Nem szeretem, amikor unos-untalan ráhúzzák bármire a lovecrafti, vagy kozmikus horror jelzőket, mert akaratlanul is elveszik az élét az olyan mesterműveknek, mint az Uzumaki. Korunk sajtójának rákfenéje ez, illetve a társadalmunk figyelmének néhány pillanatra való lekötéséből ered a probléma. Az indokolatlan túlzások használata mindenhol jelen van. Már minden legendás, epikus, katasztrofális, minden idők legje, stb. Egy idő után elérjük azt a magas ingerküszöböt, amikor ezek a szavak már nem jelentenek semmit. Csak megvonjuk a vállunkat, és fogyasztjuk a következő lehengerlő, megismételhetetlen, elképesztő és brutális terméket, és elfelejtjük milyen érzés, amikor tényleg egy kiemelkedő alkotással találkozunk.
Visszakanyarodva a kozmikus horrorra, ez az alzsáner címke nagyon népszerűvé vált az elmúlt években. Az oka viszonylag egyszerű: az erre fogékony közönség nagyon szeretne igazi kozmikus horrort viszontlátni a mozivásznon, videojátékokban, könyvek vagy képregények lapjain. És mivel az elmúlt két évtizedben nagyjából a két kezemen meg tudom számolni hány, a műfajban jó, vagy kiemelkedő alkotással találkoztunk, meg is értem, ha sokan vágynak rá. De enyhén szólva is túltoltnak érzem, amikor a sajtó arról ír, hogy a Marvel Eternals című filmje kinyitotta a kapukat a kozmikus horrornak az MCU-ban.
Egy tipikusan olyan műfajról van szó, ami mindenkire másképp hat. Nincs egy kőbevésett és jól bevált recept, hogyan lehet általánosan remek kozmikus horrort csinálni. Éppen ettől rettenetesen nehéz megfogni a lényegét és átadni a közönség felé. Junji Ito viszont érti a horrort, és az Uzumaki lapjain képes volt rátapintani a lényegre.
Magát a kozmikus horrort, mint zsánert ezúttal nem boncolgatnám tovább, de talán egy másik alkalommal hosszabban is megemlékezünk róla.
[h]Horror-spirál[/h]
Junji Ito méltán világhírű horror-mangája, az Uzumaki 1998 és 1999 között készült, és 2000-ben jelent meg először belőle az omnibus kötet. A kiadás 19 kvázi kánonfejezetből áll, ehhez még hozzájön a Lost Chapter: Galaxies és néhány humorosabbnak szánt oldal a mangaka spirálok utáni kutatásából.
Ito minden fejezetben határokat feszeget, sőt gyakran át is lépi azokat. És itt ténylegesen olyan határokról beszélünk, melyeket nem sok nyugati szerző merne bevállalni. Ebben a kötetben nincs tabu, és minden amit el akar mesélni a szerző, azt cenzúra nélkül, a saját nyers valójában teszi meg.
A jobbára különálló, mégis lazán egymáshoz kapcsolódó részek feltárják legmélyebb emberi félelmeinket. Kurouzu-cho-t, a békés kisvárost különös átok sújtja. A természetfeletti jelenések a világ egyik legrejtélyesebb alakzata, a spirál köré épülnek. Az emberi szem végig követi a spirál útját, egészen a középpontig, és mindenkit megbabonáz. Ez önmagában még nem lenne elegendő a horrorhoz, de a csigavonal teljesen kifacsarja az embereket. Gyakran szó szerint.
[h]Aranymetszés[/h]
A spirál egy olyan egyetemes alakzat, ami az Univerzumban mindenhol fellelhető. A DNS dupla hélixétől kezdve a napraforgó magjainak elhelyezkedésén át az örvényeken keresztül egyes galaxisok alakjáig megfigyelhető. A 12-13. században élt híres matematikus Leonardo Bonacci, vagy ahogy sokan ismerik, Fibonacci vélt felfedezni párhuzamokat a nevével fémjelzett matematikai alapvetés, a Fibonacci-sorozat és az aranymetszés között.
