Mikee: A Tatsuki Fujimoto 17-26 antológia kapcsán merült fel bennem, hogy mégis milyen ember lehet Tatsuki Fujimoto. Gondolom, hogy tipikusan az a pali, akit nem kérdezünk meg arról, hogy hogy van. A káosz mestere neve általában a Chainsaw Man széria kapcsán kerül szóba, viszont emellett egy rakat egyéb projekt is kötődik a nevéhez, legyen az a Look Back vagy a Fire Punch mangák. Mivel a Chainsaw Man: The Movie – Reze Arc kritikát sikerült összehozni az utolsó utáni pillanatban Chewie kollégával, így adta magát a dolog, hogy az antológia sorozatról is közösen firkantunk valamit.
Ezúttal hat stúdió adaptálta azokat a one-shot mangákat, amiket tizenhét és huszonhat éves kora között írt. A két kötet 17–21 és 22–26 címmel látta még meg a napvilágot 2021 októberében és novemberében. Az Amazon Prime pedig tavaly novemberen állt elő az adaptációval. Elöljáróban annyit, hogy egyértelműen tetten érhető a mester kézjegye ezeken a rövid szösszeneteken. Minden részt bemutatunk pár mondatban, csak hogy lássátok, hogy mivel is állunk szemben.
Chewie: Amolyan érdekességként felhoznám, hogy alapvetően nagyon kevés mangakának adódik meg a lehetőség, hogy a korábbi one-shot mangáit újból kiadják, vagy akár egy ilyen adaptációval legyenek megáldva. Junji Ito felhozható példának, de mindannyian tudjuk, hogy mennyire csapnivaló lett a végeredmény a legtöbb esetben. Ezek a történetek különböző magazinokban vagy akár valamilyen verseny keretében debütáltak először.
Nekem még bőven a Look Back, bőven a Chainsaw Man Part 2 előtt volt lehetőségem ezekhez a rövid történetekhez, amelyek már első olvasásra is szórakoztatóra és emocionálisra sikerültek. Maga Fujimoto is azért ült sokáig a projekten, mert a saját szavaiból kiindulva irtózatosan lusta volt borítókat rajzolni a kétkötetes antológia-sorozatnak: nem is várnék más indokot a modern kori Go Nagaitól.
A Couple Clucking Chickens Were Still Kickin’ in the Schoolyard
Mikee: A legelső rész, ami hangulatában abszolút megágyaz Tatsuki Fujimoto 17-26 sorozatának. Alakváltó űrlények igázzák le a Földet, akik mi mást ennének, mint emberhúst. Haszonállatként tekintenek ránk, akik amúgy intelligensek. Viszont különbséget nem tudnak tenni egy csirke és egy ember között. Két emberi túlélő, Yūto és Ami az alien suli udvarán csirkejelmezben éldegél, idővel persze fény derül a titkukra az alien diák, Yōhei jóvoltából. Az első rész az ember és a környezete viszonyát taglalja, avagy mi mennyivel vagyunk különbek az állatoknál? A békés együtélés is felmerül, persze csak ideig-óráig működhet, mert senki sem tudja meghazudtolni önmagát és a természetét. Kifejezetten sötét tónusú az első rész, a vegán / húsevő létforma ellentéte feszül egymásnak. A idegenek dizájnja pedig egyértelműen a Chainsaw Man-t idézi meg.
Chewie: Tartom magamat ahhoz, hogy ez a tökéletes betekintés Fujimoto elméjébe. Őrültség és kreativitás a toppon, és emellett sikerül egy tökéletes egyensúlyt találni a realizmus és az idegenek ábrázolásában. De azért kaptunk egy izompacsirtát iskoláslányként. Szörnyen hiperaktív és szórakoztató az animáció, maga a feldolgozott téma (felsőbbrendűség, posztapokaliptikus világ) lehet, hogy nem a legeredetibb, de a 2009-es Shingeki no Kyojin koncepcióját juttatta eszembe.
