A Bandai Namco Entertainment Tekken szériája egyidős az emberiséggel… Vagy ha azt azért nem is, de mindenképp idősebb, mint a Sony PlayStation konzolja. Az első rész még árkád gépekre jelent meg, majd 1995-ben portolták át az otthoni masinára. A verekedős játékok rajongói számára gyakorlatilag megkerülhetetlen alkotás. Hatalmas rajongótáborral büszkélkedhet, ezért is meglepő, hogy közel 10 éve annak, hogy a Tekken 7 napvilágot látott.
Az új rész már igencsak esedékes volt, nem csak a sztori érdekében. A vetélytársak mellett már az alap játékmenet és grafika is több helyen elavultnak érződött. Arról nem is beszélve, hogy 2021-ben érkezett utoljára új tartalom Lidia Sobieska személyében. A sorozatnak az 1994-es megjelenése óta hivatalosan ez már a nyolcadik része (ha nem számítjuk a mindenféle crossovereket ésatöbbit) ahol a fókuszban továbbra is a Mishima és Kazama família rendbontása áll. A játékot azonban mindig új karakterek és mozdulatok színesítik. Így azok is izgatottan vehetik kézbe az új részt, akik a családi dráma helyett csak harcolnának egy jót.
Mint általában a korunkbelieket, engem is kiskoromban szippantott be a Tekken 3 a meglepően szórakoztató összecsapásaival. Ahol még akkor is sikerérzete lehetett az embernek, ha nemes egyszerűséggel csak belefejelt a kontrollerbe (rád nézek Eddy Gordo). A fősztori közel összes harcát megvívtam az eltelt durván 30 év alatt. Ennek ellenére engem kifejezetten hidegen hagy a történet végkimenetele. Azonban továbbra is úgy vártam a megjelenés dátumát, mint a messiást. A megannyi színes és szagos (dinó.. khm) szereplőt felvonultató sorozat nyolcadik része nem csak egy minden eddiginél csavarosabb sztorit, új karaktermodelleket és szinkront ígért. Hanem impozáns mozdulatokat és fantasztikus grafikát is, aminek a hypeja nem csak a régi rajongókat hívta vissza, hanem megannyi új játékost is bevonzott.
Kérsz egy Tas Lee-t?
A Namconál érezhették, hogy a játék nagyot fog szólni és sok-sok kezdő, ugyanakkor lelkes harcművészt köszönthetnek majd a pályákon. Hiszen az első újdonság ami szembetűnik, az a meglepően részletes tutorial mód. Azoknak sem kell azonban félresöpörni ezt az etapot, akiknek minden mozdulat a kisujjában van. Mivel az egész egy végtelenül bájos mini „mesén” keresztül épül fel, ahol még saját személyre szabott avatarunkat is elkészíthetjük. A történet szerint igencsak kezdők vagyunk. Barátunk „Tekken Professzor” Max oldalán viszont pár meccs alatt úgy kikupálódunk a különféle mozdulatok és mechanikák elsajátításával, hogy hamarosan még a mogorva világbajnokot is letaszítjuk a trónjáról. Természetesen nem csak az öklünkkel, hanem a barátság mindenható erejével. Kis karakterünknek azonban ez után sem kell örök búcsút intenünk. Tekken Lounge néven egy külön rész épül aköré, hogy vele rohangálva csatlakozzunk be különböző játékmódokba, megkeressük barátainkat vagy új riválisokat szerezzünk.
Említettem, hogy visszatérő játékosként sem árt, ha belemerülünk egy kicsit a magyarázó részekbe. A bemelegítő harcok között ugyanis további újdonságokat is felfedezhetünk. A hétben megismert Rage Art (amikor kevés hp-n kvázi mindent vagy semmit alapon epic mozdulatokat süthetünk el) mellett egy új mechanika, a Heat System is helyet kapott. Ezzel elsősorban agresszivitásra szeretnék a játékosokat ösztönözni. Nagy vonalakban, ez egy pici csík az életerő sávunk alatt, amit a meccs bármely szakaszában elnyomhatunk. Segítségével pedig erősebb, „védhetetlen” (minimálisan sebződünk blokk alatt) mozdulatokat oldhatunk fel. Azonban jól meg kell gondolni, hogy mikor élünk ezzel a lehetőséggel, ugyanis nem tart örökké. Bizonyos mozzanatok pedig instant le is nullázzák. Az egyes menetek azonban nem csak ettől lettek sokkal érdekesebbek és kiszámíthatatlanabbak. A „chip damage” névre keresztelt sebzést vissza tudjuk tölteni, vagyis harcosunk a bevitt találatok alapján gyógyítja saját magát.
