A múlt heti Blair Witch kritikában már beszéltem a Bloober Team hullámzó teljesítményéről, és arról, hogy hogyan nem képesek elszakadni a Layers of Fear örökségétől. Mert van valami szomorú abban, ha egy nagy reményű fejlesztőcsapat egyetlen trükkre építi fel az egész pályafutását, ezáltal pedig az egykor zseniális mechanika is túlhasználttá és fárasztóvá válik. Nem arról van szó, hogy ne lehetne mindenkinek egyfajta névjegye, ami alapján könnyedén felismerhetők az alkotásai, csupán szükség van részről részre valami új ötletre, egy más környezetre, vagy csak arra, hogy ne a megszokott specialitás legyen a fókuszban.
Éppen ezért félve kezdtem neki a The Medium-nak, mert eddig egyetlen Bloober-játék sem lehetett meg körülöttünk széthulló és megváltozó környezet nélkül. Sőt, ezek az elemek jelentették minden játékuk fénypontját, a Blair Witch például csak ezzel együtt működött igazán, még úgy is, hogy az idő töredékében találkoztunk csak vele. És ahogy sejtettem, itt sem maradhatott ki mindez. Még szerencse, hogy a The Medium enélkül is meg tud állni a saját lábán, és a minőség hullámvasútján is már a ritkásabb levegőben hasít – még ha nem is valószínű, hogy valaha igazi klasszikus lesz belőle.
[h]A lány a tóparton[/h]
Marianne aránylag békés életét egy visszatérő álom nehezíti meg – minden éjjel lát egy tóparti stéget, ahol egy lányt meggyilkolnak. Ez az álom furcsán ismerős számára, így amikor nevelőapja halála után egy titokzatos férfi megoldást ígér a talányra, habozás nélkül a romos szocialista hotelhez, a Niwahoz siet. Marianne ezután médiumi képességeivel és egy szellem-kislány segítségével próbálja megtalálni a titkok tudóját. Niwa azonban nemcsak építészetileg taszító, de a felszínre törő sötét múltja is kísérti a látogatókat, a folyosóin pedig egy láthatatlan, vérszomjas entitás szedi áldozatait.
A The Medium alapvetően egy klasszikus kalandjáték, játékmenetében hasonló a Syberia-részekhez. Körbejárva rengeteg tárgyat megvizsgálhatunk, a főhős rájuk adott kommentárja pedig nemcsak a beleélést szolgálja, de a történethez is fontos részleteket ad hozzá. Időnként fel is vehetünk néhány tárgyat, hogy máshol felhasználva jelentsék a továbbhaladás kulcsát, de hagyományos puzzle-ökbe is belefuthatunk. Semmi igazán különlegessel nem fogunk találkozni, és nem is különösebben megerőltető megoldani a feladványokat (kivéve, amikor egyszer-kétszer a tartalom mennyiségéhez képest túlságosan kinyílik a pálya), de a recept teljesen működőképes. Amíg a Blair Witchben sokszor alibizésnek tűnt néhány fejtörő, vagy csak az erdőben kóborlás monotonitásának megtörésére szolgáltak, addig itt egyetlen pillanatra sem érződött időhúzásnak a játékmenet. Az pedig külön szimpatikus, hogy nem akarták rendszeresen minijátékká redukálni a fejtörőket, és kapunk egy-két összetettebb, felfedezés és logikus gondolkodás elegyéből álló szekciót.
[h]Két lélek között[/h]
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a lengyel fejlesztőbrigád többi alkotásához hasonlóan egy erősen hangulat-központú, barangolással átitatott kalandról van szó. Aki csak órák után kioldódó gordiuszi csomókat keres, az nagy valószínűséggel csalódni fog, a hangsúly inkább a felfedezésen, és néha a józan paraszti ész felhasználásán lesz. Viszont így legalább a hangulat remek a végigjátszás kb. 8 órája alatt. Egy pillanatra sem nevezném kifejezetten félelmetesnek a The Mediumot, viszont van egy végig fennmaradó, feszült és hátborzongató légköre, amely kifejezetten vendégmarasztaló is lehet. Nem utolsó sorban így volt motivációm benézni a kisebb leágazásokba, és minden pillanatban hajtott előre az érdeklődés.
