terror

A jég hátán is… – Terror Sorozatajánló

Időhiány miatt sajnos az utóbbi egy évben nem sokat foglalkoztam sorozatokkal. Mire eljutottam volna odáig, hogy belekezdek valamelyik mostanában népszerű szériába, akkor inkább felütöttem egy könyvet, vagy kikapcsolódásképpen a Playstationön babráltam. Ha pedig tényleg sikerült nézni is valamit, hát nem nagyon voltam elragadtatva. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a választásaim sem voltak éppen telitalálatok. Azonban elég régóta szemeztem a Terrorral, mint gigászi regénnyel, hiszen Dan Simmons munkássága igen kedves a számomra. Nagy nehezen rávettem magamat a sorozatra is, aminek az lett a vége, hogy két nap alatt daráltam az évadot.


    Fagyos terror

Akik ismernek, tudják, hogy mielőtt belevetem magam egy játékba, könyvbe, szinte soha nem olvasok utána semmilyen információnak az adott darabról. Egyik oka a spoilerek elkerülése, a másik pedig, hogy a meglepetés ősi erejét kihasználva nem támasztok irreális elvárásokat a dolgok iránt. Filmek, sorozatok esetében sincs ez másképpen. Se trailer, se egy kritika, vagy forgatási fotó, de gyakran még a rendező nevének sem szoktam utánamenni. Persze egy bőszen hájpolt alkotásnál nehéz kikerülni a spoilereket, vagy infókat, de azért legtöbbször sikerül a lehető legkevesebbet megtudnom az adott alkotásról, mielőtt nekiülnék.

A fenti magyarázat miatt üthetett nálam ekkorát a Terror. Egyértelműen kiemelkedő volt a tízepizódos mini sorozat, de rátett egy jó nagy lapáttal, hogy az ég világon semmit sem tudtam róla. A rejtély így még erősebb és nyugtalanítóbb volt.

A Terror története megtörtént alapokon nyugszik. A Terror és Erebus nevű hajók 1846-ban a Franklin-expedíció során menthetetlenül a jég fogságába kerültek. A tél ekkor borzasztó erős volt, pláne az északi sarkkör környékén – és úgy tűnt, hogy nincs tovább. A visszafordulás pedig fizikailag nem lehetséges. Az igazi eseményekhez társult gyakorlatilag minden olyan elem, ami kiemelkedővé tette ezt a tíz részt. Ha alapból nem lenne elég a közel százötven tengerész és tiszt kínkeserves vergődése a jégen, a háttérben egy rejtélyes erő is munkálkodik ellenük.

terror

    Ursus maritimus

 

A cselekményre nem lehet panaszunk. A történet íve követi a filmkészítés példamutató iskoláját, és nem hagy bennünket unatkozni egy pillanatra sem. Az összesen közel tízórás játékidő nagyon hamar eltelt, pedig nem kevés lélekromboló, vagy vontatott pillanatban lehetett részünk. Mivel nem tudtam semmit a sztoriról, a legkisebb csavarok is képesek voltak csontig hatolni, mert nem nagyon lehetett előre kiszámítani mi fog történni a szerencsétlen felfedezőkkel.

A kezdetben erősen misztikus horrorelemekkel dolgozó Terror később átvált kemény karakterdrámává. A megismert szereplők önmagukból kifordulva próbálnak a jég hátán is megélni (elnézést), és szenvedéstörténetük újabb magasságokba emelik az egész alkotást. Ahogy utólagosan utánaolvastam, sokaknál pont ez a rész nem jött be annyira az évad első felében szereplő rejtélyes parához képest. Nálam pont az ellenkezője fogalmazódott meg. Igen, szerettem a horrort is a Terrorban, de az utolsó három-négy epizód hagyott igen mély nyomot bennem. Ahogy eszkalálódik az évad a végkifejlet felé, és előtérbe kerülnek a meggyötört szereplők, ott kapja meg az igazi ízét a sorozat.

terror

A karakterek mérhetetlen drámájét pedig közel tökéletesen hozzák a színészek. A Francis Croziert alakító Jared Harrist már láthattuk pár emlékezet alakításban. Ő volt például a Robert Downey Jr-féle Sherlock Holmes Moriarty professzora, de a Térség című sorozatban is igazán remekül szerepel. Vagy Ciarán Hinds-t is említhetném, aki John Franklin szerepében nyújt igazán emlékezetes alakítást. Hinds kölcsönözte a hangját például Steppenwolfnak, a kimagaslóan megosztó Igazság Ligája filmben. De találkozhattunk vele Harry Potterben, A fekete ruhás nőben, és még a Trónok harcában is felbukkant. A többi színészt is már láthattuk kisebb-nagyobb sorozatokban, mozifilmekben. Egyértelmű tehát, hogy nem ismeretlenek kerültek a Terrorba.