A Fibonacci-sorrendben a sorozat következő értékét mindig az előző két szám összeadásával kapjuk meg, melyet egytől kezdünk. 1 után 1 következik, így 1 + 1 = 2, a következő érték pedig 1 + 2, tehát három lesz és így tovább. Minél későbbi számokat veszünk, annál közelebb kerülünk az aranymetszés arányaihoz. Az ókorban is ismerték már a tételt, isteni számoknak nevezték őket, azonban Fibonaccinak hála terjedt el Európában is.
Tehát itt van ez a lenyűgöző körkörös alakzat, amely lényegében mindennapjaink során is bármikor megtalálható, mégis alig tudjuk felfogni mennyire különös. Ito viszont képes volt ebből az egyszerű és hétköznapi megfigyelésből egy nagyszerű és hátborzongató történetet kanyarítani, ami egzisztenciánkat igyekszik a földbe tiporni.
[h]Az elátkozott város[/h]
Az Uzumaki egyetlen fejezetének sincs boldog vége. Mindegyik rész fő története lezárul annak utolsó oldalán, de soha nincs igazi feloldozás. A mégis összekapcsolódó történetet Kirie, a csinos helyi középiskolás lány szemszögéből ismerhetjük meg. Eddig jobbára boldogan és békességben élt Kurouzu-cho-ban családjával és barátjával, Shuichi-vel. Azonban minden a feje tetejére fordul, amikor a fiú apja megszállotjává válik a spiráloknak.
Idővel, ahogy az emberek meg- és átváltoznak a spirál hatására, a város is egyre inkább az elkerülhetetlen pusztulás felé veszi az irányt.
Az egyes karaktereket nem nagyon ismerjük meg; igazából még a két főszereplőt, Kirie és Shuichi jellemzőit sem fejti ki Ito. Habár a horror és a kollektív spirál-átok elviszi a hátán az egész kötetet, szívesen megismertem volna egy kicsit jobban őket. Pusztán a szimpátia és együttérzés okán, hogy jobban azonosulhassak velük, és megérthessem, miért cselekedtek úgy, ahogy.
A történet végig a spirálok körül forog (eskü, ez nem egy szóvicc volt), és annak változatos hatásáról az emberekre. Mivel a motívum mindenhol jelen van, ezért bárki érintett lehet valamilyen formában. És így is lesz: majdnem minden szereplő, aki kapcsolatba kerül a spirállal, előbb-utóbb becsavarodik (nem direkt csinálom), vagy rettenetesen bizarr módon átváltozik, hogy megmaradt emberi létezésével adózzon az univerzális alakzatnak.
Az Uzumaki egyes részei akárkinél kiverhetik a biztosítékot. Ito végig olyan elemeket használ fel a történetben, amik egyáltalán nem tartoznak semmiféle bevált recepthez. A meglepetés erejével képes hatni minden fejezet, és a történet mellett bizonyos rajzok garantáltan az emlékezetünkbe fognak vésődni.
[h]Kísérteties művészet[/h]
Junji Ito rajzai a művészet magasiskolája. Minden tusvonal a helyén van, a satirozások, kitöltések, kontúrok szinte önálló jelentéssel bírnak. A nyers és erőszakos jelenetek kellően horrorisztikusak és pont annyira nem realisztikusak, hogy csak még inkább félelmet vagy kényelmetlenséget keltsenek az olvasóban. A fekete különböző árnyalatai egyszerűen lenyűgözően vannak használva, és a roppant aprólékos illusztrációk nem hagynak szemet szárazon. A legfőbb indoka, hogy lassan haladtam az Uzumakival az volt, hogy majdnem minden oldalon meg kellett állnom, hogy alaposan szemügyre vegyem a rajzokat. Ha valamire őszintén és nyugodt szívvel rá tudom mondani, hogy zseniális, akkor az az Uzumaki művészete.
Szinte minden szürreális, bizarr, és rémálomszerű. Nem csak a történet, de egyértelműen a rajzok megvalósítása is tabudöntögető. Végig megfigyelhető az aprólékosság, és a végletekig kidolgozott részletes alkotások irdatlan mennyiségű munkáról árulkodnak. Mindegyik fejezetben találhatunk olyan egészoldalas képeket, melyek az alapból zseniális rajzokon is túltesznek. Jellemzően ezek nagyhatású, groteszk és kimondottan ijesztő darabok, amik csak még jobban erősítik az olvasóban a horror hatását.
