Amikor egy vígjátéksorozatot promóznak, és előkerül Steve Carell neve, akkor többnyire tudhatjuk, mire számíthatunk. Nem a földönfetrengős fajta humorra, és szerencsére nem is a töménytelen altesti poénkodásra. Annál inkább helyzetkomikumra, életszagú szituációkra, utóbbiak kiforgatására, és egy csomó, nézőnek kellemetlen, egyben nagyon vicces jelenetre. És akkor sikerült egy bekezdésben összefoglalnom az Űrhadosztály első évadát. Szuper, mindenki mehet a dolgára.
Oké, azért ennél valamivel tovább merészkednék. Az Űrhadosztály (Space Force) nem hinném, hogy történelmet fog írni, vagy hogy mémek szülessenek belőle (igen, 2020-ban attól tartok, ez egy bizonyos szintet jelöl). Mégis az átlagosnál kicsivel jobb szórakozás, kora nyáresti levezetésnek aztán meg pláne kiváló.
Az első szezon 10 epizódos, és mindegyik rész közel félórás, így nem is lesz megterhelő pár nap alatt végigzongorázni rajta.
A szereposztás miatt már eleve felkaphatjuk a fejünket, és ha másért nem is, a színészek örömjátékáért már megéri végignézni az évadot. A teljesség igénye nélkül olyan nevek teszik tiszteletüket, mint a főszereplő Mark Nairdet játszó Steve Carell, a feleségét alakító Lisa Kudrow, vagy a tudományos asszisztens Adrian Mallory szerepében lubickoló John Malkovich-ot. De itt van még például Jimmy O. Yang, akit a Silicon Valleyből ismerhetnek a nézők.
[h]Bakancsot a Holdra![/h]
A szereplőgárda már alapból gondoskodik arról, hogy ismerősök lássunk viszont a képernyőn, és az alakításukra sem lehet semmiféle panaszunk. Vígjátéksorozat révén nagy történetre nyilván nem kell számítani. Néha vannak összefüggések az epizódok között, de olyan is előfordul, hogy pár résszel később hivatkoznak korábbi eseményekre. Emiatt érdemes lehet sorban haladni, bár nem tudom, ki néz úgy sorozatot, hogy random részeket indít el.
A címéből is kikövetkeztethető, hogy az Űrhadosztály űrrel kapcsolatos szettingben játszódik. No nem afféle MacFarlane-féle Star Trek paródiára kell gondolni, sokkal földhözragadtabb a megközelítés.
Mark Naird tábornokot Colorado államba küldik, ahol a frissen alapított Űrhadosztályt kell vezetnie. Az amerikai kormány célja, hogy négy éven belül újra embert küldjenek a Holdra. Ez nem kis terhet ró Nairdre és kvázi jobbkezére, Dr. Adrian Malloryra. Utóbbi egy igazi tudós alkat, aki természetéből adódóan háború ellenes, környezettudatos, és a világon mindent felülír a tudomány univerzális mivolta. Nos, Naird ennek a tökéletes ellentéte. Ő azt tanulta a légierőnél, hogy ha valamire nem megoldás a bomba, akkor nagyobb bombát kell ledobni. Alapjáraton gyanakvó minden rasszra, márpedig az Űrhadosztály munkatársai között rengeteg etnikum van.
A sorozat egyébként nagyon ügyesen egyensúlyozik ezen a téren. Naird úgy marad egy szimpatikus figura, hogy a rasszizmus borotvaélén táncol. Aki akar, az nyilván meg tud sértődni rajta, ezzel nem lehet mit kezdeni. De az én véleményem szerint nem hangzik el semmi olyan, amin egyébként ne lehetne egy jóízűt kacagni. Nem mellesleg bőven láthatunk-hallhatunk Amerika irányába mutatott kritikát is, főleg az abszolút sztereotíp Kick Grabaston (Noah Emmerich) tábornok személyében.
[h]”Jó újra fekának lenni a Holdon!”[/h]
Azonban hiába a szetting, a jó színészek, és a sokszor remekül működő párbeszédek illetve humor, ha valamiért mégis gyakran leül a hangulat. Amin meglepődtem, az a gyakori káromkodások, amit először nem is nagyon tudtam hova tenni. Egyértelmű, hogy nem családi vígjátékról van szó, mégis a maga fura módján nagyon jól áll az Űrhadosztálynak a káromkodások hada. Ennek ellenére is csomószor elhal akár epizód közben is az atmoszféra. Csomó üresjárat van, és mellément poén. Mindezek mellett nagyjából minden részre jut egy “ciki” jelenet. Tudjátok, amikor az agyatok hátuljából megindul a szekunder szégyen, és legszívesebben elbújnátok, annyira kínos az adott képsor. Én ezekkel soha nem tudtam mit kezdeni, de a vígjátékok szerves részévé vált.
Bizonyára sokan vannak, akik kedvelik az effajta humort, de ilyen mennyiségben nekem sokszor kinyírta a színvonalat. A bejegyzés elején említettem, hogy gyakran életszerű szituációk kerülnek terítékre, és azokat előszeretettel forgatják ki. Ez így igaz, máskor viszont totál kizökkentő random hülyeség nem arról tanúskodik, hogy ez valaha megtörténhet. Jó, a Tiger King-sztori is ebben a világban zajlott le (vagyis még mindig zajlik, egyszerűen elképesztő), így hajlamos vagyok elhinni, hogy a “na ne, ilyen nem létezhet” mantrát felülírjam magamban.
Összeségében tehát az Űrhadosztály egy remek kezdés. Színvonalas szereplőgárda, érdekes szetting és legtöbbször jól működő humor jellemzi. Mindamellett megvannak a maga hibái, ami miatt sokaknak nem fog tetszeni. Nálam is hajszálvékony mezsgény egyensúlyozik a középszer és az emlékezetes között, és még nem igazán döntöttem el, merre billen a mérleg nyelve. Munka vagy suli után, este tök jó szórakozás lehet többedmagunkkal, de akár még egyedül is élvezhető. Az eredeti hang mellett a magyar szinkron is kifejezetten remek, habár a
Cím: Űrhadosztály (Space Force)
Megjelenés éve: 2020
Készítő: Steve Carell, Greg Daniels
Producer: Steve Carell, Greg Daniels, Howard Klein
Szereplők: Steve Carell, Lisa Kudrow, Ben Schwartz, John Malkovich, Jimmy O. Yang
Hálózat: Netflix
Műfaj: Vígjáték
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
