A horror már sokféle médiumban tört utat magának sikeresen. A képregények és mangák világa is kellően diverz ahhoz, hogy tökéletes táptalajt biztosítson ijesztő történeteknek és hátborzongató képi világnak. A halloweeni “spooky season” apropóján összegyűjtöttünk néhány horrorképregényt, melyekre érdemes ránézni, ha egy kis borzongásra vágytok.
Az alábbi listát a Kritizátor egyik nagyszerű szerkesztőjével és az egyébként is nagy képregényrajongó Müller Norberttel állítottuk össze.
[h]Gideon Falls[/h]
Gabe: Jeff Lemire 27-részes képregénysorozata, a Gideon Falls nagyszerű gótikus horror felütéssel indul. Az első nagyobb felvonás a Black Barn címet viseli, és horrorelemekkel tarkított narratíva ugyan átcsap egy fura sci-fi történetbe, hatásából nem veszít közben. Andrea Sorrentino excentrikus rajzai is kiveszik a szerepüket a hangulatteremtésből és történetmesélésből. Érdekes és kimondottan hátborzongató atmoszférát kölcsönöznek a paneleknek, melyek így gyönyörű összhangban tárják a furcsa város eseményeit az olvasók elé.
[h]Colder[/h]
Gabe: Valójában fogalmam sincs, hogyan akadtam rá annak idején Colder című rövid képregénysorozatra (de az érdeklődésemet biztosan az első füzet szörnyen ijesztő borítója keltette fel). Viszont a maga öt issue-jával egész ügyesen a hatalmába kerített ez az egészen obskúrus alkotás. Paul Tobin írása még ha nem is váltja meg a világot, Juan Ferreyra rajza gondoskodnak a hidegrázásról. Képei nyersek és brutálisak, és egy pillanatig sem pironkodik, ha horrorról van szó.
Megér néhány szót külön a történet főgonosza, Nimble Jack, aki még ha külsőleg eléggé hasonlít is Jokerre, annyi biztos, hogy még nála is sokkal elvetemültebb. Egyértelműen ő a képregény fénypontja és már csak miatta érdemes lehet elolvasni. A Colder 2012-ben a Dark Horse Comics gondozásában jelent meg.
[h]Locke & Key[/h]
Gabe: A Locke család pillanatok alatt belopta magát a szívembe. A Joe Hill és Gabriel Rodriguez páros valami egészen kivételeset tettek le az asztalra a Locke & Key történeteivel. Sok téma szerepet kap a képregény lapjain, melyeket kellő alázattal dolgoztak fel a készítők. Olyannyira, hogy a történet számos pontján képes volt babrálni a könnycsatornáimmal, ami nem sok hasonló alkotásról mondható el.
A történet és a szereplők mellett kulcsfontosságú a dráma, a felnövés, és a különböző tragédiák feldolgozása; a lehető legemberibb módon. Ezeket Rodriguez pazar rajzai erőteljesen ábrázolják, és nem riadnak vissza a horror bevonásától sem. Sokszor tabutémákba is bele-belekapnak Hillék, melyeket odaadással és tisztelettel kezelnek. Nem csak a zsánerben, hanem úgy általánosságban a képregények közül is az egyik legkiemelkedőbb cím a Locke & Key.
[h]30 Days of Night[/h]
Norbi: Steve Niles koncepciója még 2002-ből, amikor is, az azóta megannyi folytatást megélt, első miniszéria debütált. Ha azt hinné az ember már semmi újat nem lehet hozzátenni a vámpírok kérdésköréhez, jön egy Niles-hoz hasonló tehetséges író és olyan nyilvánvaló dolgot vesz elő elméjének hátsó fiókjából, mint például az Alaszkában 30 napra teljesen eltűnő napfény. Mi lehetne az éhes vérszívó számára kecsegtetőbb lehetőség az egy teljes hónapon át tartó éjszakánál? Persze természetesen nem csak játékot és mesét tartalmaz az a bizonyos hosszú szemfogú létezés. Felvetődik ugyanis a jogos gondolat; ha az emberek rájönnének, hogy a Barrow lakosságát elpusztító lények nagyon is valódiak, rövid úton véget érhetne az éjszaka teremtményeinek uralma. Ben Templesmith elmosott, absztrakt rajzait ugyan szokni kell a sokszor durva ábrázolásmóddal együtt, de mégis érdemes lehet adni neki egy esélyt.
