A következő cikk egy korábbi írásom”remaszterizált” kiadása.
2015 egyik legjobban várt játéka nem csak hozta az elvárt szintet, de bőven meg is ugrotta azt, s igencsak magasra tette a mércét a konkurencia számára. A lengyel Andrej Sapkowski író által megálmodott, és a szintén lengyel illetőségű CD Projekt Red fejlesztőgárda által kódolt The Witcher játéksorozat harmadik, egyben lezáró The Witcher 3: Wild Huntról van szó.
A Witcher játéksorozat első két felvonása nagyban eltért a „megszokott” fantasy-címektől, mind mágiarendszerben, mind világépítésben, karakterekben, nyelvezetben. A kelet-európai hangulatvilág mindig erősen jellemző volt, ami keveredett a reneszánsz által képviselt késő középkori hangulattal, a paraszti élet trágárságával, és a számtalan mitológia különféle változatával. Szerepeltek görög mítoszokból átvett lények, de találkozhattunk szláv fél-pogány erdei démonokkal, sőt a viking kultúrában is tiszteletét teszi a Witcher-sorozat. De ne rohanjunk ennyire előre, inkább nézzük meg miért is lett a The Witcher 3: Wild Hunt az elmúlt évek egyik legjobb fantasy-szerepjátéka.
A The Witcher (magyarul Vaják) történetek először novelláskötetben jelentek meg a 90-es években. A formabontó rövid történetek főszereplője Riviai Geralt, egy mutáns szörnyvadász, kit gyerekkorától fogva emberpróbáló mutációkkal bombáztak, hogy később megküzdhessen a Kontinenst elárasztó különböző fenevadakkal, akik rettegésben tartják a szerencsétlen lakosokat.
Geralt kalandjait videojáték formájában először 2007-ben dolgozták fel. A fejlesztését az aprócska lengyel stúdió, a CD Projekt Red volt felelős. A fejlesztőgárda mindent beleadott, és a Witcher első része azóta kultklasszikká vált. A novelláskötetek hangulatát és a masszív sztorit egyértelműen és közel tökéletesen tudták prezentálni, a játékmenet azonban kissé egyhangú, sőt néhol kifejezetten unalmas volt akkori rpg-társaihoz képest is. Az sem segített, hogy magyar szinkronnal is ellátták a programot, sőt legtöbbször csak rontani tudott az élményen.
Majd 2011-ben jött az áttörés. Mindenkiben magas nosztalgia-faktorral dolgozott a Witcher első részének megfakult emlékképe (tegyük hozzá azért az igazság kedvéért, hogy bőven távol állt a rossztól, de azért messze kimagaslónak sem mondanám), így boldogan vetettük bele magunkat a The Witcher 2: Assassins Of Kings játékba. Első pillanattól kezdve nagyon erős cselekmény tárult elénk, flashbackekkel, remek harcrendszerrel, érdekes jelhasználattal (a jelhasználat a Vaják-univerzumban a mágia). Igazi fantasy-RPG-vel volt dolgunk, és örültünk, hogy az egyedi hangulat miatt nem kicsit kitűnt a többi fantasy cím közül. Azonban még mindig ritkán lehetett hallani, hogy egy lapon emlegetnék az emberek a Dragon Age-dzsel, vagy akár a mainstream fantasy-játékok istenkirályával, a The Elder Scrolls sorozattal (természetesen a mainstream alatt a Skyrim értendő). Pedig a Witcher 2 esetében már hatványozottan megfigyelhető volt a fejlődés, és az a fajta akarás mögötte, hogy maradandó klasszikussá váljon a CD Projekt Red játéka.
S csendben eltűnt a színtérről Geralt; egészen 2015-ig alig lehetett hallani felőle, mikor végre megjelent a The Witcher 3: Wild Hunt. A konzolos generációváltás meghozta gyümölcsét. Bárki, aki ránézett egyetlen képre, vagy videóra, annak elállt a lélegzete, hiszen a technológia végre megengedte, hogy egy Witcher 3-szintű nyílt világú rpg megszülethessen. A Skyrimnél 20%-kal nagyobb bejárható területet ígértek, és hát valljuk be: az aztán tényleg nagy térkép volt.
Ám ekkora játékot bizony nagyon nehéz tartalommal kitölteni. Sokszor láttuk már, hogy egy RPG hatalmasat markolt, majd belefulladt a totál érdektelenségbe, és végtelenül önismétlővé vált. A Witcher 3-ban ilyenről szó sincs. Rendkívül összetett játékról van szó, melynek minden eleme összefügg egymással, és egy igazi maradandó élmény részeseivé válhatunk. (Retrospektív mondhatom, hogy a rohanó videojáték iparágban még minding szinte napi szinten témába kerül a Witcher 3, mint viszonyítási alap. Ezzel kevés játék büszkélkedhet.) Minden egyes küldetés eltér a másiktól, minden állomásnál más fajta emberek élnek, így más feladatokat, vagy megbízásokat kapunk.
Felejtsük el a „Szedj össze tíz növényt”, vagy az „Ölj meg hat vaddisznót, és vedd el a májukat” jellegű küldetéseket. Nagyon sok játékóra után sem találtam ismétlődő feladatokat. Persze akadnak olyan megbízások, melyekben többször ugyanolyan fajba tartozó szörnyet kell levadászni, de mindig más út vezet fészkükhöz, mindig más célból kell végezni velük, és valahogy mindig másképpen is viselkednek. Emellett szinte az összes side-quest (mellékküldetés) lehetne akár a főküldetés része is.