Sasaki Stopped a Bullet
Mikee: A második rész az, ami egy kicsit gyengébb lett, Sasaki, a főhős görög istennőként tekint tanárára, Chieko Kawaguchi-ra. Egy nap aztán a tanárnő múltjára fény derül, korántsem olyan makulátlan görög hérosz, mint ahogyan a srác gondolja róla. Avagy bármikor betoppanhat egy kikosarazott középiskolai hódoló. Vicces volt, hogy a fizika törvényeit is meghazudtolhatod, csak elég képzelőerő kell hozzá. Szóba kerül a gyász feldolgozása és a sorsunk, ami nincsen eleve elrendelve, hanem mi alakítjuk a jövőnket. Avagy a Holdra is eljuthatsz, csak pénz, idő és kitartás kérdése. Mondjuk eleve problémás a tanár-diák szerelmi viszony, az epizód nem is nagyon megy bele mélyebben.
Chewie: Több helyen is, nem túl meglepő módon, pont ezt az epizódot tartották az egész antológia leggyengébb próbálkozásának, és nehéz nem egyetérteni: elképzelhetetlen, hogy a tinik ne lettek volna belezúgva az akkori tanárjaikba. De ahogy Mikee is írta, igazából többet nem is csinál ezzel a szállal, kicsit olyan összevissza érzete volt az epizódnak. Annyi biztos, hogy tökéletesen replikálta Fujimoto akkori durva, skiccszerű stílusát.
Love is Blind
Mikee: Tudjátok van az a tipikus romantikus anime, amiben a főhős próbál szerelmet vallani, de mindig közbejön valami. Ibuki, az osztályelnök próbálja bevallani az érzéseit hű társának, Yuri Kōnosu-nak. Persze az univerzum állandóan közbeszól, alienek szállják meg éppen a Földet, vagy valaki a vallomás közben próbálja meg őket kirabolni. A lényeg az egészben? Amilyen vakok vagyunk, a társunkat ott találjuk meg, ahol nem is keresnénk elsőre. Önmagunk mellett. A humora mellett a látványvilág is kellően elborult, a színkavalkád néhol már erősen túlzó. A végén már azért imádkozol, hogy jöjjenek már végre össze ezek ketten. Ennyi szenvedés után megérdemelné szegény Ibuki.
Chewie: Fujimotót az akkori szerkesztője előszeretettel gúnyolta, hogy pl. egy 16 oldalas történetet is 32 oldalból képes elmesélni. És erre a (jogos) kritikára készült válaszként a Love is Blind, az első olyan one-shot manga, amivel díjat is nyert, és emellett az egyik személyes kedvenc történetem.
A premissza egyszerű, nem is akar több lenni, és nagyon könnyű azonosulni vele. Mindannyian voltunk olyan helyzetben, hol iskolában, hol egy könyvtárban, vagy akár egy szórakozóhelyen, amikor mindvégig az orrunk előtt volt az az illető, akit randira szeretnénk hívni, de egyszerűen nincs meg az a kurázsi bennünk. Ja, meg persze hirtelen ki akarnak rabolni minket, illetve a földönkívüliek is pont most tervezik meghódítani a Földet. Rövid, lényegretörő és egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Shikaku
Mikee: Shikaku, a bérgyilkos megkapja élete melóját. Ki kell nyírnia a vámpírt, Yugeru-t, aki már kurvára unja az öröklétet. Közben elkezd valamit érezni a vérszívó iránt. Eléggé elborult rész, két halálosan unatkozó, magányos lélek egymásra találása. Avagy mindig lesz valaki, aki legalább annyira dilis, mint te. Eleve tetszett a felütés, hogy a főhősnő kifejezetten szabadon kezeli a morális kérdéseket, a nehéz gyerekkor, a toxikus szülői háttér alaposan megágyazott a „beteg” elméjének. Mondanom sem kell, a 4-ik rész csak úgy tocsog a vérben, szerintem még Tarantino is megirigyelné ezt a fajta explicit ábrázolást. Szerencsére nem megy át öncélú erőszakpornóba, a groteszk humor gondoskodik a poénokról.
