Nem értem, miért bántom magamat. Mostanában oly kevés időm jut filmet nézni, de legalább akkor valami olyasmi elé ülnék le, ami jó is. Nem, inkább megnéztem a Tűzgyűrű: Lázadás című kínlódást.
Annak idején nagyon bírtam a Transformerst, ezt sohasem tagadtam. Egészen pontosan a harmadik részig tartott ki a tolerancia szintem. Addig egészen jól elszórakoztattak a verekedő robotok, majd szépen fokozatosan még jobban elbutult a széria, és már meg sem próbálnak bármi értéket vagy értelmet csempészni a kétórás látványorgiákba.
A Tűzgyűrű című hasonszőrű film ehhez mérten is igazi bűnös élvezet volt. A különbség a transzformerektől csupán annyi, hogy a robotok nem másik robotok ellen harcolnak, hanem toronyház méretű szörnyek ellen. Látványban nagyon ott volt az első rész, a történet pedig nagyjából egy gyufás doboz összetettségével vetekedett. De ez nem volt probléma, mert nem is nagyon vette magát komolyan a film. Szóval igazi egyszer nézhetős agysejtrohasztó kikapcsolódás volt.
Nem nagyon értettem miért van szükség egy folytatásra, de úgy gondoltam, akár egy tök jó dolog is kisülhet belőle. Hülyén hangzik, de van potenciál az óriásrobotos-szörnyes témában, kellő mennyiségű kreatívval frankó dolgokat ki lehetett volna hozni belőle. Sajnos a készítők nem így álltak hozzá. A majdnem kétórás játékidő hemzseg a szekunder szégyent kiváltó, überkínos jelenetektől. Felváltva ment a bohóckodás és a vér komolynak beállított jelenetek, de erről kicsit később.
[h]Kérem inkább Optimust…[/h]
A történetről szinte egyáltalán nem éri meg szót ejteni, de azért leírom néhány sorba, hogy kontextusba tudjuk helyezni ezt az állatságot. Jake (John Boyega) semmiben sem hasonlít mártír apjára. A nagy kaiju(a mehenga szörnyek) háború után pénzszerzéssel tengeti mindennapjait. Egy napon összeakad a bajsza a helyi maffiával és véletlenül összesodorja az élet a fiatal Amarával (Cailee Spaeny), aki titokban jaegert(óriásrobot) épít. Hamar fülön csípi őket a hadsereg, de büntetés helyett inkább besorozzák őket. Közben a Shao Industries nevű gigavállalat drónvezérelt jaegereket készít, ezzel kivonva az emberi erőt a monstrumokból. Hát mennyire kiváló ötlet, hogy a harmincméteres robotokat rábízzuk egy programra, minden nemű előzetes tesztelés nélkül. Gondolhatjátok, hogy mi fog történni… A drón-jaegerek megkergülnek, de ez köszönhető még egy frappáns (nem) csavarnak is, de ez már a spoiler kategória, és a világért sem szeretnélek megfosztani titeket a meglepetésektől. Persze a végén jön az elkerülhetetlen csata a kaijukkal, nélkülözve bárminemű logikát és konzisztenciát.
Folytassuk azokkal a nüanszokkal, amik miatt egyáltalán nem tetszett a Tűzgyűrű folytatása. Először is, a színészek vérlázítóan alul teljesítettek. Gondolom nekik ez egy frankó haknizás volt, amiért a legkevesebb energiabefektetés után megkapták a vaskos gázsit. Mindenkiről érződött a “leszarom-attitűd”, amit megspékeltek akarva-akaratlan magas szintű ripacskodással. A köztük lévő párbeszédek súlytalanok, túljátszottak, és totálisan lényegtelenek. Néha elböfögnek egy-két messzemenő életszerűtlen tanulságot, amitől olyan kínosan éreztem magamat, hogy legszívesebben elbújtam volna a világ elől is.
A történetvezetés teljesen szét van esve, semmi értelme, és egyáltalán nem lebilincselő. Egy megalomániás lázálmából született abomináció. Pont, mint a film végi boss-harc. Ha valamit nagyon szeretek, akkor az egy tökös trash-produkció; legyen szó filmről, játékról, vagy bármiről. Szeretem, ha valami direkt gagyi, és erre rá is tesznek egy lapáttal. Dicsérendő dolog az önirónia, és megvan a maga élvezeti faktora az ilyen alkotásoknak. A Tűzgyűrű nem ilyen. Borzasztóan semmilyen, ahol komoly lehetne, ott elhülyéskedik, ahol pedig humoros lehetne, véresen komolyan veszik a szürreális eseményeket. Sajnos nincs meg a trash-érzés, ettől csak szimplán egy nagyon rossz film lett. Ennél még a Transformers is egy fokkal erősebb (bár ezen a mondaton rendesen elmeditáltam).
[h]Michael Bay nedves álma[/h]
A szörnymozik alfája és omegája a látvány és a monumentalitás megalkotása. Ha nincs jó vizuális élmény, akkor mehet is a kukába az egész. Lehet sok mindent mondani a Godzillára, Kongra, a Transfomersre, de a monumentális látványorgiában nem szenvednek hiányt. Ha másért nem is, de a high-end CG és az effektek miatt érdemes belekukkantani ezekbe a mozikba. A Tűzgyűrű egyetlen erénye is ebben lakozik. Baromi látványos, jól néznek ki a harcok, és még a túltolt, giga-ciki pózolásoknak is van egyfajta bája. Minden egyéb fronton teljesen elbukik a film, de ha ezeket valahogy kizárjuk, még talán jól is szórakozhatunk rajta. Bár nekem ezek a minimális plusz pontok sem tudtak lekötni. Percenként néztem az órát, mikor lesz már vége a szenvedésemnek.
Összegezve tehát a Tűzgyűrű: Lázadás egyáltalán nem sikerült jól. A színészi bénáskodások, és erőltetett párbeszédek mellett a cselekmény logikátlansága teljes unalomba fulladnak, amitől számomra élvezhetetlen volt a film. A látvány mindezek mellett példamutató, a nagy csaták és a kaijuk ötletesen lettek megalkotva, de ez sem menti meg a totális érdektelenségtől. Fogyasztani csak saját felelősségre!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