Az eddigi elég standard recepthez képest azért újított is a Bloober Team. Ha valakinek hiányoztak az osztott képernyős játékok, és szívügyei az egyjátékos címek, az kifogta a főnyereményt, itt ugyanis a kettőt egyszerre kapja kézhez. Marianne ugyanis egyszerre két világban is létezik – a hétköznapiban és a szellemek dimenziójában. Ezek között néha tükrökön keresztül tud közlekedni, de az is előfordul, hogy mindkettőben egyszerre kell navigálnunk. Ilyenkor sok mindenre oda kell figyelnünk: ami az egyik világban le van zárva, ott a másikban sem tudunk átjutni, és más-más tárgyak, feladványok vagy akadályok lapulnak a felezővonal két oldalán. Ez pedig egészen érdekes jeleneteket vagy megoldásokat szül: néha a két Marianne-nal összedolgozva kell felgöngyölíteni az ügyet, máskor pedig csak a szellemvilágra fókuszálva juthatunk be egyébként elérhetetlen helyekre – ez a mechanika szülte a legtöbb kreatív feladványt.
Marianne képességei máshol is előkerülnek – van, hogy nyomokat követünk vele, meghallgathatjuk a múltnak tárgyakban visszhangzó emlékeit, vagy helyreállíthatunk régen lejátszódó teljes jeleneteket. A legerősebb pillanatok viszont nem is hozzá, hanem egy Thomas nevű karakterhez fűződnek: ő mások elméjében kutatva mind játékmenetben, mind hangulatban kicsit eltérő utazások részese lesz, és itt kerül elő a Bloober névjegye is. Szerencsére ezek a dinamikusan változó díszletre építő szekciók végig hatásosak, és sem mennyiségükkel, sem fontosságukkal nem nyomják el a többi játékelemet, ezáltal pedig kifejezetten kiegyensúlyozott, atmoszférikus élmény a The Medium.
[h]A szörny az ágy alól[/h]
Csak hát nincs horrorjáték szörnyek nélkül, és bár szerintem a The Medium simán elmuzsikált volna pusztán a felfedezés, fejtörők, történet triumvirátussal is, megkapjuk a magunk bestia-adagját. A ránk vadászó, és a gyorsdivat hívságait emberi bőrre cserélő rém határozottan fenyegető aurával bír, de sem hosszú távú rettegést, sem erős adrenalin-löketet nem hordoz magában, és leginkább egyszerűen csak el akartam kerülni a társaságát. Ellene alapvetően a lopakodás a legfőbb eszközünk, de ezek a részek nagyjából annyira kifinomultak, mint egy alsó tagozatos Bakugan-meccs. Lényegében csak a szörny őrjáratait követve kell elosonnunk (egy-két ötletesebb szekvencia kivételével), de egy-két előre kiszámíthatatlan rész és a képességünkkel is csak nehezen látható fenevad miatt inkább zavaróak, mint izgalmasak ezek a részek.
Meg persze ott vannak az üldözős jelenetek, a horrorjátékok piros aranya, amelyikből minden kenyérre kennek, csak igazából minek. Itt egyébként alapvetően működnek, egészen intenzívek a kergetőzések, így ha jó az irányítás, még szívesen is fogadtam volna őket. Csak az irányítás nem jó, így pedig előjön az, hogy a szörnyek elől menekülés nagyon pengeélen táncol, hogy meddig izgalmas, és mettől idegesítő. Mert kifejezetten nem áll jól az ilyen szakaszoknak a The Medium fix kameraállása. Alapból nem értem, miért nem lehetett a múlt században felejteni ezt a megoldást, vagy legalább a Little Hope mintájára lazítani a megkötéseken, mert így a hirtelen szögváltásoknál nagyjából annyira tudunk egyenesben maradni, mint a GameStop-részvények. Ez pedig nyilván remekül áll azoknak a pillanatoknak, ahol egyszerre kellene gyorsan és pontosan mozogni. Komoly frusztrációt csak egyszer-kétszer okozott, de ettől még az irányítás (főleg eleinte) élvezeti értékét tekintve felért egy jó másnapos hasmenéssel.