[h]Count Crowley: Reluctant Midnight Monster Hunter[/h]
Norbi: Főszereplőnk ezen képregény esetében egy Jerri nevezetű, tehetséges, de mint idő közben kiderül, múltbéli traumával és alkoholgondokkal küzdő riporter hölgy. Egészen addig “csak” a hétköznapi problémák között kell lavíroznia, amíg a címben említett Count Crowley szerepét el nem vállalja utolsó súlyos bukása és balhéja után az őt foglalkoztató csatornánál. Ami azonban eleinte nem világos: a péntek esti horrorshow mellett egy sokkal súlyosabb, paranormális vonulat is vár rá. Hiszen a köpennyel a szörnyvadászok árnyékok között húzódó mindennapjai és inkább humoros, mintsem igazán véres kalandjai járnak. Számomra nem oly rég felfedezett, 2019-ben debütált műről van szó. Az írói munkáért a színészként hírnevet szerzett David Dastmalchian, míg a rajzokért a Kill the Minotaur oldalain már bizonyított Lukas Ketner a felelős. Nem az az igazán borzongató darab, de két klasszikus Universal film közé befűzhető.
[h]Freaks of the Heartland[/h]
Norbi: A kiváló Steve Niles egy másik húzását szintén fel kellett tennem a listára, akiről érdekes lehet megjegyezni, hogy többek között a kiváló magyar grafikussal, Németh Gyulával is dolgozott együtt a Criminal Macabre oldalain. Ebben a graphic novelben végigjárhatjuk a Egyesült Államok egy kicsiny, farmokkal tarkított és kifelé zárkózott emberekkel benépesített szegletét. Megfigyelhetjük, hogy milyen bánásmódban részesülnek a közösségben szinte percre pontosan egyszerre született, különleges adottságokkal bíró gyerekek. Hogyan elégeli meg az ifjonti, tiszta gondolkodás a felnőttek tetteit és aztán miképpen torkollik végül tragédiával szegélyezett érdekes végkifejletbe a történet. A rajzokat Greg Ruth készítette, akinek elképesztő stílusa és színei miatt többször visszalapoztam és elidőztem egy-egy szakasznál. A kicsivel több, mint 130 oldal pedig nagyon is kevésnek tűnt ezúttal, hiszen éppen csak arra elég, hogy az ember belehelyezkedjen a cselekménybe.
[h]Year Zero[/h]
Norbi: Mindenképpen szerettem volna ehhez a kis lajstromhoz adni egy kevés zombis ízt, de semmiképpen sem akartam olyan közhelyeket bedobni, mint a The Walking Dead. Mindazonáltal anno, még talán az első rövidebb futam lezárása után nem sokkal, volt szerencsém olvasni ezt a kis szösszenetet az AWA kiadó gondozásában. Öt különböző szálon követhetjük szereplőink viszontagságait a posztapokaliptikus világban. A hajdani drogkartellnek kényszerűségből dolgozó fiútól kezdve, a jakuzából szabadulni akaró bérgyilkoson keresztül, az élőholtak által elhozott világvégére az első perctől készülő geekig, sokféle emberi sors előkerül. Közben megismerkedhetünk korábbi történelmi szituációkban előfordult zombiesetekkel, amolyan figyelmeztető jelleggel: ha a többség nem is vette észre, de rejtve mindig jelen voltak…
[h]American Vampire[/h]
Gabe: Az American Vampire kapcsán már az is elég lenne ajánlónak, hogy az első 5 füzetet Scott Snyder és Stephen King írta. Ez alapján be lehet lőni a színvonalat, de azért nyilvánvalóan ennél árnyaltabb a helyzet. Mivel csak az első kötetet (issue #1-5) olvastam, nem tudok átfogó képet alkotni a képregényről, de amit láttam belőle, az egy revitalizált vámpír-históriát vezetett fel, ami a társadalomkritikát sem mellőzi, amikor kiforgatja a bevett toposzokat.
