Valószínűleg nincs olyan ember a Földön, aki ne hallott volna a huszadik század, sőt az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb katasztrófájáról; 1986 április 25-én a csernobili atomerőmű 4-es reaktorblokkja váratlanul felrobban. A kár szinte felbecsülhetetlen, a fél kontinens élete és egészsége forog kockán, ha a szovjet állam emberei, és a tudósok nem tudják megakadályozni, hogy a sugárzás tovább haladjon.
Biztos vagyok benne, hogy sokan tudjátok betéve, percről percre mi történt azon az áprilisi éjjelen. Így vagy úgy szerintem mindenki hallott róla, illetve nem kevés dokumentumfilm dolgozta már fel az esetet. Azonban egyik sem olyan elemi erejű, megdöbbentő és átütően nyers, mint az HBO mini-sorozata, a Csernobil.
[h]Ha nem tudnám, hogy megtörtént, el sem hinném[/h]
Alig ocsúdtam fel az ötrészes Csernobil utolsó jelenetéből, de még mindig a hatása alatt állok. Talán jobb szó, hogy sokkolva érzem magam. Én ugyan még nem éltem, amikor bekövetkezett a katasztrófa, de szüleim, nagyszüleim, rokonaim bizony igen. És hogy “alig” 33 éve megtörténhetett egy ilyen kaliberű tragédia, szinte felfoghatatlan. Az, hogy ennyi emberi mulasztás, hiba, hazugság, felelősséghárítás és sumákolás egy illékony kártyavárat képezett, pedig egész egyszerűen letaglózó.
Az atomkatasztrófa történetét nagyon autentikusan, mégis – a szó filmművészeti módján – szórakoztatóan meséli el a Csernobil. Sok tudományos szöveg hangzik el az öt rész során, de egészen közérthető módon, szemléletesen mesélik el a szereplők, hogyan is működött egy RBMK reaktor a szovjet világban, és azt, hogyan lehet, hogy egy vészleállító gomb, majdnem világméretű borzalmakat okoz.
[h]A tudósok emléke[/h]
A színészek tökéletes alakításokat nyújtanak, Jared Harris és Stellan Skarsgård párosa autentikus és remek ábrázolása Valerij Legaszovnak és Borisz Scserbinának. Az Emily Watson által játszott Ulana Komjuk az egyetlen kitalált karakter a sorozatban. Őt a sok-sok, erőt és időt nem kímélő tudós “megtestesítőjeként” hozták be, és talán ő az egyetlen olyan szereplő, aki valamelyest kilóg a többi közül, de még így sincs okunk a panaszra, hiszen karaktere végig megalapozott és érdemben is hozzá tud tenni a cselekményhez.
A szereplőkön kívül a helyszínek, a járművek, a lakások berendezése alaposan átgondolt tervezésre és munkára utalnak, hiszen nem kell messzire mennünk ahhoz, találkozzunk ezekkel a retro dolgokkal. Min a mai napig közvetlen környezetünkben is megtalálhatóak a szovjet időkből megmaradt tárgyak, autók, berendezési tárgyak – hogy a panelekről ne is beszéljek.
A történet sodró lendületével párhuzamosan kapja a néző a folyamatos nyomasztó atmoszférát, amiből képtelenség kimenekülni. Mert ha azzal nyugtatná magát a sokkban lévő néző, hogy ez csak egy sorozat, mindig ráeszmél, hogy “basszus, ez tényleg megtörtént, ez nem fikció”. A dráma, valóságossága miatt sokkal erőteljesebb, mintha csak kitalációt néznénk, de ez semmiképpen nem vesz el a Csernobil értékéből. Minden párbeszéd, minden mozzanat és jelenet iszonyú erős, és jelentőségteljes.
[h]A hazugságnak ára van[/h]
Nem nagyon tudok nem szuperlatívuszokban beszélni erről a sorozatról, főleg, hogy a megvalósítás mellett a személyes, szubjektív kötődés is hozzátesz az élményhez. Mindig is érdekelt a téma, de ilyen érdekfeszítően és drámaian még sosem találkoztam vele, és felnőtt fejjel érthető, hogy nem csak egyszerűen egy véletlen folytán felrobbant a reaktor, hanem számtalan kiváltó oka volt.
Megértettem a reaktor működését, ahogy megértettem: az emberi tényező mindennél komolyabb probléma lehet. Rengeteg folyamat ment félre, de a gőg, kicsinyesség, és milliónyi hazugság összessége okozta a katasztrófát. A robbanás után is a bürokrácia és a Szovjetúnió megítélése többet számított, mint sokszázezer emberélet, és az esetlegesen később adódó problémák megelőzése.
A sorozatban láthatjuk a KGB működését, a bürokratikus struccpolitikát, a nyilvánvaló tények elfogadásának teljes hiányát. Ugyanakkor bemutatják, miként hatott a rettenetes radioaktív sugárzás a tűzoltókra, akik a felrobbant erőműnél dolgoztak, láthatjuk mi történt a munkásokkal és a civil lakossággal. Végigkövethetjük a tudósok és a szénbányászok tevékenységét, akik hősiesen robotoltak, hogy megakadályozzák a negatív következmények térhódítását.
Összességében tehát a Csernobil egy példaértékű alkotás. Nem csak a kiváló színészek, de a történetvezetés, a hangulatteremtés és a megvalósítás is bámulatos. Az öt epizód elemi erővel csapja arcon a nézőt, amit a készítők nagyon okosan terveztek meg. Egy-két jelenetet leszámítva nem éreztem hatásvadásznak, sem pedig oroszokat lejárató propagandának, mindinkább a reális ábrázolásának egy borzasztó eseménynek, amit nem lehet anélkül bemutatni, hogy felvonultatnák a bűnösöket is. Ha érdekel a téma, semmiképpen ne hagyjátok ki, ha pedig még nem sokat tudtok a csernobili atomkatasztrófáról, akkor itt az ideje pótolni a hiányosságokat, mert a Csernobil szervesen bevezet az események folyásába, és a baleset körülményeinek elmesélése is fantasztikus. Kötelező darab.