A technikai oldal szintén kimagasló lett számomra. A gyönyörűen fényképezett és felvett végeláthatatlan jégmezők kietlenségük ellenére is bámulatosan szépnek hatnak minden képkockán. A CGI néhol nem muzsikált annyira jól, de emiatt képtelen vagyok haragudni, mert az élményből nem veszel, és annyi minden mással kárpótol bennünket a Terror, hogy fölösleges is lenne ilyesmin fennakadni.

A könyveredetit ugyan még alig kezdtem el, de azért érezhető a markáns különbség történetvezetés szempontjából. Így én azt mondom, szinte teljesen mindegy, hogy a sorozatot, vagy a regényt kezdjük hamarabb, mert más perspektívából látunk rá a cselekményre. Aki még nem olvasta a könyvet, azt biztosan ugyanúgy le fogja nyűgözni az AMC-féle Terror, ahogyan engem is. Aki pedig olvasta az eredetit, annak érdekes lehet a másfajta megközelítés. Egyelőre az adaptáció minőségéről nem tudok nyilatkozni, de tervben van, hogy magáról a regényről is írni fogok egy ajánlót.

A történetet valós események inspirálták, hiszen a Franklin-expedíció valóban 1846-ban rajtolt el és a Terror és Erebus hajók tényleg a jég fogságába kerültek, mikor az északnyugati átjáró után kutattak. A minisorozat cselekménye egész sok mindenben fedte a korabeli beszámolókon alapuló valóságot. Simmons tehát úgy tűnik rendesen utánanézett mindennek a témában, de ez már a könyv első lapjain is abszolút érződik (aki nem ismerné az írót, annak megsúgom, hogy nem arról híres, hogy össze-vissza írogat random dolgokat – regényei végtelenül alaposak és kidolgozottak). Ahogy a sorozat készítői is érezhetően mindent beleadtak. Annyira talán nem is kell meglepődnünk, mert producerként közreműködött a minőség érdekében Ridley Scott és maga az író, Dan Simmons is. Az iMDB-n elkalandozva észrevettem még egy érdekességet, ami büszkeséggel tölti el a lelkemet. A sorozatot készítő stáb legnagyobb részében magyarok dolgoztak. Lényegében mindegyik fontosabb részlegben képviseltettük magunkat a sminktől a speciális effekteken át a látványvilágig.

Összességében tehát a fehér, jeges poklot megjáró felfedezők története igazi felfrissülésként ért. Merész, bátor és komoly határokat feszegető tíz epizód volt. A színészek mind kiválóak, a látvány és cselekmény pedig igazi magával ragadó élmény. A rejtély és misztikumok adagolása is jól működött, sokáig járatják a bolondját a nézővel, de emiatt nem lehet haragudni, mert bőven kárpótolnak a csavarokkal. Az atmoszféra és néhány explicit képsor miatt nem tudom mindenkinek ajánlani, hiszen a supsense és a horror elemek helyenként nagyon erősek, sőt kifejezetten gyomorforgatóak. Ezeket kiegészíti még a markáns dráma és szenvedés, amit az erre kevésbé fogékony nézők nem biztos, hogy élveznének. Akit azonban nem bizonytalanított el még ez sem, annak irány a tévé képernyője, és mehet a fagyos rettegés a nyári kánikulában.

A HMS Terror nevű hajónak közel tökéletes állapotban megmaradt roncsát 2016-ban fedezték fel kanadai kutatók.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!

 

Lelkes geek, blogger és megrögzött 80-as évek függő vagyok. Legtöbbször két lábon járó pop-kulturális utalás vagyok.

Ha tetszik a munkánk és úgy érzed szívesen támogatnál:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..