Az összecsapások tehát pikánsabbak és izgalmasabbak, mint valaha, a megannyi új kombóról nem is beszélve. Minden karakter gazdagodott több-kevesebb új mozdulattal, néhányuk játékstílusát ezzel igencsak megváltoztatva. Ha valamikor, most tényleg érdemes lehet beletanulni a játékba, annyi az újdonság mindenki számára.
Az Ördög a történetben rejlik
A Tekken azonban sehol sem lenne a „Vasököl Viadal” és a köré épült családi konfliktusok nélkül. Ha az évek alatt elvesztettük volna a fonalat, vagy teljesen újként érkezünk a történetbe, hasznos lehet a sztori mód előtti pár perces összefoglaló videókat megnézni. Ezek elmesélik az elmúlt részek fontosabb eseményeit (például azt, hogy csávók dobálják egymást szakadékokba). A hetedik rész óta a Tekken időszámítás szerint mindössze csak fél év telt el. Aminek végén Heihachitól érzékeny búcsút vettünk (talán most már végleg), a problémák azonban ezzel még korántsem értek véget. Kazuya viszont újra megrendezi a tornát, nem kisebb súllyal, mint az országok sorsa! Amelyik harcos kiesik, annak szülőföldjét letörlik a térképről. Ez azonban inkább csak egy ügyes terelés, a hangsúly igazából Kazuyára és fiára Jinre, illetve a Devil génjeikre összpontosul.
A nagyjából 2 órás történetet olyan érzés nézni, hogy Riraldot idézzem: „mintha gyerekkorunk külföldi csatornás animés élményeit élnénk újra”. Vagyis minden hatásvadász, csillogvillog és nagyon menő miközben mindenféle nyelveken karattyolnak. De ez az agymenés még mindig jól áll a sorozatnak. Amiben természetesen impozáns harcokban is részt vehetünk, felvonultatva az összes új mechanikát, epikus jeleneteket kreálva ezzel. Akkor sem kell azonban lemondanunk a sztori módról ha nem a két úriember a kedvenc karakterünk. Mind a 32 harcos szerepet kapott benne, ha pedig szerencsénk van, 1-1 összecsapás erejéig még az irányítást is átvehetjük felettük.
Ehhez kapcsolódva kifejezetten kellemes meglepetés volt a tizedik fejezetben lévő különleges játékmód. De mivel úgy döntöttem, hogy ez egy spoiler mentes írás lesz, ennél többet nem árulok el róla. Nekem személy szerint Xiaoyu a favoritom, így előszeretettel nyomkodtam az F12-t minden adandó alkalommal, amikor megjelent a képernyőn. Az Ő jeleneteivel (legnagyobb örömömre) nagyon is el lettünk kényeztetve. Összehasonlítva a Tekken 3-as megjelenésével a mai napig csillog a szemem ha bármilyen cinematicban meglátom.
Habár a három új karaktert a ranked meccseim alatt már kellően megutáltam, el kell ismernem, hogy a sztori módban Victor remekül megállta a helyét. Reina megjelenése pedig kifejezetten üdítően hatott, és a következő részekben ki tudja még merre fog tartani a történetszála. Azucenat viszont még mindig nem tudom hova tenni, ő a random hiperaktív kávés lány… és ennyi. De nem csak az új karaktereket szőtték bele az eseményekbe nagyszerűen. Egyszerűen imádtam ahogy a pályák és a meccsek előtti kis személyes intrók végül értelmet nyertek. Tudom, hogy ez egy verekedős játék, de részemről a harcok néha kicsit túl voltak tolva, nem csak nehézségben (volt, hogy le kellett vennem könnyűre, duh). Hanem az összecsapások mennyiségében is. Amikor végre lenulláztam az ellent hirtelen újra fullos lett és kezdődött az egész elölről. Devil gén ide vagy oda, tessék szépen a földön maradni!
Ha valakivel végképp nem boldogulnánk segítségül bekapcsolhatjuk a Special Style nevű modult. Amivel csak a nagyon menő, nagyon epic mozdulatokat lehet előhívni, teljesen kinyírva ezzel a játék lényegét. Mindent összevetve viszont így is egy baromi szórakoztató, jól felépített és meglepetésekkel teli kb 120 perces élménnyel lettem gazdagabb. Aminek akkora csavar van a végén, mint egy horganyzott kötőelem, amit acélszerkezetekhez használnak.