Chewie: A Shikaku szerintem egy eléggé megosztó történet lesz sokak számára, de kétségkívül van valami bájos abban, ahogyan két ember egymásra talál, és képes megnyílni a másik előtt bármiféle nehézség nélkül, annak ellenére, hogy korábban az alapvető érzelmek kimutatásával is gondban volt. Nem kizárt, hogy a való életben is csak egy vámpírra lenne szükség, hogy beolajozódjon ez a fajta gépezet. Shikaku és Yumeru karaktere pedig Makima és Barem prototípusának tekinthető, mind megjelenésben, mind morális kérdésekben, mind karakterjellemre.
Mermaid Rhapsody
Mikee: Az ötödik rész ismét egy kicsit gyengébbre sikeredett, kaptunk egyfajta Rómeó és Júlia történet. Főhősünk, Toshihide árvaként a suli helyett a tenger fenekén lévő zongorán játszik, így idézi fel elhunyt édesanyja emlékét. Shiju, a sellő megmenti, és ezzel kezdetét veszi a bimbózó románcuk. A sellők ugyanis emberhúson élnek, viszont zongorázni meg elfelejtettek. Két világ találkozik, miközben a múlt elengedése, a traumák és a gyász feldolgozása is szóba kerül.
Szívmelengető romantikus epizódot kaptunk, én egy kicsit erőltetettnek éreztem a romantikus szálat. Meg persze kell bele valami bonyodalom, ami a végére varázsütésszerűen megoldódik. A környezetvédelem, a bolygónk, az óceánok védelme mellett az ember és a környezete viszonyát is taglalja ez a rész. Plusz pont, hogy a zenék kifejezetten tetszettek, a színes-szagos látványvilág pedig elvitte a hátán az egészet.
Chewie: Az első olvasásnál egy kicsit bizonytalanul álltam fel. Mi is akart ez végül lenni?
Egy kicsit vicces, helyenként morbid, de mégis szívmelengető romantika? Egy allegória a gyászra? Esetleg egy figyelmeztetés arra, hogy a környezetszennyezés még mindig mennyire valós probléma?
És az a helyzet, hogy most sem lettem okosabb. A trópusi színvilág és a zenei aláfestés javít az összképen, de abszolút nem tudnám a legjobbak közé sorolni.
Woke-Up-as-a-Girl Syndrome
Mikee: Egy újabb Fujimoto-féle agymenés, amit nem láttam jönni. Toshihide egy nap lányként ébred fel, így kénytelen újraértékelni barátnőjével, Rie-vel való kapcsolatát. Plusz hogy ne legyen egyszerű, Rie testvérére, Akirára is elkezd másképp tekinteni a srác. Persze az osztálytársak elkezdik szekálni az új teste és a személyisége miatt. Már korábban is kapta az ívet, mivel fiú testben sem állt ki magáért. Avagy az iskolai bullying nem válogat, mindig találunk okot egymás szekálására.
Kénytelen szembenézni az új kihívásokkal, plusz az identitását is újra fel kell fedeznie. Meg el kell döntenie, hogy ő akkor miként definiálja magát. Mondanám, hogy tipikus woke rész, de annál sokkal több van benne. Szóba kerül a transzneműség kérdésköre, amikor az ember belső nemi identitása nem egyezik meg a születéskor megállapított biológiai nemével. Mondjuk esetünkben Toshihide fiúként gondol magára, csak éppen lány testben kénytelen élni. Mondanom sem kell, ez okoz jópár vicces szituációt. Ez volt az a rész, amit még simán tovább bírtam volna nézni.
Chewie: Fujimoto mindenféle erőfeszítés nélkül jobb, elgondolkodtató, érzelmileg felkavaró és mégis inspiráló romantikus történeteket ír, mint azok a mangakák, akik évek óta futtatják az amúgy elfáradt, köröket futó sorozataikat. Nem véletlen, hogy pont a „Woke-Up-as-a-Girl Syndrome” kapta a legnagyobb publicitást a közösségi médián.