A mangákra jellemző karakterábrázolások hagyományaihoz nyilván ragaszkodik Ito, de ahol lehet, törekszik a realisztikus megvalósításukra. A szereplők mellett minden tárgy, helyszín, háttér, épület szintén a lehető legjobban élethűre sikerült.
[h]Az ismeretlentől való félelem[/h]
Junji Ito felismerte, mitől működik egy horror. Rátapintott az elemi esszenciájára, a lényegére a háttérben folyamatosan meghúzódó félelemnek. Az emberi egzisztencia aligha képes felfogni vagy tudatosan megérteni az univerzális hatalmakat. A folyamatos körforgást, és a rettentő ismeretlen erőt, ami az entrópia felé vezeti a világegyetemet.
Garantálható, hogy az Uzumaki feltárja mindenkinek a legmélyebb, ösztönös félelmét. Ez pedig nem az éjszaka a sikátorból ránk támadó alak, nem a hirtelen jumpscare, nem a csigává változó fiú, vagy feltámadó halottak, hanem az ismeretlen. Az univerzális, felfoghatatlan erő, amire nincs magyarázat. Nem tudjuk az eredetét, nem kézzelfogható, és mégis mindenhol ott van. A spirál pedig minden misztikuma mellett egy alapból nehezen értelmezhető jelenség, és hiába lehet félelmetes, képtelenség nem nézni és elgondolkozni emberi mivoltunk tökéletes értelmetlenségén.
[h]Az Uzumaki hatása a popkultúrára[/h]
Csak hogy stilszerűek maradjunk, vessünk egy pillantást arra, ahogy a popkultúrában is minden összeér. Az Uzumakinak és persze Junji Itónak is nagy szerepe van a modern horror alakulásában, ám a legtöbb referencia még mindig leginkább Japánhoz köthető. Nézzük, milyen összefüggéseket találunk Ito és a videojátékipar között.
A pár éve belengetett, majd sokak bánatára elkaszált Hideo Kojima által megálmodott horrorjáték, a PT Guillermo del Toro mellett designerként Junji Itót is számításba vette, azonban még mielőtt elkezdhettek volna együtt dolgozni, a Silent Hillsből végül nem lett semmi.
Ahogy Itóra nagy hatással volt Lovecraft, úgy a legendás Souls-videojátéksorozat atyjának, Hidetaka Miyazaki számára Junji Ito volt az egyik fő inspiráció. Ahol tökéletesen összeértek a szálak, az a Bloodborne esetében fedezhető fel. A játékra tagadhatatlanul H.P. Lovecraft hatott a leginkább, de valamennyire felismerhető az Ito iránti tiszteletadás is. Mégis szimbolika és egyéb értelmezések szerint a Dark Souls-sorozatban fedezhető fel a legjobban Junji Ito munkásságának nyoma. (Ha erről a témáról többet szeretnétek megtudni, jelezzétek felénk komment formájában, és egy következő alkalommal jobban kifejtem.)
Két évtizedes várakozás után, az Uzumakiból már készül az anime, amit előzetes információk alapján 2022-re datáltak. Azonban a COVID a japán animegyártóknak is keresztbe tett, így tehát ahogy sok minden, ennek is csúszni fog a megjelenése.
[h]Verdikt[/h]
Az Uzumaki egyáltalán nem egy könnyű olvasmány. A horror remekül működik a történetben, és a rajzoktól mindenkinek álmatlan éjszakái lesznek. Ettől függetlenül egy megismételhetetlen és kiváló alkotás, amit minden horror-rajongónak el kell olvasnia, még akkor is, ha nem éppen kedveli a mangákat. Sajnos magyar fordítás még nem készült hozzá, de angol nyelven különböző webáruházakból beszerezhető a kötet.
A bejegyzés videós formátumban is elkészült. Amennyiben tetszik ez a fajta megközelítés, dobjatok lájkot a videóra, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra, észrevételeiteket pedig várjuk kommentekben.