Richard Morgan Valós halál (Altered Carbon) című regénye teljesen elvarázsolt. Imádom a cyberpunk műfajt, és sajnos méltatlanul alul reprezentálja magát a képernyőkön. Videojáték fronton reményeim szerint a Cyberpunk 2077 ellát majd minket jó sokáig a megfelelő cyberpunk tartalommal. A Valós halál számtalan zseniális gondolatot rejt magában, és megannyi érdekes filozófiai kérdést feszeget. A Kovacs-széria második kötete sajnos egyáltalán nem talált be nálam, cserébe a sorozat mindkét évada, még ha csomó helyen az alapműhöz képest átalakításokkal operál, megtartotta a regények esszenciáját.
[h]Takeshi Kovacs új bőrben[/h]
Takeshi Kovacs, az utolsó Küldött váratlan felkérést kap. Nem kifejezett beleegyezésével, de újraburkolják és egy Axley nevű matu ajánl számára megbízást. Utóbbinak veszélyben az élete, és Kovacsot illetné a megtisztelő feladat, hogy védelmezze. Takeshi nem szívesen vállalná a feladatot, tanulva korábbi hibájából, de a matu bedobja az aduászt. Kovacs egykori mentora, és halottnak hitt szerelme, Quellcrist Falconer, a felkelés vezetője könnyen lehet, hogy életben van.
Mire átnyalábolják egy másik bolygóra, Takeshi aligha kezdheti el megbízását, ugyanis Axleyt és őreit mind megölték.
Takeshi az újraburkolás és nyalábolás után megkopott rövidtávú emlékezetével áll neki a nyomozáshoz. Azonban még egy sokk hátra van: szülőbolygójára, Harlan Világára került, amit a lemondott Konrad Harlan (Neal McDonough) leánya, a békepárti Danica (Lela Loren) kormányoz.
[h]Édes otthon…[/h]
Nagyjából innen indul az összes bonyodalom az évadban. Takeshi jó barátja, Poe (Chris Conner), az MI meghibásodik, ami külön feszültséggel fog szolgálni. A Protektorátus folyamatos nyomást gyakorol Danicára és a bolygóra, mindemellett valóban úgy tűnik, hogy Quellcrist (Renée Elise Goldsberry) életben van.
Kovács új szövetségesekkel és annál több ellenséggel körbevéve próbál az ügy végére járni, miközben múltja is kísérteni fogja.
Nem túlzok, a második évad sokkal jobban tetszett, mint az első – már ami a történetet illeti. Az első szezonban akadtak vizuálisan sokkal jobban megoldott jelenetek, és Joel Kinnaman is kiválóan hozta a karaktert. Mindazonáltal a folytatás többet vállalt, és sikerült csavarosabb történetet kerekíteni. A fordulatoktól nem estem hátra, de mindenképpen értékelendő, hogy energiát fektettek bele.
Anthony Mackie, mint újraburkolt Kovacs szintén abszolút megállja a helyét főszereplőként. Nagyon otthonosan mozog a képernyőn, és számomra roppant hitelesen tudta átadni az egyre szentimentálisabb Takeshit.
[h]Nem tokra megy a játék[/h]
Szerencsére a cyberpunk hangulat még mindig működik, a környezet és a városok is kreatívan vannak kidolgozva. A belviszályok, a politika és a karakterek közötti feszültség is kellően jól működik, noha a színészek többsége az erős közepes felé tendálnak.
A sorozat ügyesen épít arra, hogy az első évadban lefektetett alapok – főleg információadagolás terén – mostanra alapvetőek, így senki sem csodálkozik azon mi az a tok, milyen szerepük van az MI-knek, mi az újraburkolás, stb.
Az ember kapcsolata az MI-vel roppant szórakoztató, és simán el tudom képzelni, hogy valamikor a jövőben hasonló kapcsolatunk lehet majd a mesterséges intelligenciával. Na azért ezeknél a részeknél akadtak logikai bukták, de könnyedén túltettem magamat rajtuk.
Összességében tehát az Altered Carbon (Valós halál) második évada simán hozta az első színvonalát, és sikeresen emelt is rajta. A történet, a szetting és a cselekmény mind-mind frappáns, okosan kivitelezett. A hangulat még mindig egy szuper cyberpunk világot hoz közelebb a nézőhőz, amit megfűszereznek fordulatos és akciódús jelenetekkel. A színészek közül Mackie hozza a legprofibb szintet; a többiek sem kifejezetten rosszak, de nagy átlagban senki sem teljesít kiemelkedően. Ha bírjátok a cyberpunkot, és még nem láttátok a sorozatot, ideje pótolni.