker alatt
Valahol pont a Stranger Things sikerének és a Netflix észveszejtő berobbanásának köszönhetjük, hogy az utóbbi évtizedben jócskán elterjedtek az olyan kontent-szagú sorozatok, melyekben ugyan állandóan történik valami, és miközben nézzük, valóban jól szórakozunk, de rögtön utána már alig emlékszünk rá.
És sajnos a Stranger Things utolsó évadának szinte az egésze ilyen. Az egy, másfél és kétórás játékidőket röhögve kitölti, és egymást érik a pörgős akciójelenetek, de ezek mégsem hatnak koherensnek, vagy emlékezetesnek. A szereplők random ugrálnak konklúziókra, és úgy tűnik, mintha maguk a Dufferék sem lennének tisztában a saját szabályaikkal.
Mintha csak hevenyészetten egymásra felhúzott jeleneteket néznénk, amiket nagyon halvány cérnával fűztek össze. Nem tudom mi történhetett, de az egyébként remek színészi teljesítmény rendesen leromlott. A magyar szinkron borzasztó mélyrepüléséről meg inkább nem is szeretnék beszélni.
A karaktereknél már korábban remekül megkezdett ívek lettek sutba dobva, a Vecna elleni nagy összecsapás rövid, és teljesen tét nélküli. A sorozat kvázi főszereplője, Tizi alig kapott játékidőt, míg más, jóval marginálisabb vagy tök új szereplők lettek előtérbe helyezve.
Hellyel lefelé ülve a lovon
Dufferék soha nem tervezték idáig a sorozatot, és egyértelműen látszik is, hogy az írói képességük nem is kompatibilis ezzel az ötévados formátummal. Ez abból is látszik, hogy a sorozat feléig a Hellyel lefelé, a demogorgonok és az Elmenyúzó is egy önmagukban értelmezhető, kozmikus entitás részeként működtek. Vecnát a semmiből rángatták be, amivel magukra húzták a problémát, hogy utólag kell magyarázkodni, meg átírni a háttérsztorit.
Egy ideig nem is volt ezzel baj, mert Henry tragikus múltja, és Vecnává válása kellően érdekes volt, és még bele is illett a sorozat világába. Az ötödik szezonra viszont a karakter korábbi jelleméből nem sokat látunk, sokkal inkább sztereotíp, világpusztító gonosztevő lett belőle.
Nem szeretnék minden egyes írói bakit meg plot hole-t felsorolni, mert akkor még sokáig élvezhetnénk egymás társaságát a kedves Olvasóval, de étvágygerjesztőként azért itt van pár felvetés, amire nem kaptunk megfelelő választ.
Mi történt az előző évad végén belengetett apokaliptikus hangulattal? A katonák csak úgy leléptek? Hogy tudott Max elballagni, ha két évig kómában volt? Hogy lehet Hopper újra rendőr, ha mindenki halottnak hitte? És ez csak néhány szemet szúró baki, amire vélhetően már sosem kapunk magyarázatot. A kitartó hardcore rajongók próbálják menteni a menthetőt, és előálltak egy elmélettel, miszerint ezek nem írói malőrök, hanem tudatosan elhelyezett jelek. És valójában mindannyian, még a nézők is Vecna elméjében ragadtunk.
Van, aki pedig már a copiumtól nem lát tisztán, és abban bízik, hogy a Netflixnél ott van egy meglepetés 9. epizód, ami aztán úgy helyretesz mindent, hogy mindenki csak pislogni fog. Tudom, hogy a remény hal meg utoljára, de azért nagy tétben nem ajánlom, hogy fogadásokat tegyetek rá.
Verdikt
Meggyőződésem, hogy egy közel 10 év alatt felépített sorozatnak, amit ráadásul gigantikus hype is övez, nem lehet minden elvárásnak megfelelő lezárást összehozni. A Stranger Things fináléja ígyis-úgyis megosztó lett volna. Sajnos azonban az a helyzet, hogy még ha ezt figyelembe is vesszük, akkor sem mentesíthetjük a számos hibája alól.
A streaminges gigaprodukció látványra is megváltozott, amitől a tónusa és a műfaji sajátosságai is más megvilágításba kerültek. Szó szerint. Az effektekre alapvetően nem panaszkodhatunk, de azért a CGI minősége gyakran megbicsaklik. De azért a jelenetek szépen fel vannak véve, a tempó, pár melodramatikus leágazástól eltekintve általában feszes. És maga az évad, ha csak önmagában nézzük, akkor egészen szórakoztató élményt nyújt.
Ha valamit kitartóan magas kvalitással le tudtak hozni a készítők, akkor az a zene. Az aláfestő dallamok és a számok kiválasztása továbbra is masszívan fantasztikus.
A számos hülyeséget, és a nyolc epizód csalódást keltő minőségét félretéve az utolsó néhány perc gyönyörűen lett megkomponálva, és tiszteletteljes végső lezárást adott a szériának.
Talán azt egy kicsit túlzásnak érzem, hogy a Trónok harca lezárásával együtt emlegetik egy lapon. De a Stranger Things utolsó etapja valóban nem ütött akkorát, mint amekkorára a készítők és a rajongók által generált hájp megkövetelte volna.