Legutóbbi könyvajánlónkban szintén zombikkal jelentkeztünk, úgyszintén az Athenaeum kiadó jóvoltából. A Lázár evangéliumát nehéz lesz überelni – gondoltam, mikor hozzáfogtam a Vonat Puszánba című koreai kultfilm regényadaptációjához. És utólag is tartom magam ahhoz, hogy Bíró Szabolcs kötetén sokkal jobban szórakoztam.
[h]Instant kultfilm[/h]
A Vonat Busanba – Zombi express (Train to Busan) egy 2016-os, dél-koreai horrorfilm, amit ezidáig sajnos nem volt szerencsém megtekinteni. Amint beszerzem és megnézem, ki tudja, lehet filmkritika is kerekedik belőle.
A film egyébként nagy sikert aratott szerte a horror-rajongók körében. Azóta már bekerült a kult-horrorok képzeletbeli pantheonjába. Amikor egy film nézettség tekintetében jól teljesít (és persze pozitív visszhangot kap), előfordul, hogy elkészítik belőle a regényváltozatot is. Ez a folyamat legtöbbször fordítva történik; számomra mindig is furcsa egy kissé, ha a vászonról kerül át egy történet könyvlapokra. És az a tapasztalatom, hogy kevesebbszer sikerül eltalálni a hangulatot, mintha klasszikus regényadaptációval lenne dolgunk.
Ennek a pszichológiáját nem teljesen értem. Talán amiatt lehet, hogy amit filmen láttunk az egy kész produktum, adott rendező elképzelése szerint tolmácsolva. Ha mindez ugyanebben a formátumban kerül a lapokra, már nem marad min meglepődni, akaratlanul is a rendező vízióját láthatjuk magunk előtt.
És hiába nem láttam a Train to Busant, mégis sokszor úgy éreztem, hogy egy forgatókönyvet olvasok. Jelenetről jelenetre haladunk előre, a szereplők teszik a dolgukat, de valahogy nem kaptam meg azt a pluszt, ami miatt egyébként szeretek olvasni.
De azoknak, akik nem ismerik a történetet, azoknak íme egy kis betekintő.
[h]Társadalomkritika a vonaton[/h]
A Vonat Puszánba főszereplője Szogu, az értékpapír-alapokkal foglalkozó férfi, és kislánya Szuan. Szogu roppant önző alak, de állandóan azzal takarózik, hogy mindent a családjáért tesz. Mindeközben pont a családjával nem törődik. Feleségével szétváltak, egy szem kislányát is kifejezetten mellőzi. Születésnapján Szuan eldönti, hogy el akar utazni édesanyjához. Apja nagy nehezen időt szakít arra, hogy elkísérje gyermekét az úton. De miután felszállnak a Puszán felé tartó vonatra, szó szerint elszabadul a pokol.
Rejtélyes kór üti fel a fejét szerte Dél-Koreában, ami módszeresen szedni kezdi áldozatait. A kórság jellemzője, hogy az emberek fertőzötté válnak, és lényegében zombivá változnak. Ilyenkor csak az ösztöneikre hallgatnak, és egyetlen céljuk van: minden élőlényt elpusztítani és megfertőzni.
A regény során Szoguék sok emberrel találkoznak a vonaton. Ezek az emberek rendszerint teljesen átlagos személyek. Olyanok, akikkel mi is bármikor találkozhatunk egy-egy vonatút során. Azonban, mint mindenkinek, nekik is vannak érzelmeik, családjuk, akiket meg akarnak óvni, és önző érdekeik, amiket érvényesíteni akarnak. Ilyenkor ismerszik meg az ember igazi oldala; amikor beüt a baj, akkor derül ki, hogy miféle személyekkel vagyunk körülvéve.
Az alkotás üzenete egyébként univerzális, és mindenkinek érdemes rajta elgondolkozni. Azon kívül, hogy egy zombi-horror, igen komoly morális tanulsággal gazdagítja az olvasót. Tulajdonképpen ezért is szeretem a horrort, mint zsánert, hiszen igen explicit módon tárja elénk a keserű valóságot.
Összességében tehát a Vonat Puszánban számomra egy kettős élmény volt. Egyfelől nagyon érződik rajta, hogy ez egy filmből átemelt történet. Éppen ezért nincs kihasználva a – hülye szóval élve – irodalmiság, emiatt úgy érezhetjük, hogy egy forgatókönyvet olvasunk. Így nincs ráhagyva sok minden az olvasóra, odaképzelje magát a zakatoló vonatra a fertőzöttek közé. Másrészről pedig maga a történet és cselekmény nagyon erős és rendkívül elgondolkodtató. Társadalomkritikája erős, és fejben sok témán átrághatjuk magunkat.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