A pofon az új pirosító
No de verekedős játékot nem kifejezetten a pár órás lore miatt vesz az ember. Így nem árt ha kellő offline, és természetesen online móddal is elfoglalhatjuk magunkat. A karakterekként elérhető alternatív történetek ismét helyet kaptak a felhozatalban. A sikeresen megvívott összecsapások után bájos, pár perces videókban láthatjuk mi történne, ha az adott harcos nyerte volna a viadalt. Offline rangunkat továbbra is különböző ghostok ellen növelhetjük. Újdonságként pedig még saját magunk „szelleme” ellen is játszhatunk, aki tőlünk tanult mozdulatokkal esik nekünk. Sosem gondoltam volna, de végtelenül szórakoztató tud lenni, amikor a saját gomb csapkodásunk ver agyon. Barátaink elnáspángolására is mindig akad lehetőség sima VS módban. Most azonban ez az opció kiegészült a régóta várt, ugyanakkor a harmadik rész (szerencsésebbeknek a Wii U-s TTT2) óta nem látott Tekken Ball-al. Itt az ellent egy ütésekkel feltöltött labdával golyózhatjuk ki.
Ezek mind viszont talán fele annyira sem lennének szórakoztatóak, ha nem nézhetnénk ki közben bámulatosan! A kosztümizációs lehetőség az ötödik részben kapott először helyet. A harcok után szerzett játékbeli valutát költhettük el különböző ruhákra és kiegészítőkre. Abszolút személyes véleményem alapján ennek a módnak azonban még mindig van hova fejlődnie. Habár a játékosok már most borzasztóan kreatív cosplayeket hívtak életre, az átlagos öltöztetés enjoyer nem biztos, hogy értékelni fogja a felhozatalt. Annak ellenére sem, hogy például a sorozatban először a hajak mellett szemet is változtathatunk. A különböző nadrágok és szoknyák sincsenek már összekötve a cipőkkel, több lehetőséget adva ezzel az önkifejezésre. De számomra felfoghatatlan módon választhatunk szandált zoknival, ellenben tornacipőt combfix-szel nem. Összegezve jobb és személyre szabhatóbb lehetőségeket kapunk, mint például a hétben, de cserébe rengeteg tartozéktól és hacukától búcsút kellett vennünk.
A rang hegyeken innen…
Tartja a mondás, hogy a barátod elverése behúz, de ami igazán bent tart, az az online ranked. A megjelenés utáni első pár napon akadt némi probléma a wifi használókkal. Összességében azonban elmondható, hogy az összecsapások stabilan futnak, laggok csak elvétve fordulnak elő. A ranglétrát egy kicsit ugyan megnyirbálták, főleg a kisebb szinteken lehet gyorsabban haladni. De az ultimátus „God of Destruction” címkét viszont továbbra is csak a legelszántabb és legügyesebb játékosok fogják elérni.
További változtatás, hogy a végtelenül játszható rematchek helyett ezúttal best of 3 összecsapások döntenek a további sorsunkról. Az ellenfeleinktől pedig a második győzelem után érzékeny búcsút veszünk. Az újításoknak köszönhetően viszont beállíthatjuk riválisunknak, vagy letölthetjük a „szellemét”, így kedvünkre gyakorolhatunk bármelyik nemezisünk ellen. Ehhez hasonló a funkciót kapott a visszajátszás is. Már nem csak nézhetjük a lejátszott meccseket és hozzá a tippeket, hanem az irányítást is átvehetjük a választott karakter felett, így még könnyebben tanulhatunk a hibáinkból. Az egyik fő problémát viszont sajnos továbbra sem javították. Még mindig különösebb szankció nélkül lehet kilépni meccsekből, és akit faképnél hagytak, az semmilyen kompenzációt nem kap.
…és a pofonokon túl
A látvány és az animáció szemkápráztató, a pályák szinte ragyognak, hovatovább némelyik még akár sebez is bizonyos interakciók után! Az ütéseknek igazán érezni az erejét, a mozdulatoknak megvan a maga dinamikája, amiket öröm betanulni és minél hosszabb kombókba összefűzni. Ha nem vigyázunk, akár egy bekapott pofon is az életünkbe kerülhet, és ezzel nem feltétlen a spammereket szeretném dicsérni. Az új mozdulatokkal változatosan, szinte megállás nélkül lehet püfölni egymást. Az optimalizáció is meglepően jól sikerült, a játék még az 5 éves laptomon is probléma nélkül elfut. A sorozatban először kapott helyet a crossplatform lehetőség is. De minden pozitívuma ellenére teljes árban inkább csak azoknak ajánlanám a vételt, akik a sorozat elkötelezett rajongói és szeretnék megmászni az online ranglétrát. Az offline tartalom hamar kimerül, a baráti verekedésekhez pedig elég borsos áron vesztegetik. Főleg annak tükrében, hogy már most biztosan tudjuk, hogy rengeteg plusz karakter fog DLC formájában érkezni.