Amióta létezik rock és metál zene, azóta próbálják bizonyos emberek rájuk sütni az Ördög pecsétjét. Szerintük minden erősebb dallam a pokol urát élteti, a szövegek pedig keresztényellenesek. Oké, talán akad néhány olyan banda, akik az elmúlt pár évtizedben felültek ennek, és direkt rá is játszottak ezekre a sztereotípiákra. És nyilván vannak tényleg sátánista zenekarok is, de kifejezetten ostobaság lenne egy kalap alá vonni az összes olyan zenekart, – ami lesarkosítva – torzított gitárt használ.
Ebben a toplistában azokat a metal bandákat szedtem össze, melyeket korábban egyértelműen sátánistának kiáltottak ki, azonban sosem voltak azok.
[h]1. Judas Priest[/h]
Az 1969-ben alakult brit Judas Priest sokak szerint a heavy metal műfaj atyjának is tekinthető. Pályafutásuk során rengeteg emlékezetes és kiváló dalt írtak meg, és egy időben divatos volt sátánistának titulálni őket. Igazából a 70-es és 80-as években mindenre rá lehetett sütni, hogy sátánista, amire a társadalom nem szégyellte. A Judas Priestnek ugyan voltak olyan szövegei, és albumborítói, amiknek akár lehetne ilyen jellegű tartalma, de összességében soha egy pillanatra sem álltak az Ördög szolgálatába. Főleg, hogy a frontember, Rob Halford istenhívő keresztény ember.
[h]2. Slipknot[/h]
Az iowa-i maszkos banda tagjai lehetnek a modernkori metal talán legnagyobb trolljai. Mind külsöségekben, mind zeneiségben, dalszövegben simán arra játszanak, hogy olyan képet állítsanak be magukról, ami valójában nem igaz rájuk. A Slipknot ugyanis egyáltalán nem sátánista. Igazából, még ha erősen arra hajaz néhány megmozdulásuk, ez inkább a polgárpukkasztás és médiahack miatt van, ezzel is görbe tükröt állítva a mindenkori pop-kultúrának és társadalomnak.
[h]3. Black Sabbath[/h]
Maradjunk annyiban, hogy színpadi produkcióival az élő legenda, Ozzy Osbourne és bandája, a Black Sabbath adhatott okot a vádakra. Szintén ugye a 70-es és 80-as években járunk, amikor legaktívabb volt a zenekar (mint ahogy az egész kemény metal szcéna felemelkedése is ekkorra tehető). A “civilek” és átlagos zenehallgatók számára a hangos és erős gitárriffek plusz a hörgés korai megfelelői megijesztették az embereket (ahogy manapság a videojátékok, vagy az új Joker film). Ozzy és a többi tag is keresztény háttérrel rendelkeznek, és a sátánistának mondható szetting csupán zenéjük világában létezett, többnyire vitatható módon.
[h]4. Iron Maiden [/h]
Majd pont az Iron Maiden marad ki, mi? A legendás brit heavy metal banda sokévtizedes fennállása alatt számtalanszor megkapta, hogy a Sötét urat szolgálja. Még a laikus is ezt hihetné, ha csak a Number of the beast című dalra, vagy a banda “kabalájára”, Eddie-re gondolna – hogy ezek a srácok aztán tényleg sátánisták. Nico McBrain, a ‘Maiden dobosa nyilatkozta, hogy közük sincs az Ördöghöz. Csupán egy nagy poén volt akkoriban (ahogy már láthattuk pár helyen), és aki ezt nem hiszi el, sürgősen szerezzen életet.
[h]5. Dimmu Borgir[/h]
A Dimmu Borgirt és a listán a következő helyet elfoglaló Cradle Of Filthet gyakran érte a vád már korában is, hogy csupán “divat black metalt” játszanak. És ha abban mérjük az igazi black metalt, hogy a kiadott zenét csak a gitáros unokaöccse hallgatja, akkor valóban állíthatjuk, hogy a Dimmu Borgir kimerítette a pop black metal fogalmát. De hogy lehetett ennyire népszerű egy sátánista banda, hogy még a populáris zenei csatornákon is leadták klipjeiket?
Talán a 2000-es években jobban vevők voltunk a kommersz megbotránkoztatásra, mindenesetre a Dimmu Borgir egyáltalán nem sátánista zenekar. Olyannira, hogy egy interjúban a Silenoz művésznevű gitáros kifejtette, hogy semmilyen túlvilági felsőbb hatalomban nem hisznek.
[h]6. Cradle Of Filth[/h]
Ha azt nézzük, hogy a black metal nem csak abból áll, hogy festettfejű, hosszúhajú arcok erdőben rohangálnak és embert áldoznak, akkor elég széles spektrumban vizsgálhatjuk a műfajt. Például, ha rámegyünk a sokk-faktorra, a sötét hangvételű szövegekre és persze instrumentális részekre, illetve kiegészítjük egy kis erőszakos társadalom és valláskritikával, akkor még élvezhetjük is a műfajt.
Akadnak olyanok, akik szerint minél élvezhetetlenebb és alpáribb a zene, annál jobb a black metal. Nos, a Cradle Of Filth a Dimmu Borgirhoz hasonlóan a maga nemében igazán “dallamos” zenét játszottak, amivel alapból kiverték a biztosítékot, pláne azzal, hogy még csak nem is a Sátánt imádják. Dani Filth, a csapat frontembere egy interjúban azt állította, mikor a ‘Jesus is a C-nt’ pólóról kérdezték, hogy “az egy anarchikus állítás volt, sosem gondoltuk, hogy sátánisták lennénk, csak azt gondoltuk, hogy poén”.
[h]7. Slayer[/h]
A Slayer zenéje gyerekkoromtól végig kísért, és kissebb-nagyobb szünetekkel, de mindig újra felfedeztem magamnak. Sőt, e banda miatt jött ez a cikkötlet is, hiszen egészen sokáig hittem róluk, hogy a Sátánt szolgálják. Ellenkezőjéről nehéz is lehetett volna meggyőzni, mikor elnéztem az albumborítókat, a hatalmas fordított kereszt és pentagrammokat, vagy lemez és dalcímeket (pl. Hell Awaits).
Azonban az egész sátánista imázst csupán egy óriási görbetükörnek és poénnak szánták. Kvázi marketingfogás volt már az elejétől kezdve, és önigazolást nyerve a mai napig az egyik legismertebb metál banda, illetve thrash metal zenekar a Slayer. A valóságban Tom Araya, énekes-basszeros keresztény neveltetést kapott, és az anarchikus, lázadó szövegek számára csupán táptalaj volt a sátánista hangvétel. A Slayer elképesztő gitárosa, Kerry King pedig Jeff Hanneman (a csapat néhai gitárosa) 2013-as halála után nyilatkozta, hogy nem hisz semmi földöntúliban. Aki meghal, az a földbe kerül, és ennyi.
Remélem tetszett ez a nem túl szokványos bejegyzés. A metal, és úgy en bloc a zene közel áll a szívemhez, de a Geek Világon nem túl gyakran jut apropó ehhez hasonló bejegyzésekhez. Ha szeretnétek több hasonló írással találkozni az oldalon, akkor kedveljétek és osszátok meg a közösségi médiában, illetve írjatok kommentet arról, hogy mi a véleményetek akár a témáról, akár erről az írásról.