[h]Kísértethistória[/h]
Viszont a történetre nem lehet panasz, szinte végig érdekes és lebilincselő misztikus thrillert kapunk. A játék fő kérdései már rögtön az elején megragadják az ember fantáziáját, és remekül adagolták nekünk a válaszokat meg az újabb talányokat, így a The Medium már csak a sztori miatt is játszatja magát. Azért fontos megjegyezni, hogy bár a cselekmény nem ereszt könnyen, vannak benne elég megviselő jelenetek, szóval csak óvatosan az erre érzékenyeknek. A kérdések közül csak az utolsó nem válaszolódik meg, vagyis eléggé nyitott befejezést kapunk. Ez alapvetően zavarna, de a kontextusában teljesen korrekt dramaturgiai döntésről van szó, amely ráadásul nem rondít bele a kirakós összeilleszkedő darabjaiba.
A felvehető feljegyzések, levelek, a meghallgatott visszaemlékezések is mind-mind hozzáadnak a történethez, segítségükkel pedig nemcsak a sztori lesz koherens, de az a néhány karakter is hús-vér embernek tűnik. A főszereplő pedig gyakorlatilag tökéletes egy ilyen szerepre – kellően talpraesett, de egy sebezhető ember, és nem egy megállíthatatlan terminátor, mint például a RE 3 Jill Valentine-ja. A cselekményt pedig rengeteg igényes átvezető videó is kíséri, amelyek meglepően jól működnek akkor is, amikor egyszerre mindkét dimenziót nyomon követhetjük.
[h]Pazar elegancia[/h]
És ez az osztott képernyő a látványban is kifogástalan, pedig elsőre nem bíztam az egymástól jelentősen elütő színvilágú helyszínek egymás mellett szerepeltetésében. Eleinte szokatlan is volt, és ott még a szellemvilág látványa sem volt igazán kreatív, de később abszolút igényes és a hasonló túlvilági díszletekhez képest kifejezetten hangulatos és misztikus helyszínt kapunk. A The Medium egyébként is remekül néz ki, a fények és a beállítások fantasztikusak (különösen olyankor, amikor utóbbiak nem zavarják az irányítást). Távolról a nyers grafikával sincs baj, és bár lehet, hogy a fix kamera jótékonyan ápolt és eltakart bizonyos részleteket, ez nem számít, ha alapvetően jó ránézni a játékra.
Mondjuk annyira azért nem lett szép a The Medium, hogy a Süsü, a sárkány-os diavetítésekre emlékeztessen, és még az átvezetőkben is hajlamos legyen frusztrálóan belassulni. Nincs csúcskategóriás gépem, de az optimalizáció hasonló, mint a Blair Witchnél (talán kicsivel jobb, mert legalább játszható). Javítások pedig még biztosan érkeznek, amire szükség is van, mert bugok és késve betöltő szkriptek is találhatóak még benne.
Mondjuk erről a hallócsontocskáim jórészt lemaradtak, mert tíz percenként elvonultak egy csomag zsebkendővel a vécére. A hangkeverés kifogástalan, az atmoszféra felépítésén túl pedig a játékmenethez is tökéletesen illenek a kisebb zörejek, suttogások. A ránk vadászó szörny pedig elmehetne horror-ASMR-t gyártani, mert van valami tekintélyt parancsolóan hátborzongató a hangjában. A zenék pedig egyszerűen zseniálisak: a Silent Hill-ekből ismert Akira Yamaoka Arkadiusz Reikowskival kiegészülve egy rosszabb pillanataiban pompás aláfestést adó, legjobb momentumaiban pedig hátborzongatóan tökéletes dallamokat komponált. A stáblista alatti dal pedig akár önmagában is hallgatható, de a játékhoz is illik, ez pedig ritka a hasonló számoknál.
Cím: The Medium
Kiadó: Bloober Team SA
Fejlesztő: Bloober Team
Megjelenés dátuma: 2021. január 28.
Műfaj: horror, kalandjáték