Az egész annyira stílusos, annyira magabiztos, és ehhez párosítva a szokatlan színvilág és remek kompozíció egyszerűen hipnotikussá teszi az amúgy 12 perces játékidőt. Érződik, hogy az animátorok is remekül szórakoztak ennek elkészítése közben. Könnyű és picit lekezelő elkönyvelni a „Woke-Up-as-a-Girl Syndrome„-ot egy egyszerű szerelmi történetnek: itt már nemcsak a romantikáról van szó, hanem az önszeretet fontosságáról is, aminek gondolatával és fontosságával főszereplőnk, Toshihide is nehezen barátkozik meg.
Szerintem elítélni egy srácot csak azért, mert lányosan viselkedik, irtózatosan ciki, elavult és degradáló. Tavaly októberben voltam először cosplayben a MondoConon, és természetesen Kobenire esett a választás. Szörnyen jól éreztem magam benne, igazából nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jövőben is fogok még lány karaktereket cosplayezni.
Nayuta of the Prophecy
Mikee: Na ez volt az a rész, ami már egyértelműen felfogható a Chainsaw Man széria előfutáraként. Nayuta, a szarvas démon, az eljövendő vég hírnöke, paranormális képességekkel és egy kissé pszichopata beütéssel. Az erkölcsi korlátok nem nagyon léteznek nála. A bátyja, Kenji viszont mindent megtesz azért, hogy megvédje a lányt a külvilágtól. Meg persze próbálja megfékezni a vérszomjas démont, ami a húga testében lakozik. A központi üzenet, a testvéri szeretet mindent felülír. Még ha nem is értjük a másik viselkedését és reakcióját. A közvélemény számára meg mindig kell egy aktuális bűnbak, akit lehet okolni mindenért. Avagy ne fesd az ördögöt a falra, mert eljön és kibelezi a teheneidet.
Power karakterdizájnja a Chainsaw Man szériából egyértelműen Nayuta karakteréből ered, plusz az okultista, démonos téma is ismerős lehet a későbbi sorozatból. A szarvas ördög természetéből fakadóan gore részekből nem lesz hiány ebben a részben. A prófécia természetéből fakadóan van egyfajta világvége hangulata a Nayuta of the Prophecy-nek, szerencsére ez a „darkos” atmoszféra sosem nyomja el a könnyedebb, viccesebb részeket.
Chewie: Kicsit vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert alapvetően sok aspektusa pedig telitalálat. Az első jelei a valódi világépítésnek és az okkultizmusnak egy Fujimoto-műben. Nayuta későbbi szerepe a Chainsaw Manben. A testvér dinamika, ami később a Fire Punch egyik pilléreként szolgál. A „gonosz” ábrázolása egy aranyos, de mégis szerethető szögből. A világ szürreális képei a vibráló színeknek köszönhetően nagyon jól átjönnek animálva, de – és ez valószínűleg csak rám jellemző – úgy éreztem, hogy fekete-fehérben minden sokkal baljósabbnak és reménytelenebbnek tűnt. Azonban elmondható, hogy ez egy figyelemre méltó történet a családi kötelékekről és az egymás segítésének jelentőségéről.
Sisters
Mikee: A Tatsuki Fujimoto 17-26 antológia zárása lett talán a legerősebb mind hangulatában, mind üzenetében. Mitsuko középiskolai aktportréját a művészeti sulija bejáratánál állítják ki, miután húga, Kyōko festménye elnyeri a fődíjat egy rangos művészeti versenyen. Mivel az iskolai hagyományok szerint a lánynak egy évig el kell viselnie minden egyes nap a kép látványát, korántsem boldog.
