Jelen korszakban szinte kikerülhetetlen, hogy itt-ott ne botoljunk valamiféle újra kiadásba. Most tekintsünk el a moziktól, és minden egyébtől, koncentráljunk mindinkább a játékokra. Az előző (és az azt megelőző) konzolgeneráció rengeteg emlékezetes programot termelt az utókornak. Azonban, ha mondjuk egy 2005-ös játékkal szeretnénk játszani, ott bizony kompromisszumok nélkül aligha lehet jutni valamire. Ezért és persze a nyilvánvaló profitért a különböző játékfejlesztők folyamatosan adják ki kedvenc játékainkat full HD, esetleg 4K-s felbontással operáló részletgazdagabb, esetleg játékmechanikailag is frissített változatban, jó esetben nyomott áron. Ezek közül válogattunk ki most tízet, de fájó szívvel hagytam ki legalább ugyanennyit a listából. Talán majd legközelebb.
[h]Heroes of Might and Magic III – HD Edition[/h]
Gabe: gyerekkorom egyik, ha nem a legmeghatározóbb játékélménye volt a HoM&M második, illetve harmadik része. Főleg a harmadikkal játszottam a legtöbbet, természetesen minden kiegészítővel együtt. A máig bosszantóan nehéz kampányt talán még sosem sikerült csalás nélkül végig vinni. Megyek is nosztalgiázni egyet…
Rirald: Máig az egyetlen stratégiai játék, ami családi és baráti körön belül is évről évre vissza-vissza tér pár óra erejéig, hogy egymás szájába tömködve a középső ujjunkat, nosztalgiázva fedezzük fel a térképet és nyalassuk fel a csatamezőt az éppen szemünk elé kerülő ellenlábasunkkal. Ehhez az élményhez vajmi keveset tesz hozzá az újra kiadás, azonban jó kiindulási pont lehet a sorozattal ismerkedőknek.
[h]God Of War 3 Remastered[/h]
Rirald: Nem véletlenül kezdtem a blogon a pályafutásomat a God of War bemutatásával. Az első ránézésre csak a céltalan brutalitásról szóló széria egy megtört ember önfeloldozásért vívott harcát mutatja be, mindezt olyan mitológiai köntösbe bújtatva, ami a mai napig egyedülálló élményt nyújt. A 3. rész pedig mindamellett, hogy kerek lezárást adott Kratos történetének, még olyan büntetni valóan jól is nézett ki, hogy az alig feljavított PS4-es változat még most is megállja a helyét a konzol egyébkénti felhozatalában.
[h]Gravity Rush Remastered[/h]
Gabe: A PS Vitás eredeti ugyan kimaradt nálam, de egy leárazás során bizalmat szavaztam Kat kalandjainak, és egyáltalán nem csalódtam. Bájos, furcsa, japán. Pont nekem való. Kiváló fel-és átdolgozása egy letűnt kor hardverére megjelent játéknak.
Rirald: Ez azon kevés remasterek egyike, ami nélkül PS tulajként kevesebbnek érezném magam. Ugyan a Gravity Rush nem túl bonyolult vagy összetett játék, ám egyedien furcsa és japán körítésének hála kellemes szórakozás. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy nekem személy szerint tetszett, ahogy Kat megismeri az őt körbeölelő világot és vele együtt csodálkoztam rá az ismeretlen nyújtotta újdonságokra. Persze a felújításon érződik a marokkonzolos múlt, de ezzel együtt is bőven megéri rá beruházni.
[h]Crash Bandicoot N. Sane Trilogy[/h]
Gabe: Régebben mintha sokkal több türelmem lett volna. A rage quit fogalmát mélységesen kimerítettem a gyönyörűen átdolgozott Crash Bandicoot trilógia során. Egyszerre imádom és gyűlölöm. Kitűnő munka volt ilyen szinten megeleveníteni a gyerekkoromat, és könyörgöm: ne hasonlítgassuk már a Dark Soulshoz!
Rirald: A megjelenés napja óta utálom a gondolatot, hogy az Activision a Crash Bash óta eltelt 17 évnyi ellenállásom után csak fogást talált a nosztalgiámon. Viszont tagadhatatlan tény, hogy amit a Vicarious Vision letett az N. Sane Trilogy képében az a legjobb dolog, ami ebben a 17 évben a szériával történt. Az eredeti trilógia és a 3D platformerek szerelmeseinek kötelező, a többi PS4 tulajnak pedig erősen ajánlott.
