A WarCraft világa elég hálás abból a szempontból, hogy minden adva van ahhoz, hogy nagyszerű történeteket lehessen átadni a rajongóknak regény formában. A lore annyira gazdag, hogy nagyjából a legutolsó mellékszereplőből is össze lehetne kaparni legalább egy könyvrevalót. Azonban a videojátékok regénybe való átiratai számomra általam működnek. A William King-féle Illidan annak ellenére is közepes élmény volt, hogy sokkal jobb, mint amire számítottam. A Battle For Azeroth eseményei előtt játszódó Vihar Előtt is egy roppant felemás élmény.
Kétségtelen, hogy Christie Golden tud írni, ezt számos regényében tapasztalhattuk már. Olvasmányosan, lendületesen és pörgősen adagol, pillanatok alatt a végére értem a történetnek, de mégis úgy érzem, hogy nem lett eléggé kihasználva a WarCraft-adta lehetőség.
[h]Lore-ba tekintő[/h]
Persze, csak úgy röpködnek a helyszínek, a nevek, múltbéli események és a játék világára jellemző kifejezések. Emiatt nem tudom ajánlani azoknak, akik mostanában csatlakoztak be a WarCraft univerzumába. A történet a Battle For Azeroth kiegészítő előtti eseményeknél veszi fel a fonalat, de óhatatlanul is vissza-visszatekint a múltba, hiszen azok a történések vezetnek el a könyv tetőpontjához.
Anduin király lesz, és az egész Szövetség terhe nehezedik a vállára. Túl fiatal még, és fél attól, hogy sosem lesz képes apja nyomdokaiba lépni. Varian elvesztése mindenkiben borzasztó mély űrt hagy, és átmeneti szövetségesükben, a Hordában is meggyengült az amúgyis vékony jégen táncoló bizalmuk.
Ezzel szemben a túloldalon, a Horda hadfőnöke Sylvanas lesz, aki egyre jobban elveszti a kötődését ezzel a világgal.
Miután Sargeras beledöfte kardját Azerothba, nagy hatalmú anyag kerül a felszínre, az azerit. Ez adja meg az alapot újfent a szembenállásra, hiszen a Szövetség nem szeretné, ha a Horda birtokába kerülne, a Horda pedig természetesen fegyvert akar készíteni belőle, hogy végleg eltiporja a Szövetséget.
Anduin, a naiv és pacifista gondolkodásával minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy elkerüljön egy újabb háborút, és érdekes ajánlatot tesz Sylvanasnak. Mivel a könyv cselekménye ezen esemény köré épül, így nem mennék bele jobban, innentől már spoileres lenne a leírás.
[h]Új fordítás[/h]
A magyarul kiadott és újrakiadott WarCraft-könyvek újfajta fordítást is kaptak, amely a Göncz Árpád-féle hagyományokat viszi tovább. Az eddig megjelent könyvek (WarCraft Krónikák, Illidan, Vihar Előtt) utolsó oldalain remek szószedet és glosszárium gondoskodik arról, hogy a rajongók is értsék az összes kifejezést, nevet és helyszínt. Nyilván lehetne vitázni arról, – és sokan meg is teszik -, hogy szükséges-e lefordítani az eredeti neveket magyarra, de ahogy engem a Gyűrűk Urában sem zavart (sőt, az a fordítás valami fenomenális), úgy itt is túl tudok lépni Viharváradon, Vashámoron, Szélfutó Sylvanason és hasonlókon.
Mindazonáltal ismerek olyan személyeket, akik nem tudnak és nem is akarnak elvonatkoztatni a már tizenéve angolul hallott szavaktól, és magyarul egyszerűen hülyén hangzanak a megszokott kifejezések. Őket sem tudom hibáztatani. Hiszen náluk az eredeti angolos fantasy nevek azzal az élménnyel forrtak össze, amelyeket éveken át gyarapítottak a WarCraft világában eltöltve.
[h]Kiaknázatlan lehetőségek[/h]
A Vihar Előtt cselekménye néhol egészen érdekes, és kiváló adalékkal szolgál a Battle For Azeroth eseményeihez, máskor pedig szinte nem történik semmi. A szereplők mendegélnek egyik helyről a másikra, vagy éppen fillerszerű fejezetekkel van teletűzdelve az egyébként sem feszes tempó. De ahogy az ajánló elején írtam, Golden mindezt úgy adagolja, hogy elhiteti velünk, hogy rengeteg minden történik egyszerre.
A könyv nagy előnye, hogy nem túl hosszú és a fejezetek is elég sűrűn vannak elválasztva egymástól.
Mivel állandóan ugrálunk a nézőpontok között, alig ismerjük meg a főbb szereplőket. A könyv talán valamivel több időt szentel Anduinra, és belső vívódásaira, aminek örültem, hiszen az olvasó így közelebb kerülhet egy aspektushoz. A másik oldallal viszont alig foglalkozott, és jobban ki lehetett volna bontani az Elhagyottas (Forsaken) szálat. A Vihar Előtt természetesnek veszi, hogy az olvasó nagyjából mindent tud a világról, így nem is megy bele mélyebben karakterbemutatásokba, vagy nem ecseteli az összefüggéseket bizonyos események között.
Tippre a regény megrendelésre készült, és csakis a profit számított, így el is hessegetem hiú ábrándjaimat, hogy lehetett volna másfélszer ilyen hosszú. Vagy hogy feccölhetett volna Golden is több energiát a történetbe, illetve cselekménybe.
[h]Verdikt[/h]
Összeségében nem mondanám, hogy a Vihar Előtt rossz lenne. Helyenként igazán szórakoztató, és tudott nyújtani némi új infót, vagy olyan összefüggést régi és újabb játékonbelüli események között, amik felett mindig elsiklottam. Másrészről viszont a történet lehetett volna valamivel izgalmasabb, és kevésbé megúszós. Amikor volt előremozdulás a sztoriban az jól működött, de a kitöltő részek (á la goblin-gnóm l’amour) nélkül nagyon is meglettem volna. Aki nem ismeri annyira a WarCraft világát, vagy csak mostanában kezdett el WoW-ozni, annak egyáltalán nem ajánlom ezt a kötetet.
A rengeteg név, helyszín és múltbéli esemény szerves része a WarCraft-történelemnek, így ezt veszi alapul a könyv. Ha ezeket nem ismeri az olvasó, akkor nyugodtan állíthatom, hogy totál el lesz veszve. Viszont, ha ismeretes a lore-ban, akkor igazából semmit sem veszthet azzal, ha végigpörgeti a kevesebb, mint 400 oldalt. A könyv borítója egyébként nagyon igényes és szép, a lapok minősége is színvonalas, na meg a polcon is jól fog mutatni.
[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