Főleg hogy az iskola nagy része a lefestett mellei látványán csámcsog. Ezért bosszút akar állni a húgán. Aztán persze az akciója a visszájára fordul. Nyomokban itt már tetten érhető a Look back anime, itt is szóba kerül az inspiráció, a művészet és az alkotás kérdésköre. A két testvér között fokozatosan épül ki újra a rég megszakadt kötelék, amit korábban Mitsuko tudatosan épített le. Avagy a rivalizáló ellenére is hatással vannak egymásra. Ki más követne téged az alkotói úton, mint a testvéred?? Méltó lezárása a sorozatnak, vicces és szívmelengető részekkel egyaránt meg lettünk áldva.
Chewie: Egy másik személyes kedvencem. Egyesek ezt a gyűjtemény „Look Back”-jének nevezhetnék, és nem is lennének távol az igazságtól.
Hasonló a kiindulási pont, ugyanúgy a művészetet és a vele járó dilemmákat mutatja be, de egy jelentős csavarral: ezúttal két testvérről van szó, nem pedig Fujino és Kyomoto mentor-tanítványi kapcsolatáról. A Nayuta of the Prophecy-hez képest ugyanúgy itt is a családi kötelékek fontossága kap hangsúlyt, de ezt sikerül egy jóval emberibb és földhözragadtabb tálalásban prezentálni.
A testvérpáros kapcsolata furának tűnhet elsőre: a rivalizáció érezhető, ami főleg abban mutatkozik meg, hogy festményeik vizuálisan és hangulatilag mennyire ellentétesek egymással. Míg Mitsukóból érződik a frusztráció, a megfelelési vágy, a kreativitási válság, a hobbiból való menekülési kényszer, addig a húga, Kyoko valóban felnéz a nővérére, és azt szeretné, ha jobban odatenné magát abban, amit mindketten szeretetből csináltak nagyon sokáig.
Mint ahogy a 2024-es Look Back anime megtanította a mostani generációnak, és belegondolva nekem is tavaly év végén: nincsen semmi szégyellnivaló abban, ha segítségért fordulsz, mert nem leszel emiatt kisebb mások szemében – sem a barátaid, sem a kollégáid, sem a saját családod esetében.
Amikor a láncfűrész már a lélekbe vág
Mikee: A Tatsuki Fujimoto 17-26 antológia tökéletesen reprezentálja nekünk, hogy Fujimoto már jóval a láncfűrészes ember előtt letett valamit az asztalra. Mondanom sem kell, egyértelműen tetten érhető a mester kézjegye ezeken a rövid szösszeneteken, amik még ha különálló darabok is, összességében egy egészet alkotnak. Hangulatukban merőben eltérnek egymástól, a káosztól kezdve a harmónián át széles a skála. Egy színes műfaji kavalkádot kapunk, amiben a romantikus animéktől kezdve a tipikus shōnen művekig minden is előfordulhat. A látványvilág és az egyes részek már előrevetítik a Chainsaw Man felbukkanását, viszont az tény, hogy Fujimoto az az alkotó, akire érdemes figyelni.
Chewie: Valahol sajnálom, hogy nem lett ennek a projektnek akkor visszhangja, de szerintem könnyen betudható a szintén akkortájt debütáló Reze film bombasztikus sikerének, amit ugye magyar mozikban is vetítettek. Ettől függetlenül rég volt olyan anime, amit zsinórban kétszer végignéztem különböző társaságokkal, és bármennyire is ki vagyok akadva attól, hogy a Chainsaw Man Part 2 mennyire nem akar véget érni, mennyire nem tudja, milyen irányba menjen már, azért Tatsuki Fujimoto puszta léte és kreativitása igencsak szükséges volt a mangaiparnak.
Nem feltétlenül gondolom, hogy akkora tábort fog tudni maga köré gyűjteni az antológia. Itthon nyomát sem láttam annak, hogy bárki cikkezett volna róla, vagy úgy bárkit igazán érdekelt volna a baráti körömön kívül. Tényleg nem gondoltam volna, hogy pont ez az antológia fog adaptációt kapni, de szívből örülök, hogy ezen az idővonalon vagyunk (és továbbra sem hiszem, hogy a világ készen áll egy Fire Punch animére).