[h]Uncharted: The Nathan Drake Collection[/h]
Gabe: Nem titok, hogy nálam az Uncharted-széria mindig benne van a top 3 kedvenc játékom között. A 2007-ben elindult sorozat immáron tíz éve a Playstation tulajdonosok egyik kötelező darabja. Szerencsére PS4-en is tökéletesen élvezhető az első három Uncharted játékot összegyűjtő kollekció. A nagyszerű HD-remaster mellett tartja a másodpercenkénti 60 képkockát is, ami biztosítja a gördülékeny játékmenetet.
[h]GTA V[/h]
Gabe: Három éve még mindig az egyik legnépszerűbb játék a GTA ötödik epizódja. Szinte mindig vezeti az eladási toplistákat, egyszerűen nem lehet megunni. Noha erről nekem azért más a véleményem, azt elismerem, hogy a GTA V kifejezetten jó játék lett. Még Xbox 360-on játszottam ki először, és akkor már igencsak a generáció végét jártuk. Valljuk be, a játék nem nézett ki túl meggyőzően, és még a 30 FPS-t sem tudta tartani. Majd jött a konzolgeneráció-váltás, és vele együtt a remastered kiadás. Kismillió frissítést kapott azóta is a program. A grafikai felturbózásnak köszönhetően mai napig helytáll versenytársai között.
[h]The Last Of Us Remastered[/h]
Gabe: A PS3 generáció talán legmeghatározóbb darabja volt a The Last Of Us. Joel és Ellie vérfagyasztó kalandjai új szintre emelték a drámát és a zombi játékokat. A még PS3-on is botrányosan szép TLoU Playstation 4 konzolokon még lehengerlőbb látványt nyújt.
[h]Wipeout Omega Collection[/h]
Gabe: Szintén egy PS klasszik cím. A Wipeout sokak számára nem túl ismerős, pedig ha valami adrenalin-bomba versenyjáték, akkor ez az! A pörgős, szélsebes űrhajó-fogat-sikló-izék rendesen feldobták délutánjaimat. És most itt van végre a remastered kiadás. Atya ég, ez baromi gyors!
[h]Skyrim Special Edition[/h]
Gabe: Igen, tudjuk, ennek sosem lesz vége. A Skyrim egymás után folyamatosan újra és újra megjelenik minden platformra, amin csak el tudjuk képzelni. Végső soron az utánunk érkező játékos generáció is még biztosan a Skyrim-mal fog játszani, amivel alapvetően nincs is semmi baj. A Special Edition egy frankó grafikai tuningot kapott, és végre “nagy” konzolon is korszerűen jelenik meg. Nem utolsó sorban nagyjából hat év után sikerült konzolra is bepaszírozni a moddolási lehetőséget, amivel azért még jó pár órát bele lehet ölni a játékba. Hogy hiánypótló ez a remaster? Ha már minden kap optikai tuningot, akkor itt sem látok kivetni valót.
[h]Metro Redux[/h]
Gabe: Dmitry Glukhovsky regénye alapján készítettek videojátékot Metro 2033 néven még 2010-ben. Sajátos hangulata miatt hamar népszerűvé vált, azonban mint játék, hagyott némi kívánni valót maga után. Nem sokkal később (2013) megjelent a folytatás, a Metro: Last Light, ami azért elég sokat javult minden tekintetben. Végül rá egy évre, mikor már nagyban elindult a jelenlegi konzolgeneráció, kiadták a Metro Reduxot, amely tartalmazza mindkét Metro-játékot, illetve gyönyörű grafikai tuninggal és átdolgozott játékélménnyel várja a kíváncsi játékosokat. Nagyban javítottak a Metro 2033 gyerekbetegségein, és tovább is fejlesztettek néhány dolgot. Ha eddig kimaradt, érdemes pótolni.
Ezek voltak tehát a mi, szubjektív véleményünkön alapuló kedvenc újra feldolgozásaink. Nektek mi a kedvenc remaster játékotok?