Amikor kezembe kaptam ezt a monumentálisnak tetsző gyűjteményt a Fumax jóvoltából, bevallom talán valamelyest összerándult a gyomrom első körben, hiszen elképesztő méreteivel máris tekintélyt parancsolóan meredt rám azt üzenve: amennyiben a belbecs legalább olyan remek, mint a külcsín, átalvást nélkülöző, olvasással töltött éjszakának nézek elébe. A Xavier világa és X hatványai kollekció felülmúlta az elvárásaimat. Bőven tud újat és meghökkentőt nyújtani, a Marvel ezen szegletében jártas veteránoknak is, de nézzük meg tüzetesebben miért.
“Nem lehetsz szabad a jövőben. A szabadság kulcsa a jelenlét.”
Az alap felvetés egy gondolat köré rendeződik ez pedig nem más, mint a kirekesztésbe és folyamatos támadásokba belefáradt mutánsok államának megalakítása és szuverenitásának elfogadtatása a világgal. X professzor előre megtervezett megállóinak hála, kész tervvel előállva lép a nagyérdemű elé. Mindent felülmúló új gyógyszereket osztana meg az egyszerű emberi lakossággal, melyek hosszabb életet, eddig kezelhetetlennek tűnő betegségek gyógyítását és a mentális zavarok elhárítását ígérik. Nézzünk mélyen magunkba és kezdjünk el kissé rágódni. Ki ne szeretne tovább élni, a fejesugrást minél hosszabban elkerülve az ismeretlen sötétségbe? Idős szeretteit kigyógyítani az Alzheimer-kórból vagy akár valamely egészségügyi problémától gyötört gyermekének a biztos felépülést ígérni? Az egyenlet egyszerűnek és elfogadhatónak tűnik, hiszen a „jó doktor” ajánlata kecsegtető. A szigetállam önállósága és némi pénz fejében ezen adományok azonnal materializálódhatnak mindenki számára.
Erről az eddig leírt, még csupán a felszínt kapargató rajtkőről rugaszkodunk el, hogy nem akármilyen mélységekbe érkezzünk meg, de folytassuk a panelek széleinek nyomvonalán tapodó utazásunkat.
Krakoának, az élő, lélegző szigetnek, akiről korábban olvashattunk az X-Men lapjain teljesen más kontextusban, ezúttal az őt egyedüliként megérteni képes Tolmács nyeri el bizalmát, ezáltal egy teljes bioszféráját ellenőrzése alatt tartó, különleges virágokat létrehozni képes élőhelyet biztosítva a majdan beköltöző homo superior populáció számára. Az itt található ősflóra módosított növényei nem csak a fentebb említett gyógyszerek alapanyagát adhatják, hanem élettereket képesek kialakítani szinte bárhol, melyek úgyszintén kapcsolódnak Krakoa tudatához, kapukat tudnak nyitni közvetlenül az őket létrehozó anyaföldjükre, valamint olyan burkokat alakíthatnak ki, melyekről megalkotóján kívül még maga az entitás sem tud.
Ha csak és kizárólag a skiccelt nyomvonalon játszódna különleges képességekkel bíró szereplőink sztorija, akkor sem maradnának szegényesek az oldalak. Bepillantást kapunk a törvénykezés menetébe, a drasztikus és megrázó kiirtási kísérletek utáni elhunyt X-génnel rendelkezők visszahozatalának mikéntjébe, a külvilág reakciójába, a csak és kizárólag mutáns társadalom és nagytanács létrejöttébe, valamint olyan profán problémákba, mint egy imént alakult állam financiális kérdései vagy a saját nyelv szükségessége. A megoldhatatlannak gondolt, egykori ellenfelek egy zászló alatti egyesüléséről nem is beszélve.
“Ti fényes, tiszta, örök csillagok…”
Azonban ami igazán izgalmassá és kiemelkedővé teszi a dupla miniszéria füzért, az a klasszikus ellentétek felvázolása mellett megjelenő, alternatív idővonalak távlatainak megnyitása. Több lehetséges útvonalat tár fel előttünk a teljes egészében újra gondolt Moira MacTaggert karaktere. Ebben az interpretációban elég hamar világosság válik az olvasó számára, hogy képessége még szuperhős mércével mérve is rendhagyó. Reinkarnáció, mint tapintható jelenség bontakozik ki a szemünk előtt. Érdekfeszítő a felvetés, miszerint minden eddig végigélt létezés emléke beivódik és tökéletesen megmarad. Akár a gyász szakaszainak változása, számára tűzön és véren át vezet az ösvény a küldetés és szerepének megértése felé: legyen akármilyen gyötrő a fájdalom és bukjon el mindannyiszor Xavier álma, mégis a halmozódó mentális kapaszkodók újabb és újabb reményt adnak egy más végkimenetel elérése felé. Egy jobb és ezúttal valóban tartósan fenntartható utópia fantazmájának irányába a hozzájuk hasonlók számára, a látszólag átléphetetlen ómega elkerülésére.
A sci-fi iránt érdeklődők bizonyára értékelni fogják az olyasféle felszínre törő fejtegetéseket is, melyek egészen egy lehetséges távoli jövőbe repítenek minket. Bizsergetően szegezik nekünk az újjászületéssel párhuzamba rendezett kérdéseket: szüksége van-e az emberiségnek gépekkel összeépült, magasabb rendűnek gondolt poszthumán létezésre? És ha igen, az ilyesfajta küszöböt átlépett civilizációnak mi lehet a végső és minden kétséget kizáró célja az univerzum berkein belül? Az örökké tartó, mozdulatlan levitálás megérheti-e az individualitás végső feladását?
Még hosszan dicsérhetném a történetvezetés ívét, melyért Jonathan Hickman író a felelős és mellékesen ide fűzve megemlítem, hogy korábban olyan címeken dolgozott, mint a Fantasztikus Négyes vagy az East of West disztópikus western képregény. Rajzokat tekintve a Xavier világának lapjait Pepe Larraz, míg az X hatványait R. B. Silva illusztrálta. Előbbi esetben mindenképpen meg kell említenünk a sokszor monumentális terek használatát, valamint a fény-árnyék arányok és beesési szögek pontos és telitalálatnak mondható bűvölését. A Magneto háta mögött felbukkanó sugarak és az Orchidea űrbázisától nem messze ragyogó Nap egészen hihetetlen! A layout terén bátrabb, többször választja az átlós elrendezést, amely nekem személy szerint tetszett. Silva is kitűnő munkát végzett, azonban a másik 6 részes sorozathoz képest beállításai kevésbé izgalmasak, elrendezései jóval egyszerűbbek és lineárisabbak. Természetesen ez nem von le munkájának értékéből, mozgásdinamika terén nagyszerűek a rajzai és a szuperközeli beállítások is jól kivitelezettek. Meglepő megoldás azért tőle is kitelt, gondolok itt az egymásba olvadó, csúsztatott panelekkel megoldott Xavier és Forge közti párbeszédre.