Szerencsére idén sem kellett unatkoznunk. Szeretett (és kevésbé szeretett) fejlesztő stúdióinknak sikerült bennünket meglepni, szórakoztatni, haragra gerjeszteni, és sikeresen rá tudtak venni minket, hogy most is hosszú órákon át odaragadjunk képernyőink elé. Voltak jobb és kevésbé jobb pillanatok 2018-ban, de az biztos, hogy ez az esztendő emlékezetes marad egy darabig. Remake-ek, remasteredek, nagy bejelentések, régóta várt folytatások és giga bukások éve volt 2018. Ebben a cikkben csak a jóra fókuszálunk, íme szubjektív Toplistánk az idei év legjobb játékairól.
[h]7. Divinity: Original Sin 2[/h]
Rirald: Az első rész, mint derült égből villámcsapás vágott tarkón. Teljesen random ruháztam be rá és ugyan a története nem fogott meg, de a világa és a játékmenete két végigjátszásra is lekötött. A folytatás pedig tipikus iskolapéldája annak, hogy ami eleve jó volt, azt hogy lehet még jobbá tenni. Az Original Sin 2 több, jobb és szebb, színesebb-szagosabb lett elődjénél. Ehhez nem pedig nem kellett más, mint fogni a működő elemeket, kiegészíteni újakkal és nyakon önteni azt emlékezetes karakterekkel, egy pár fokkal izgalmasabb történettel és ugyanazon a minőségi szinten tálalni. Ugyan eredetileg a PC-s verzió még tavaly jelent meg, ám az augusztusban kiadott PS4-es verziónak hála nálunk még szerencsére pont belefért az idei legjobbak közé
[h]6. Detroit Become Human[/h]
Gabe: A Quantic Dream csapata már párszor sikeresen lenyűgözte a játékos társadalmat, ugyanakkor nekik (is) köszönhetően erősen megkérdőjelezhető alkotásaik “játékos” mivolta. Interaktív filmszerű, hangsúlyosan narratív programjaik történetben és látványvilágban iszonyatosan erősek, azonban a játékmenet kimerül a gyakran végtelenül idegesítő quick time eventekben. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Detroit Become Human megérdemli, hogy a listán szerepeljen. Ugyan nem hoz újat a nap alá, mégis egy igazán erős alkotásról van szó. Mindenképpen érdemes egyszer végighaladni rajta.
Rirald: David Cage és a Quantic Dream munkássága kínosan távol áll tőlem, ugyanis én az a fajta srác vagyok, aki többet szeret játszani egy játékkal, mint amennyit nézni azt. Ám feltehetőleg bizonyos transzcendentális jelenségek hatására szökőévenként egyszer megfognak az olyan alkotások is, mint amilyen az előző generációban a Beyond: Two Souls volt. Ennek hála izgatottan vártam bármit, amit ebben a generációban a stúdió nevével fémjeleznek. Hogy most ezért, netán más okból… vegyes érzéseim voltak a befejezés után és inkább csalódás volt a ‘játék’. Egyrészt tény, kevesen tudnak úgy hullámvasutazni az ember érzéseivel, mint a Quantic. Másrészt akkora bukfencek és kérdőjelek vannak a történetben, amiken egy másodszori végigjátszással sem tudtam túllépni. Érdekes, néhol kifejezetten izgalmas, ám számomra egy egyszeri gondolatébresztésen túl nem jutott.
[h]5. Shadow of Colossus[/h]
Rirald: Ueda Fumito és a Team ICO klasszikusának idei inkarnációja egy hatalmas kakukktojás nekem ezen a listán. Alapesetben elvből elítélném még a gondolatát is, hogy egy évösszegző, a legjobbakat egymásnak eresztő listán akárcsak gondolati síkon is felmerüljön egy remaster említése. Azonban a Shadow of the Colossus mégis kiérdemelten szerepel az ötödik helyen.
Gabe: A nosztalgia és a retro kifejezetten erős buzzwordökké váltak az elmúlt évek során. Megannyi cikkünk szólt erről a jelenségről, vagy legalábbis valamilyen formában egy csomószor összefüggésbe hozhatók (Crash Bandicoot, Spyro, Warcraft 3 Reforged, és az összes 80-as évek hangulatát megcélzó film, zene, stb). A remastered játékok úgy jönnek, mint a talajvíz, és ezzel semmi baj sincs, amíg azok jól meg vannak csinálva. A Shadow Of Colossus mintapéldája annak, hogyan lehet nem csak szebbé, de jobbá is tenni az eredeti művet. Wander és Agro magányos kalandja még tizenhárom év távlatából is szívhez szóló és a maga nemében zseniális alkotás. És nem mellesleg egy csodálatos feldolgozás lett az idei remastered kiadás, ami miatt kénytelen voltam a listára helyezni.
[h]4. Assassin’s Creed Odyssey[/h]
Rirald: Tavaly végleg belátta a Ubisoft, hogy a saját identitásától folyamatosan távolodó Assassin’s Creed esetében nem érdemes már a látszatát sem fenntartani annak, hogy ez ugyanaz a sorozat, amit évekkel ezelőtt oly sokan megszerettünk. Ugyan az Origins még mismásolt egy kicsit az asszaszin rend állítólagos eredettörténetével, ám a tény, hogy egy év kihagyás után sikerült új vért pumpálni a szériába önmagában is elvitte a programot a hátán. Idén itt az Odyssey, ami nemes egyszerűséggel fogta az előd erényeit és amolyan ‘nagyobb, hosszabb, vágatlan’ stílusban ültette át azokat az ókori Hellász világába. Mindezt úgy, hogy ha elfogadjuk a tényt, hogy ennek bizony már semmi köze az AC-hoz, akkor egy meglepően jó nyílt-világú akció-szerepjátékot kapunk.