[h]Gotham by Midnight[/h]
Norbi: Kicsit természetesen haza kell beszélnem, ha lehet így fogalmazni ebben az esetben, hiszen nem tudtam megállni, hogy egy Batmanhez, vagy legalábbis a városához kapcsolható darabot se tegyek a felsorolásba. Érdekes elképzeléssel van dolgunk, hiszen itt kedvenc denevérünk csak kísérő alakként bukkan fel. A sztori igazi hősei ugyanis a rendőrség kötelékébe tartozó, Midnight Shift tagjai, akik olyan ügyek felderítésének szentelték magukat, mellyel egy egyszerű zsarunak vagy akár még a Köpenyes Igazságosztónak is meggyűlne a baja. Több érdekes vonulat lapul az egyébként 12 számot megélt sorozat lapjai közt. Az egyik a vezető, Jim Corrigan személye, aki még saját társai elől is titkolja, hogy valójában ő a Spectre névre hallgató, nem evilági entitás hordozója. Ha olvastátok a Batman Mindörökké gyűjteményt, akkor már ismerős lehet a neve. Magyar vonatkozás úgyszintén fellelhető a szériában, Szandor Tarr (Tarr Sándor?), a csapat kriminológiai szakértőjének személyében, akinek kapcsán néhány Lugosi Béla utalás elröppen csak úgy mellékesen. Ha pedig előkerült a talán leghíresebb magyar színész neve, engedjétek meg, hogy egy életéről készült képregényt ajánljak pluszban, ide fűzve. Mivel 140 éve született a horrorlegenda, ha tehetitek, pörgessétek le a Lugosi: The Rise & Fall of Hollywood’s Dracula oldalait is.
[h]Night of the Ghoul[/h]
Norbi: Hogy bővítsük a Scott Snyder által írt, itt szereplő művek sorát, íme egy újabb darab, bár ezúttal a rajzoló a kiváló Francesco Francavilla. Ez a Comixology Original miniszéria is elég újnak számít, ám nekem kifejezetten tetszett ahogy egy sosem volt klasszikus horrorfilm világát igyekszik összemosni a valósidejű történésekkel. Az alap felvetés szerint egy Forest Inman nevezetű fickó digitalizációs munkáját megunva egy legendás, elveszettnek hitt, foszlányaiban megmaradt filmtekercs és a titokzatos rendező nyomába ered. Idő közben természetesen kiderül, hogy a semmi közepén elterülő egészségügyi létesítmény ahol rátalál, közel sem az aminek látszik. Összeesküvés, első világháborúig visszanyúló szálak és a húsig hatoló kérdés feszélyezi az olvasót egészen a végjátékig: vajon a ghoulok tényleg léteznek?
[h]Preacher (Prédikátor)[/h]
Gabe: Ha létezne egy lista a legjobb fiktív papokról/lelkészekről (és miért ne létezne?), akkor Jesse Custer, vagyis a Prédikátor címszereplője biztosan kiemelkedő helyen szerepelne. De rajta kívül is igen erős szereplőgárdával büszkélkedhet ez a cseppet sem mindennapi képregénysorozat. Mellettük pedig kidomborodik a pazar történet, a vallásos felhang, és Garth Ennis (az író) pimaszsága, ami átüt minden panelen. A Preacher komoly kritikákat fogalmaz meg bárkivel és bármivel, ami szembejön, de mindezt nagyon szórakoztatóan és kimondottan vulgárisan teszi.
Norbi: Az első két gyűjteményes kötetről már volt szerencsém cikkezni. Egy minden ízében Garth Ennis stílusjegyeit viselő, társadalomkritikai éllel bőségesen ellátott sorozatról van szó annyi bizonyos. Ahogy már Gabe is említette az egyház és vallás kérdéseinek erős megpengetése és a keresztény mitológia angyalokkal, démonokkal és egy szó szerinti istenkereséssel fűszerezett vonulatai állnak a középpontban. Hogy ehhez közben hogyan jönnek még vámpírok, léleküzérkedés és egy pokolbéli orgyilkos? A válasz ott lapul a sztorifonal mélyén.
[h]Junji Ito: Uzumaki[/h]
Gabe: Junji Ito Uzumakija megkerülhetetlen horror-alkotás, aminek mindenképpen bérelt helye van egy ilyen listán. A kozmikus horrort fantasztikusan vegyítette a szürreális, groteszk és gyomorforgató képekkel, amik könnyedén szolgálhatnak egy egész életre való rémálom-üzemanyaggal. Még ha a történet nem is éppen túl acélos, a szereplők éppen elég jól vannak megírva, hogy szemet hunyjunk efféle hiányosságoknak. A rajzok ellenben minden hibáját ellensúlyozzák a masszív kötetnek. Minden horror-rajongónak kötelező megismerkedni Ito munkásságával, még akkor is, ha egyébként nem vagytok odáig a mangákért.
