Ne tudjátok meg, milyen régóta várok egy igazi vérbeli sci-fi filmet, vagy sorozatot. Amik mostanában moziba, vagy egyéb szolgáltatók kínálatába kerültek, nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (bár a Tenet azért tetszett). Tömeggyártott, fantáziátlan és rendszerint unalmas alkotások, melyek nem mertek, vagy egyáltalán nem is akartak bevállalósak lenni. Hogy ne maradjatok példa nélkül, ilyen volt csak az utóbbi évből az Ad Astra, A Hold Árnyékában, Gemini Man, a Terminator, és még szerintem bőven sorolhatnám.
A legjobb sci-fi filmekre keresve a legtöbb toplista legalább 60%-ban tartalmaz szuperhős filmeket, sőt az egyik a Detektív Pikachut is felrakta a listára. Na, ennyire vagyunk gondban.
[h]Homo homini lupus est[/h]
Amikor megnéztem az A farkas gyermekei (Raised by wolves) előzetesét, nagyon izgultam, hogy jó legyen a végeredmény. Amire viszont igazán felkaptam a fejemet, az Ridley Scott neve volt, mint vezető producer. Igen, a közelmúltban kiadott próbálkozásai nem arattak osztatlan sikert, és én is abban a táborba tartozok, aki nem szerette sem a Prometheust, sem az Alien: Covenantot.
Ennek ellenére bíztam a nagynevű rendező sci-fibe vetett hitében, és úgy éreztem, hogy az ő ráhatásával producerként fordulhat a kocka, és eljöhet a sci-fi filmek/sorozatok újabb aranykora. A főbb készítő egyébként Aaron Guzikowski volt, aki korábban a 2013-as Prisonersnek és az egy évvel azelőtti Csempészek forgatókönyvéért volt felelős. Guzikowski pedig nem keveset merített az “öregtől”, hiszen mind a tíz részen érződik egy bődületesen erős Alien-ráhatás. Az utolsó részben már-már komikus módon.
A sorozat első két epizódját egyébként Ridley Scott rendezte, és fixen ezek voltak az évad legjobb részei. Na, de elég a bevezetőből, milyen lett A farkas gyermekei?
[h]Bumm-bele sci-fi[/h]
Az évad első részei ha nem is eseménytelenül, de elég lassan teltek. A felvezetés roppant érdekes volt, a karakterek megállták a helyüket, a párbeszédek pedig vitték előre a lomha cselekményt. A történetnek csupán a felszínét szeretném kapargatni, ugyanis hamar megszórják a nézőket egy halom rejtéllyel, amik aztán egyre csak fokozódnak.
Az emberiség ügyesen-okosan a kipusztulás szélére került, és a szülőbolygónkat is sikerült frankón szétcseszni. A társadalom két fő részre szakadt: a Mithraista hívőkre, és az ateistákra. Mindkét csoport kivándorolt az űrbe, hogy találjanak egy benépesíthető új bolygót.
Egy alkalmasnak tűnő planétára (a Kepler-22b a valóságban is létezik, talán az első olyan felfedezett exobolygó, ami akár alkalmas lehet az élet kialakulására) érkezik meg az ateista készítő által létrehozott android “szülő”, Anya és Apa. Az ő feladatuk lesz a hozott embriókat felnevelni szeretetben, békességben és leginkább vallás nélkül.
A cseperedő család nyugodtnak egyébként sem mondható élete akkor borul fel teljesen, amikor a Mithraisták is tiszteletüket teszik a bolygón.
Innentől csak még több rejtély, dráma és néhol akció éri a nézőket, ami az évad végére nem hogy kiteljesedik, de még több kérdést szül (pun intended azoknak, akik látták az utolsó részt is).
A farkas gyermekei annyi, de annyi mindent próbált ebbe a tíz epizódba belesűríteni, hogy alig tudott lavirozni a témák között. Volt itt hitkérdés, istentagadás, megváltás, megtérés, android érzelmek, gyilkosság, pálfordulás, és tonnányi mellékszál, amiket spoiler-veszély miatt meg sem említek. A modern társadalmi kérdésekkel gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkozott (BLM, gender-kérdés, feminizmus), inkább a korabeli sci-fik által feszegetett témákkal próbált boldogulni.
És még így is képes volt csomószor szinte elviselhetetlenül lelassulni. A hangulat többször leült, és szimplán csak unalmassá vált, főleg a 8 és 9. rész környékén. Akkor ott nagyjából elvesztett a sorozat, de az utolsó epizód a képtelenül sok megválaszolatlan kérdésével annyira felhúzott, hogy már szinte élveztem.
[h]Űrjézus[/h]
A színészek alakításai számomra kissé változékonynak tűntek. Anya (Amanda Collin) és Apa (Abubakar Salim) például remek volt, és a gyerekszínészek között is akadtak jók, vagy jobbak, bár legtöbbjük nem szerepelt eleget ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket tudjak levonni (amit viszont láttam belőlük, pont elég volt). A Mithraisták vonalán is mindenki hozott egy elégséges szintet, de itt és most tök jó okom van savazni Travis Fimmelt.
A Vikingekben nyújtott alakítását bírtam, hiszen Ragnar karaktere szinte rá lett öntve, és korrektül mutatta be a viking hős felemelkedését és bukását. Aztán a Warcraft filmben már voltak gondjaim vele. Még mindig Ragnart láttam benne, amiért egyáltalán nem tett a színész, hogy ne így legyen. Ugyanazokat a grimaszokat vágta, és az arcjátékát képtelen volt megmásítani. És basszus, A farkas gyermekei során is ugyanazt a rohadt képet vágta. Minden. Egyes. Alkalommal. Amikor éppen nem a “Ragnar-fejet” tolta, akkor meg olyan csapnivalóan alakított, hogy el sem hittem.
A végére már a készítők is adták alá a lovat, mert egyes jelenetek konkrétan a Vikingekben is megállták volna a helyüket. Elhiszem, hogy jóképű és jól mutat a képernyőn, de a színészi repertoárjára ráférne egy kis frissítés.
[h]Klasszikus sci-fi hangulat[/h]
A látvány egyébként az üres és szürke földek mellett kifejezetten változatos és egyedi is tud lenni. Tetszett, ahogy merítettek a 20.századi sci-fi vizualitásból, főleg ruhák terén. Az űrhajók fantáziadúsak, de összességében az egész környezet felépítése igényes és jól néz ki. Bár azt nem értettem, hogy a jövőben miért vannak ugyanolyan lőfegyverek, mint most, de ezen már csak én akadok fenn.
A látványvilág kiegészül egész jó zenékkel és dallamokkal is. Nem túl emlékezetesek, de az adott hangulathoz mindig remekül illeszkednek.
Összességében tehát A farkas gyermekei egy majdnem felüdülésként szolgáló oázis a sci-fi nélküliség sivatagjában. Rengeteg helyen okos, intelligens, vitára invitál, máskor pedig egy elszúrt Lost-évad hatását kelti. Nagyon sok témát feszeget, mellette rejtélyeket puffogtat, melyekre alig kapunk választ. Az epizódok tempója rendkívül változó, ahogy a színészek alakításai is állandó hullámvasútnak tűnnek. Mindenesetre minden sci-fi rajongónak tudom ajánlani, és persze azoknak, akik imádják Travis Fimmelt.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