Gabe: Aki valamelyik platformon követi a Geek Világot, vagy engem, az jó eséllyel hihette azt, hogy az Odyssey szerepel majd az első helyen. Javarészt AC-fanboy mivoltom szerette volna előrébb pakolni a listában, de objektív és realista énem győzött. Ugyanis hiába az AC volt idén, ami a legtovább lekötött (bár a Red Dead Redemption 2 kezd felzárkózni), egyszerűen nem tehetettem feljebb a listára; a Spider-Man, Red Dead 2 és God Of War fényévekkel jobban teljesített minden szempontból. Azonban minden jó szót megérdemel az Odyssey, hiszen a sorozat egyik legkiválóbb darabjáról van szó.
[h]3. Spider-Man[/h]
Rirald: Az egyetlen idei játék, amivel szemben abszolút semmi elvárásom nem volt. Megjelenés előtt annak is örültem volna, ha a végeredmény szimplán csak egy fokkal jobb, mint egy vonatszerencsétlenség. Ezzel szemben az év legkellemesebb csalódása, a God of War mellett pedig az egyik legjobb élménye lett. Az Insomniac tudatosan nyúlt az alapanyaghoz, jól kezelte azt, nem félt elemeket máshonnan beemelni, továbbgondolni és nyakon önteni ezt egy kiváló pók-sztorival. Ennek hála a Spider-Man az aktuális vérmérsékletem függvényében harcol fej-fej mellett a God of Warral az első helyért.
Gabe: Eddig nem tartottam magamat Marvel-rajongónak, sőt Pókember sem éppen a kedvenc szuperhősöm! Ellenben egyáltalán nem éltem semmilyen prekoncepcióval a Spider-Mannel szemben, egyszerűen csak hidegen hagyott. Néhány gameplay videó és a tócsa-hiszti után végül úgy döntöttem, hogy mégis kipróbálom. Utólag nagyon örülök vállalkozó szellememnek, hiszen az egyik legjobb játékélményt köszönhetem Peter Parkernek idén. Jó sztori, remek küldetések és fantasztikus játékmenet; megérdemelt dobogós hely.
[h]2. Red Dead Redemption 2[/h]
Gabe: A játékosvilág legjobban várt címe idénre egészen biztosan a Red Dead 2 volt. Néha már nekem is sok az a rengeteg elfogulatlan hype, amit a GTA, vagy a Rockstar Games kap, de a western-túra egyértelműen nem okozott csalódást. Kritikai és játékos fogadtatása is kiváló volt, és megkaptuk a generáció leggyönyörűbb programját. Én ugyan még alig 20-30 órát toltam a Red Dead 2-be eddig, úgy gondolom megérdemelten szerepel ennyire előkelő helyen a listán. (Beszámoló hamarosan.)
Rirald: Én azon kevés földi halandó közé tartozok, aki meg meri magának engedni, hogy semmilyen formában ne rajongjon a Rockstar játékokért. Ott voltam mindegyik megjelenésénél, játszottam minddel, nem egy ezek közül meg is van, ám az áttörés mindig elmaradt. Ez alól az egyetlen kivétel az első Red Dead Redemption volt, ami lehet jókor talált meg ahhoz, hogy behúzzon. Viszont ebből kifolyólag kifejezetten vártam a 2. részt, aminél nálam végül elmaradt az átütő siker. Persze én is látom az erényeit: technikai mérföldkő, a Rockstarra jellemző végletekig kidolgozott világgal és a remekül szuperáló játékmenettel. Ugyanakkor a mesterségesen felduzzasztott játékidő olyan módon taszít, hogy sajnos ezt is be kellett tennem ebben a generációban GTA mellé. Elismerem, az idei legjobbak között tartom számon, de messze van a legjobbtól.
[h]1. God of War[/h]
Rirald: A Geek Világ fennállása óta nem titok, hogy számomra nagyon kedves a God of War széria. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) fenntartásokkal fogadtam a sokak által várva-várt PS4-es epizódot, ami nem is váltotta be az összes hozzáfűzött reményemet. Mégis hetekre behúzott Kratos és Atreus skandináv kalandja, amihez hozzájárult a kimagasló írói, színészi és grafikus munka. Az újragondolt harcrendszer és a váll fölötti kamera pedig számomra meglepő módon nem elvett (ahogy azt eleinte gondoltam), hanem hozzáadott az eredeti GoW élményhez. Meglettünk volna nélküle? Teljes mértékben. Többek lettünk általa? Egészen biztos. Utólag hiányozna, ha nem lenne? Mindenféleképpen.
Gabe: Én már áprilisban eldöntöttem, hogy az idei God Of War lesz nálam a befutó. A narratíva, a látvány, a hangulat, az érzelmek egyszerűen letaglóztak. Imádtam minden percét, nem is tudnék többet hozzátenni Rirald szavaihoz. A Santa Monica Studio letette az asztalra a definitív akciójáték-élményt, bőven magasra helyezve a mércét kihívói számára.
Köszönjük, hogy idén is velünk tartottatok, és ha elolvastátok a mi toplistánkat. Kíváncsiak lennénk, hogy nektek mik voltak az idei tuti befutók? Írjátok meg nekünk Facebookon, Twitteren, vagy itt az oldalon!
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