A különböző falvak és városok lakói megtöltik élettel az egész játékot. Mindenhol akad egy vajákra váró megoldatlan ügy. Közben fejleszthetjük karakterünket, egészen sokféleképpen. Gyúrhatunk jelhasználatra, vagy nyers erőre is, vagy akár kombinálva a kettőt, kiegyensúlyozhatjuk Geralt képességeit, hogy minden helyzetre egyenlően felkészülhessen. A mindig hátunkon lógó ezüst-és acélpengéket kedvünkre váltogathatjuk, vagy megkérhetünk egy jóképű törp urat, hogy készítsen nekünk valami mesterművet. Ehhez receptre lesz szükségünk, melyek összegyűjtése szintén kiváló, és egyáltalán nem unalmas elfoglaltság. És akkor észrevesszük, hogy órák óta csupán a mellékküldetéseket nyüstöljük, aranyat alkudunk egy falusi elöljárótól, gwent-partit játszunk a helyi kocsmában, majd leölünk néhány fojtólidércet a mocsár szélén.
Közben megismerkedünk a különböző vidékek embereivel, és azok minden létező motivációjával. Van, ki a háborútól fél, van, aki csupán a családját szeretné etetni, de akadnak rasszista emberek (és tündék), zsugori nemesek, bátorlelkű parasztok, és mindenféle erkölcsi kérdés felmerül, mely akaratlanul is elgondolkodtatja a játékost. Belekeveredhetünk politikai játszmákba, intrikákba, minket nem feltétlen érintő harcokba, belviszályokba. Hűséges barátaink pedig legtöbbször azon lesznek, hogy segítsenek az ilyen helyzetekben, bár leginkább magunkra maradunk, mint végtelenül cinikus, érzelemmentes vaják, aki saját morális kódja szerint teszi a dolgát.
A változatosságot tovább erősítik a különféle megfigyelhető nyelvezetbeli eltérések. Aki tud angolul, annak is problémás lehet maga a hallható nyelv, hiszen annyi fajta dialektusban beszélnek a népek, hogy számolni is alig lehet. Szerencsére van magyar felirat a játékhoz, ez nagyban segíti a parasztok furcsa tájszólásának, a nemesek fennköltségének, vagy Skellige bátor „vikingjeinek” megértését.
Az elődökhöz hasonló módon itt is megjelenik a szexualitás, a maga nyers, naturalista formájában. Ahogy a bevezető szövegben írtam, a kelet-európai hangulatvilág sokszor vissza-vissza cseng, legyen szó a társadalmi differenciákról, romantikáról, vagy erotikáról. Valamiért élesen elkülöníthető a nyugati álomgyárban bemutatott szex a kelet-európai realista ábrázolásmódtól. Geraltnak a szörnyvadászaton kívül számos kalandja lesz nőkkel is, melyek akár külön feszültséget generálhatnak a főszereplőgárda női tagjaival. De olyan helyzetbe is keveredhetünk, hogy egy adott küldetés céljához akkor kerülünk közelebb, ha előtte elcsábítunk egy leányzót.
A világ valóban hatalmas, rengeteg tartalom van az alapjátékban is, de még rátesz jó néhány lapáttal a két kiegészítőcsomag, a Hearts of Stone, illetve a Blood and Wine. Mindkettő dlc rengeteg plusz játékórát ígér, új területet, új fegyvereket, új cselekményvonalat. Sőt, ingyenesen hozzájuthatunk tizenkilenc letölthető tartalomhoz, melyek leginkább skinek, de akad közöttük páncél szett, gwent pakli, és sorolhatnám (más játékok esetében ezek 5-10 eurós nagyságrendű költséggel járnának).
A The Witcher 3 több, mint 300 különféle díjat zsebelhetett be, de ez nem véletlen, hiszen valóban egy közel tökéletes játékról beszélhetünk. Bugok ritkán előfordulnak, de ezek miatt nem lesz játszhatatlan. Általában egyáltalán nincs befolyással a játékmenetre, még csak bosszúságot sem okoz. Legfeljebb jót röhögünk, ahogy Geralt hűséges lova, Keszeg (aki szintén fejleszthető) beakad egy bokorba, miközben gazdája felé vágtat.
A hatalmas sikerre való tekintettel tavaly kiadták PC-re, Xbox One-ra, és Playstation 4-re a Game Of The Year változatot, mely tartalmazza az alapjáték mellett az összes kiegészítőt is. Azóta már elérhető, sőt lassacskán esporttá növi ki magát az in-game kártyajáték, a Gwent. Nem tartom valószínűnek, hogy a Hearthstone babérjaira fog törni, mégis szórakoztató zsugázás. A Witcher széria a harmadik résszel le is zárult, örökre befejezték a fejlesztők Geralt kalandjait. Ám lezárásnak nem is kívánhattunk volna többet, vagy jobbat, hiszen a Witcher 3 az elmúlt évek legjobban sikerült fantasy játéka, sőt nem csak műfajában kiemelkedő alkotás, hanem minden téren maradandó művészeti remekről van szó. Minden perce élvezetes, és egy elképesztően fantasztikus sztorit játszhatunk végig, ami után végtelen űr keletkezik majd lelkünkben.
A CD Projekt Red most egy sci-fi játékon dolgozik, mely a Cyberpunk 2077 nevet viseli. Az idei E3-on remélem már többet megtudunk róla, eddig csak félig-meddig pletykák keringenek a következő grandiózus játékról.
Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál tőlünk, kövess minket Facebookon, vagy Twitteren. Ha pedig szívesen támogatnál egy jelképes összeggel,hívj meg egy kávéra 🙂
