A Marvel animációs sorozata a címével mindent elmond az alapkoncepcióról és bár vannak jobb és rosszabb próbálkozások a lazán összefüggő epizódok sorában, összességében ajánlom mindenkinek aki kíváncsi a különböző alternatív szuperhősös univerzumokra.
Ugyanolyan más
A képregényekben már régóta bevált, a tévés univerzumban viszont csak nemrég, a Lokiban vált kánonná az az elmélet, miszerint minden karakternek végtelen verziója létezik és így a mozifilmes halálok és nyugdíjazások ellenére is tovább lehet görgetni egy-egy karakter sztoriját amennyiben az alkotók úgy akarják. Alapvetően nagyon jót tesz ennek a sorozatnak, hogy az animáció médiumát választották, hiszen így tényleg mindenféle őrült ötletet meg lehetett valósítani ami az alkotóknak eszükbe jutott. Ami viszont szintén előre sejthető volt, hogy az antológia jellegű “egy epizód-egy világ” recept fog néhány rosszabb történetet is tartalmazni. És persze az is szomorúan előre kiszámítható volt, hogy lecsapott a korhatár-besorolás az alkotói szabadságra, ugyanis az egyik író beszélt róla, hogy az egyik epizódot (ahol Peter Parker óriási pókká változott volna) a stúdió túl rémisztőnek találta, így nagyrészt megmaradtak a mozis univerzumból ismert jópofáskodó és a világot vértelenül romboló Marvel-formulánál. Az egy kivétel ez alól a zombis epizód, ami közben mégis megmaradhatott az eredeti képregényhez nagyon hasonló történetével.
Végtelen számú variáció egy témára
A leggyengébbek szerintem azok az epizódok, ahol egyszerűen egy-két ismert karakter hős alteregójának kicserélése adja a történet gerincét, vagy például ahol kiemelve az így megszületett hősöket, kizárólag rájuk koncentráltak – ez a mozifilmeknél is elő-előbukkanó probléma, az egyszerű “fedezd fel magadban a hőst” sztorik már halálra tudnak untatni és mindegy ha épp más jelmezben jelenik meg a főszereplőjük. Az erős epizódok pedig azok, ahol vagy egy rejtély kinyomozása (“What If…The Earth Lost Its Mightiest Heroes?”) vagy a szereplők jellembeli gyengeségei okozzák a konfliktust (“What If… Killmonger Rescued Tony Stark?”, “What If… Thor Were an Only Child?”), esetleg amikor egy látszólag előre eldöntött küzdelemben kell helytállni a főszereplőknek.
Ezek az alapötletek mind izgalmas kiindulópontként szolgálnak és a megvalósításuk ha nem is tökéletes, de nem mutat eget verő hiányosságokat. Ebbe beletartozik a zene, az animáció és a színészi teljesítmények is, egyik sem olyan, hogy korszakalkotó lenne (különösen az animáció nem nyújt semmi szokatlant vagy érdekeset), de nem is lehet azt mondani, hogy nagyon rontanának az élményen. Az izgalmas akcióknál jobban értékelem a jól megírt párbeszédeket, de nem kell csalódni ebben sem, a jó epizódoknak minden aspektusuk jó, a rosszabbak viszont szerintem eleve nem érdekes ötletből indulnak ki, ezért a megvalósítás sem fogja azokat élettel megtölteni.
Néhány ezek közül az epizódok közül akár egy teljes mozifilmet is megérdemel, másokra ezt a rövid 20 percet is sajnáltam. Persze aki arra kíváncsi, hogy a multiverzum hogyan ölthet testet különböző szemszögekből bemutatva az úgyis meg fogja nézni mindet és nem fog szelektálni közülük.